Lehetséges-e olyan politikus, vezető, aki nem imádtatja magát és törődik velünk, emberekkel, mint különböző álmokat álmodó lelkekkel?

Ó! de szép kérdés. Létezik ilyen, de nem politikus, hanem költő.

Tudod, József Attila:

"Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!"

Radnóti:

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szívében megterem

az érett és tűnődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."

[link]

Rilke:

Messzeségek hal barátja, érzed? -

lélegzetedre tágul a Tér.

Haranglábak homályán az ércet:

kongasd magad. Mind erőre kél,

ami emészt, ha te vagy az étek.

Változz azzá, mit a lét akar.

Mit számít a legfőbb szenvedésed?

Légy borrá, ha italod fanyar.

Légy varázs, e bőség éjjelét

hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,

egymásra lel s értelme ragyog.

S ha elfeled majd e földi lét,

"Eliramlok" - mond a néma földnek.

S szólj a fürge vízhez így: "Vagyok."

(R.M.Rilke: Szonettek Orpheuszhoz/29/ford.:Szabó Ede)