Vajon a történelem, a későbbi magyarság fogja-e olyan nemzeti megemlékezésként, ünnepként kezelni egykor a privatizációt mint ma az annyira "sztárolt" 1956-ot?

Azért mondom, hogy "sztárolt" 1956-ot, mert bár tragédia mindannyiunknak ami 1956-ban történt, de mélyen ku-s-s-s-ol a politika arról, ami a 90'-es évek első felében történt: Gyakorlatilag földönfutóvá tettek teljes országrészeket, ahol emberek tízezrei haltak meg betegedtek bele a nincstelenségbe az addigi életük szétzúzásának. A mai napig itt tartanak ezek a vidékek, és nekik a "saját 56'-juk" az, amikor a politika gyakorlatilag aláírta a környezetük, élőhelyük halálos ítéletét. Vajon valaha vizsgálni fogja bárki is, hogy kinek, kiknek volt óriási szakítás abból, hogy szó szerint tönkretették a piacképes, jól működő, modern, alig egy két évtizedes hatalmas összegekből felépített termelő egységeinket? Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Eger-Berva, mind mind az ország kiváló üzemei és piacképes vállalatai voltak amik csak azért nem működhetnek ma már, mert eladták külföldinek és az a saját, "otthoni" gyárát akarja működtetni tehát piacot vett nem gyárat. Vajon megemlékezik-e valaha az ország azokra a gazemberekre, akik miatt húsz éve fuldoklik a létezés határán több százezer ember a legelmaradottabb vidékeken?