Nem ironikus, hogy Ausztriában még azok is sokat keresnek, akinek nincs diplomája?

Azt hiszem kcisit megvilágítottam mindkét oldalt.

Az még kimaradt, hogy rendben, egy mérnök keres 2200-3000 eurót, technikus 1800-2400 közt, meg a pénztáros 1400 körül. Ez a szép része a dolognak.

De a munkavállalók nagy része részmunkaidőben szív it-ott, mert így megkerülhető a minimálbér, ezek a szerencsétlenek keresnek vagy 800 eurót. Az mire elég mondjuk 400-as albérletnél?

Németországban élek, az osztrák határtól nem messze, úgyhogy van egy kis rálátásom.

1. A 2200 euró bruttó 1500 euró nettónak felel meg

2. 1500 euró nálam ennyire lenne elég: 450 az albérlet (faluban), 200 a rezsi, 200 az étel, 100 a benzin, 80 az autó biztosítása, 50 a személyi biztosításom. Maradna kb. 400 euró költőpénzem, ami szerintem ruhára, szórakozásra, gyógyszerekre, stb. elég karcsú. És akkor még nem tettem félre, nem kellett javíttatnom az autót, stb. - szóval persze, meg lehet belőle élni, de elég karcsúan.

12#: Igen, de ne felejtsük el hogy mérnökként, jó pozícióban, egy helyben.

És nem magyon van hely ugrálni, mert mennem kéne, vagy elmegyek üzembehelyezőnek, cigányéltetet élni és ha szerencsém van akkor csak németországon bellül költözheteik ide-oda, ha nincs akkor még lehet hogy lengyekhez vágnak ki hónapokra, mire hazamennék várna esetleg a ruszki projekt.

3 évig csináltam, elég volt.

És nem irigylem azokat, akik nem mérnökök vagy orvosok. Mind alulfizetett agyonhajszolt emberek. Ezt rossz nézni.

Otthon még megengedhettem hogy vitorlázok. Aztán az első években jó érzés volt úgy hazamenni, hogy az embenek nem kell számolgatni a halsütőnél a pénzt, de ez elmúlt valahogy. Valahogy nincs meg az az érzés, mint egyesekben akik hazamennek és ők a "kiskirályok".

Szóval mindenki azt hall ki belőle amit akar, igen én jobban érzem magam, de ez nem csak a számokról szól.

Mennyi magyrral találkoztam aki kijött aztén itt szenved hogy milyen sz..r minden, esik az eső, meg unalmas, meg kifizetik a hitelt, aztán húznak haza.

Szóval szerintem nagyon nem lehet összehasonlítani.

A suttyó lepontozóknak meg köszönöm a lepontozást, ettől még az általam leírt tények azok makacs tények. Erre mondják hogy boldogok a lelki szegények...

Éljetek csak az általatok elképzelt idelizást világban.:D

Most mindenki itt méregeti a munkafarokhosszát, de az igazság az, hogy kinn

1. Többet keresel arányaiban és abszolútértékben is. (értsd: Kőműves segédként is futja olyan autóra, amire itthon nem fogja)

2. Itthon nincs egy nyugodt perced sem, mert vagy a munkatársaid fúrnak, primitívek...vagy a főnököd állandóan túlóráztat meg hívogat még munkaidőn kívül.

Olyan, hogy korrekt munka annyi pénzért, amiből meg tudsz normálisan élni, itt ritkán van. Kinn meg ez az alap, a kiindulópont.

17: Mondjuk igaz. Én itthon vagyok mérnök és pl. saját autóról nem is álmodozom. Olyan szinten élek körülbelül, mint kint egy betanított munkás.

Ebből két kiút van. Kimegyek én is bohóckodni (a válaszok alapján kint is szar az élet, nem is értem, hogy miért nem jönnek haza sokan), vagy maradok itthon, de nekiállok vállalkozni. Ez utóbbi esetben az elkövetkezendő x évben a 24 órából 18 órát munkával fogok tölteni és vagy bejön a buli, vagy nem..

17.: ez maximálisan igaz, teljesen egyetértek. Itt Németországban, vagy kint Ausztriában is tud egy kőművessegéd is normálisan, egészségesen étkezni, van lakhatása, van normális autója, talán még nyaralni is el tud menni.

DE a kérdezőnek az az összehasonítása,miszertint 2200 euró 660.000 ft reálértéknek felel meg, tömény hazugság. Főleg, hogy 2200 eurót a kezdő mérnökök keresnek, nem az építőipari munkások - kiírásban meg ahogy említettem, eleve bruttó az a 2200 és nem nettó.

Az igazság az, hogy itt 2200 euró kb. feleannyi pénznek felel meg otthoni viszonylatban. Nettó 2200-ból persze lehet normális lakást bérelni, jól megélni, de luxusra korántsem telne. Tehát kb. 250-300.000 ft otthoni fizetésnek felel meg, ha vásárlóerőben mérjük.

17# Örülök hogy így látod. Bár én nem ezt tapasztalom.

Korábban üzembehelyezőként (szoftveres), állandóan a hiszti ment, hogy visszamondassák a szabikat velünk, mert mindig kevesebb emberrel terveztek mint kellett volna. (és nem, nem csak a keleteurópaikkal, a csapat 80%-a német volt, csak ők birkáb módon tűrték.

Ilyen egy beszállító cég.

Most nagy cégnél meg nagyon jól hangzik hogy heti 35 órás munkarendünk van.

Lehet irigykedni. csak épp annyi munkát nyomnak ránk, hogy 3 hét állásidő alatt a karbantartó csapat mérnököstől technikusostól és villanyszerelőstől emberenként átlag 100-110 óra túlórát csinált.

Egy a bökkenő. A törvény napi 10 órát engedélyez, a szakszervezet havi 48-at. Tehát a megoldás, mindenki kenegeti az óráit, illetve irogatja a kovetkező hónapokra.

Kivenni esély sincs, mert akkor a 10 elvégzendő feladatból ha szerencséd van, 1 nincs kész. Ha nincs szerencséd akkor több, de ha valami nincs kész, akkor azért ugrik a főnököd neked, hogy az miért nincs kész. Nem volt időd. Miért adtad le a beosztottaidnak. Mert a fele nincs ott hogy eltöntesse a túlórákat, a másik fele meg épp túlórázik, hogy elvégezze a szabizók munkáját. És így meg évek óta. Van akinek 400 tólóra van a számláján, ami ugye megint csak szakszervezetis dolgok, hogy havonta 8-at fizetnek ki.

Szóval szép dolog az kívülről, hogy a papíron már 15:45kor eltűnhetünk, pénteken meg 13:45-kor.

Korábban siemensnél pont ezt láttam, ott is hasonló feltételek voltak. Volt két féle dolgozó:

1. 9-re beesik, 15:30 kor lelép, délben 1 órát kajál.

2. 7-kor ott van, 17-kor lép le, ebédre csak eszik valami barnakenyeres szendvicset pár paradicsommal a számítógép mellett, és elvégzi azt amit 1.-es nem.