Miért gondolják egyesek, hogy szélsőséges és radikális dolog a revizionizmus?

"És az miért baj?"

1) Mert ellenkezik a nemzetállamok elvével.

2) Mert nagyon durva ellentéteket szülne. Mind a magyarok között, mind a magyarok és az új kisebbségek között, mind az új Magyarország és az új környező országok között. Lassan haladunk az ilyen nemzeti ellentétek feloldása felé, és te visszadobnál minket a legszélsőségesebb utálkozásig.

"Azokat különben is lehetne asszimilálni, beolvasztani a magyarságba"

És mégis miért kellene ezt tenni?

"Ezekre miért nem gondoltak 1920-ban és 1947-ben a rablódiktátumok kiagyalói?"

Gondoltak, ez volt az egész célja. Utáltak minket a háború miatt, és jól össze akarták cseszni Kelet-Európát hogy ne okozzon több problémát. Most kezdünk csak lassan kilábalni, erre ti vissza akarjátok csinálni az elmúlt évtizedek fejlődését, mert háhá, mekkora poén. Ennél jobb érvetek nincs.

"Most, hogy itt vagyunk az EU-ban, segítsen ez a közösség abban, hogy a revízió minél gördülékenyebben menjen végbe, mind külpolitikai, mind gazdasági téren."

De MIÉRT? Nem az a kérdés, hogy HOGYAN menjen végbe a revízió, hanem hogy MIÉRT. Nincs a világon semmilyen indok rá. Azon túl, hogy szerintetek jó poén lenne destabilizálni a közép-kelet-európai régiót a következő 50 évre.

Én a mai hivatalos jobboldali politikát túl szűk-és-rövidlátónak érzem, úgy akar sokat, hogy keveset fog, ami meg a baloldalt illeti, talán szentel elég figyelmet a néprajzi értékeknek.

Egészében véve. egy ,,svájciasabb'', ,,federálisabb'' Románia vagy Szlovákia nyilván jó cél lenne. Sajnos ma erre egyetlen valós lehetőségünk van: a példamutatás, ennek mentén meg a lehető legnagyobb hitelesség és szakmai tekintély kivívása Európa-szerte.

A legfőbb gond talán az, hogy nincs eléggé a köztudatban a kérdéskörnek egy liberális,, baloldali, konzervatív értékeket egyaránt magában foglaló politikasemleges megfogalmazása, amelyet tényleg tabuktól mentesen, az igazán fontos és mély kérdésekben hatékonyan lehetne képviselni, ugyanakkor amelyik az idejétmúlt dolgoktól meg meg lehetne tisztítani. A területi kérdést szerintem fel kell adni, illetve egyes közjogi jellegű szálakat is, viszont annál inkább határozottan és tisztábban kéne a nyelvi-néprajzi szálát vinni az ügynek.

Közép-Európa nyelvi-néprajzi változatossága szerintem általában is nagyon komoly értéket képvisel, ami méltó lenne arra, hogy külön keretek jöjjenek létre védelmére, beleértve az egészen kis nyelvjárások vagy kulturális változatosság megőrzését.

Sajnos épp az egészen kicsi nyelvek vagy néprajzi közösségek megőrzése terén az egész világon nehézségek vannak. Csak az elmúlt néhány évtizedben szerte a világon nemcsak nyelvjárások, hanem teljes nyelvek is kihaltak, ezek közül egyesek egyben teljes nyelvcsalád-ágak utolsó képviselői voltak.

A fő gond világszerte ezekben az esetekben nem is valami hivatalos üldözés, hanem az, hogy már nem elég egy nyelv megmaradásához, az, hogy a gyerekek csak szüleiktől hallják. Ha a média és a tágabb környezet nyelve más, akkor sokszor maguk a szülők is jóindulatból inkább a többségi nyelvet tanítják meg eleve gyerekeiknek, ,,hogy több lehetőségük legyen az életben''. Ez az egész világon probléma, ezért gyorsult fel a nyelvek kihalása, így halt ki az elmúlt években is néhány, tudományos szempontból is fontos indián meg eszkimó nyelv Amerikában, Szibériában.

Ez ellen talán úgy lehetne tenni, ha a szűken vett, hivatalos államnyelvekhez között nemzetállami kereteket meghaladva, és a technika legmodernebb vívmányait is használva, világszerte értékké válna a kulturális változatosság őrzése. Persze ehhez valamelyest el kellene szakadni a ,,hivatalos nyelv'', pláne ,,államnyelv'' fogalmától, sőt egészében véve a hivatalos nyelvhez kötődő nemzetállamtól is. Végülis az állam fő funkciója az, hogy az egységes jogok letéteményese legyen, tehát elvileg nem is kellene nyelvi nemzethez kötődnie. A gyakorlatban persze nehéz, hogy egyszerre sok ügyintézési, oktatási és médianyelvet ténylegesen élő hivatalos használatba lehessen ültetni, de nem is lehetetlen, legalábbis törekedni lehet rá, kereteket és intézményeket létrehozva, Svájc épp erre jó példa. Sajnos az európai klasszikus XIX. századi nemzetállam fogalma ezzel ellentétben áll (Svájcnak nem is ugyanolyan a nemzetfogalma, mint a nálunk megszokott nemzetállamoké, hanem az ő nemzetfogalmuk a közös múlton és az ősi demokratikus intézményeken alapszik).

