A jobboldal szerint melyik a jobb választás?

Nem vagy-vagy kérdése.

Évekóta mondom, hogy _nem igaz_, hogy Magyarországon nincs munkahely. Hogy ne lehetne találni. Hogy nem lehet elhelyezkedni évekig. Most is 100-200 ezer betöltetlen állás van. A probléma abban áll, hogy diplomatúltengés alakult, fejpénz alapján történő kiosztással, nem a munkaerőpiaci igényekhez hozzátársítva, értéktelen képzést adva, és senki nem akar beosztott szerepet vállalni így már, a képzett, szakosodott dolgozórétegben pedig hosszú ideje állandósult hiány alakult ki.

Nem a humánerőforrás importjával kell ezt a helyzetet kezelni, az megvan itt, helyben az országban. Az álláskeresői réteget kell képezni, szakosítani.

Van munkahely az országban, van álláskereső is. Csak ez a kettő halmaz nem találkozik egymással.

Csábító volt a gondolata a könnyen elérhetővé váló, államilag támogatott diplomaszerzésnek a fiatalok számára jó tíz éve, az ezzel kinyíló vezetői szerepkörök azonnali elérhetősége, az életszínvonal emelkedése, a Nyugathoz felzárkózó "kitörés" egy formája, a "valaki lenni" érzés elnyerése, csakhogy ez nem telíthető a végtelenségig, avagy diplomával is olyan, lejjebb elhelyezett beosztást kellene vállalni, ami derogál a "nemazérttanultamXévig" pályakezdő diplomásoknak, akár mondjuk csak egy "egyszerű" alosztályvezető, pályakezdő(!) munkavállalóként.

Egyébként is kevesen finanszírozták azt önerőből (hiszen éppen a diplomás fő növelése volt a cél az állami támogatással), de amikor az állami támogatásnak feltétele lett a megszerzett tudásnak az állam felé való hasznosítása (értsd, "röghözkötés"), akkor mindenki kikelt magából. Pedig szabadon vállalhatott mindenki munkát máshol is, ha maga fizette a tanulmányait.

Azt ne várja már el senki, hogy egyik kezét nyújtja a pénzért, másikkal pedig már integet, vagy beint. Ilyen sehol nincs.

_Képezzék a munkaerőt a betöltendő állásoknak megfelelően, a hiányhoz igazítva_. Azonnal megoldódna a szociális ellátásban megjelenők közül kétszázezer állástalan elhelyezésének kérdése, és a gazdaságban visszafogó tényezőt jelentő, kétszázezer állás betöltetlensége.

Ez így ésszerű, nem máshonnan való feltöltéssel. Az nem old meg hosszútávon semmit, a cégeknek ugyan átmenetileg megoldás, de nekik sem hosszútávon, a mexikóiak hazamennek, a munkanélküliséggel pedig semmi érintkezés nem történik.

Ehhez nem kell tízéves távlatú strukturális átalakítás.

Néhány éves képzéssel elérhető. És bár efelé mutat a szándék (a munkaügyi kirendeltségekben szakosítás megszerzése, meghatározott időn belül vagy munkában, vagy oktatásban való elhelyezkedés az ajánlatnak megfelelően, ellenkező esetben a regisztráció törlése, és egyéb próbálkozások), ezek nem kellő súlyúak érdemi változás beállításához.