Ha a törökök megakadályozták a Trianonjukat, a magyarok miért nem tudták volna a demokraták szerint?

"a magyar hadsereg, ha létezett volna, megvédte volna a határokat 1918-20-ban."

De nem létezett. Annyira nem, hogy a románok egy 6000 (hatezer) fős "sereggel" jutottak el Budapestig, és csak az Antant határozott fenyegetésére (hogy nem kapnak semmilyen területet) voltak hajlandók visszavonulni.

Törökországban Atatürknek volt egy viszonylag ütőképes serege, amivel ki tudta kényszeríteni a nagyjából korrekt békefeltételeket. Nekünk ilyenünk nem volt - és mielőtt ezért kizárólag Károlyit kezdenénk okolni, nem csak ő volt az oka ennek, hanem az akkor kitört őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság is, amely a reguláris hadsereget gyakorlatilag teljesen felmorzsolta. (A maradékot meg Károlyi szerelte le, aki a hülyeségig naív volt, azt hitte, hogy így Magyarország a győztesektől majd korrekt elbánást kap - hát nem kapott.)

Mert Nagy-Magyarország határainak megtartása egy irredenta álmodozás! Érdemeben még a magyar többség -leszámítva az ún. Székely Hadosztályt, ami valójában inkább kolozsvári és kalotaszegi volt- sem lépett fel komolyan a megszállókkal szemben, mikor a ma hozzánk tartozó valóban színmagyar Tiszántúlt foglalták el a románok akkor sem volt népfelkelés! Ezek után miért álmodoznak egyesek arról, hogy Nagy-Magyarországot bárki megmenthette volna, a magyarok többségét az sem hatotta meg mikor a románok Budapestig masíroztak, csak azt nézték, hogy szolgálják ki az új gazdát. Beszédes tény, hogy például Horthyék is jobban örültek egy román megszállásnak mint a Tanácsköztársaság fennmaradásának, ugyan nem ők hívták be a románokat, de nem bánták, hogy elvégezték helyettük a piszkos munkát -újabb érdekesség, a románok elleni offenzíváról a magyar jobboldal értesítette a román hadsereg vezérkarát, többek közt ezért omlott össze a tiszai offenzíva. Később meg mikor az antant vezetői kikönyörgték a románokat Pestről, aztán a Nemzeti Hadsereg élén Horthyval bekocogott helyettük, akik szintén telibe leszarták, hogy mi lesz a Tiszántúllal vagy Baranyával, csak nekik legyen meg a koncuk. Tény, ha Horthyn és csapatán múlik ma Baranya, Baja, Sopron és az egész Tiszántúl másik országhoz tartozna.

Mindent egybevetve a válaszodra a kérdés: Nagy-Magyarországot semmiféleképp sem tarthattuk volna meg, igazságosabb etnikai elveket figyelembe vevő határokat kiharcolhattunk volna, de erre egyedül a mindenki által gyűlölt Tanácsköztársaság vállalkozott, sem Károlyiék sem Horthyék nem foglalkoztak érdemben ezzel, csak várták, hogy végre berendezkedhessenek a pesti bársonyszékekben. A magyarság meg unott passzivitással, gyakran sajnos lelkesedéssel fogadta az új urakat és nem fegyverrel, ezen pedig néhány ezer fős alakulatok -mint a már említett Székely Hadosztály vagy később a Rongyos Gárda alig vagy egyáltalán nem tudtak változtatni. Minket nem a franciák csonkítottak meg, hanem a saját közönyünk és széthúzásunk, csak ezt sokkal fájdalmasabb kimondani és ezért mondja mindenki, hogy nem lehetett volna ellenállni a túlerőnek meg ezért akarják a teljes balhét elvitetni Károlyival -akinek tagadhatatlanul része van a tragédiában- de semmivel sem nagyobb mint a jobboldalon annyira imádott Horthynak, akinek a Nmezetei Hadserege nagyjából annyit tett, hogy magyarokat gyilkolt, meg végigsétálta -és volt ahol kifosztotta a Dunántúlt.

"a mi esetünkben nem az etnikai határok lettek volna az igazságosak, ..."

Lettek vagy nem lettek volna, teljesen mindegy. Az ország lakosságának a felét nem magyarok, hanem különböző nemzetiségek tették ki, akik a Monarchia széthullása után nem óhajtottak többé magyar fennhatóság alatt maradni. És ezt nyugodtan tehették a győztes antant hatalmak teljes támogatásával. A magyaroknak meg nem volt ereje hozzá, hogy megakadályozzák az elszakadásukat.

Egy sikeres ellenállásnak arra lett volna esélye, hogy kedvezőbb határokat harcoljunk ki magunknak, a későbbi határ menti magyar területeket megtartsuk. De arra aligha lett volna esély, hogy (Horvátországot le is számítva) a teljes történelmi Magyarországot megtartsuk. Másféle opció azonban a magyar politika és a magyar közvélemény szemében nem létezett 1918-19-ben. Károlyi is az egész országterületet akarta megtartani. Egy etnikai Magyarország terve fel sem merült. És itt sántít a török példa: a törökök csak a töröklakta területek megtartásáért indultak harcba Kemál Atatürk vezetésével, a többi (pl. arab lakta) országrészeket józanul hagyták a fenébe.

"a szerb és a cseh haderő jelentéktelen erőt képviselt, és nem is volt annyira érdekelt a háborúban, a román hadseregnél pedig erősebb volt az 1918 végi magyar hadsereg."

Annakidején, még amikor vezérkari főnök volt a Magyar vörös Hadseregnél, Stromfeld Aurél azt mondta, hogy először a cseheket kell kiverni az országból, mert ők leggyengébbek katonailag, aztán a románokat, végül a szerbeket, mert viszonylag azok a legerősebbek. Kár, hogy a visszafoglalt Felvidék feladásával maga a Tanácskormány támadta hátba Stromfeldet és hazafias katonáit, akik valóban a hazáért harcoltak. Ezután le is mondott Stromfeld és meg is indult a bomlás a Magyar Vörös Hadseregben, amibe sokkal inkább a hazaszeretet, semmint a politikai ideológia vitte a katonákat.

Pedig az az időszak olyan volt, hogy a honvédő háborúval nemcsak kiseperhettük volna a szomszédos megszálló országok hadseregeit, de a nemzetiségek nagy részét is kiüldözhettük volna az országból és akkor mára már megnyugtató többségben lenne a magyarság az egész 325.000 km2-en. Dehát a hiszékenység meg a gátlásaink miatt olyan lett a történelmünk, amilyen.