Viszont a technika fejlődése és a globalizáció erősödése akár pozitív fejleményeket is hozhat, a régebben nagyon mereven és szigorúan tagolt nemzetállamok fogalma egy kicsit fellazult. Ez jó is lehet, épp ezért a dologban talán elképzelhetők pozitív változások. Ezeket azonban szakszerűen és bizonyos tárgyilagossággal kellene kézben tartani, hogy legalább részsikert el lehessen érni. Sajnos viszont épp hazánk politikájában nem ezekre a jó irányokra utalnak a jelek, a magyar politika inkább a hangos és látványos dolgok irányába megy el, túlságosan a közjogi kérdések irányába, míg az igazán mély folyamatokban szerintem nem eléggé előrelátó. A demokrácia és a fékek-ellensúlyok lebomlásának is rossz üzenetértéke van, így nehéz elérni azt a szakmai tárgyilagos hitelességet, ami az igazán hosszútávú és tartós sikerhez kellene.

Határainkon túl valóban vannak olyan néprajzi vagy nyelvi értékeink, amelyeknek a megőrzése fontos lenne, és ebben a konkrét ügyben előre kellene lépni. Ami minket magyarokat illet, a mi nyelvjárásaink közül talán a csángó nyelvjárások eltűnése lenne a legfájóbb veszteség, lévén ez az egyetlen ,,igazi'' nyelvjárásunk'' (vagyis ami tényleg már-már másik nyelv). Ezeentúl is fontos lenne a határontúli közösségeink nyelveinek védelme, élő és fejlődő használatának biztosítása.

Ezt a dolgot úgy lehetne talán sokkal határozottabban képviselni, ha egyéb kérdésekkel is összekötnénk, sőt, amiben lehet, magunk is példákat mutatnánk. Például a Kárpát-medencében cigány nyelvjárások is eltűnőfélben vannak. sőt, épp az erdélyi cigányok nem is olyan rég még komoly néprajztudományi értéket is képviseltek: a magyar népmesék gyűjtése még a 70-es években is sikeresen végezhető volt archaikusabb cigány közösségekben, ahol ekkor még élő mesemondók is voltak, mindenféle korú aktív hallgatóságukkal körülvéve. Nálunk Magyarországon is lehetnek még talán nyelvi vagy néprajzi értéket képviselő cigány közösségek, ezeknek az értékeknek a megőrzésre akár újszerű intézményes kereteket is teremthetnénk, mindebben az európiai tendenciákhoz sikeresen csatlakozhatnánk. Én egy néprajzi, nyelvi, oktatási és médiaszempontból a mainál sokszínűbb Magyarországot képzelek el, de egyben olyat, ami épp ezért egyúttal a határon túli magyarok néprajzi, nyelvi érdekeit is markánsabban képviseli. És ami a legfontosabb: aminek meglenne a hitelességi tőkéje is ahhoz, hogy Európában súlya legyen a szavának. Viszont épp a közjogi dolgokban pedig lágyabb lenne: kevésbé kötődne a mindenkori kormánypolitikához és közjogilag kevésbé kötődne az anyaországhoz is, inkább szakmai irányba menne el a dolog, és olyan közös elveket és célokat céloznánk meg, amelyek Magyarország, Románia, Szlovákia számára egyaránt kihívásokat jelentene. Az egyes országok saját nyelvjárásainak megőrzése, a cigány nyelvjárások megőrzése, a magyar csángó nyelvjárás, a román beás nyelv megőrzése, ezek mind olyan problémák, amelyek elvileg Romániának is, Magyarországnak is közös érdeke lehetne, eléggé beleillene az európai értékek sorába is. Egyes dolgokban akár a mostani Románia együttműködését is meg lehetne nyerni, a többiben meg fokozatosabban egyre markánsabban előrelépnénk.

Nem vagyunk idegengyűlölők? Hát dehogynem!

"Idősebb vagyok mint Szlovákia"! Ismerős ez a mondat? A népszerető hazafiak szokták az ilyet viselni, a vesszen Trianon póló mellett. És ez csak egy példa a sok közül!

Nem azon kéne siránkozni, hogy mi volt 100 évvel ezelőtt, hanem a meglévő dolgokon kéne javítani, és építeni a jövőt.

De nem! Mi sírunk Trianon után, verjük a mellünket, hogy ezer éve elfoglaltuk európát, hátrafelé tudtunk nyilazni, aztán meg feltaláltunk mindent. A jelenre meg xarunk nagy ívben. BRAVO!

U.I.: Esetleg az olyan határ menti településeket lenne jó megszerezni, ahol még ma is magyar ajkúak laknak, de ezt is inkább az ő érdekükből.

Horvátország, Szlovákia és a Muraköz lakosságának nagy nem nagyon akar revíziót véleményem szerint.

Másokra ráerőltetni az akaratodat pedig eléggé radikális és szélsőséges dolog és figyelembe véve a mai politikai helyzetet eléggé lehetetlen is.

Marad a Vajdaság, Kárpátalja és Erdély egy kis része.

Na most ezeket a területeket valószínűleg a jelenlegi "birtokosaik" nem nagyon engednék át és hadügyileg jóval erősebb nálunk, magyarul radikálisan vagy nem radikálisan nincs sok esélye.

Ha pedig mégis, akkor... Nézzetek rá Kárpátaljára... 980 hrivnya (kb 12 ezer forint!) most Ukrajnában a minimálbér. Az embereknek arra sincs pénze falun, hogy a földjeiket műveljék->Most Kárpátja gazdaságába sok pénzt kellene tenni, mert ha hazánk része lenne az árak emelkednének a fizetések meg nem annyira... A Vajdaság is hasonló, Erdély talán még "elmegy". Na de kérem, vajon tényleg megérné mindez?