Magyarázza el nekem valaki ezt a felfogást! Miért nem lehet elismerni a futballisták teljesítményét? (Pontos kérdés lent)
Előre látom, hogy komoly vitáknak adok most színteret, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: Aki falábúzik meg hasonlók azok mit éreznek? Most kaptam üzenetet, hogy azért lettek futballisták, mert olyan buták,hogy beszélni sem tudnak? (Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy az ilyennek milyen betegsége van) na most kérdem én.
1. Akinek fáj az, hogy összeállt végre az ország nagy része az mit érez?
2. Miért nem lehet elismerni, hogy tisztesen helyt álltak?
3. Miért kell valakinek egy sportesemény adtán politikai okokra hivatkozva az ellenfélnek szurkolni?
És akkor, jönnek, hogy mert a focidrukkerek antimagyaroznak..szerintem nem volt ilyenre sok példa, de akkor viszont erre is rákérdeznék.
4. Aki magyarnak tartja magát az, hogy szurkolhat másnak? Vagy fordítva: Aki másnak szurkol, hogy tarthatja magát magyarnak?
Kulturált viselkedés kéretik...
Nem hinném,hogy mérföldekkel többe kerül egy Wimbledon jegy,mint mondjuk az európa bajnokságra,ott mégsem a csőcselék gyűlik össze,nincsenek az utcán miattuk balhézás,stb.
Nem úri,hanem intelligens emberek sportja a tenisz.
A csőcseléket meg valamiért a foci vonzza..
Aki azt hiszi más sportágakban nincs balhé az nézzen meg egy szerb kosár meccset, egy amerikai jégkorongot vagy bármit.
Aki azt mondja a foci egyszerű, na az az ember egyszerű és inkompetens, valószínűleg ő ügyetlen vagy sosem próbálta és akkor már mindenki hülye általánosító megszomorodott emberek véleménye ez.
A tenisz meg unalmas ahhoz, hogy komoly tömegeket megmozgasson, papírforma eredmény van szinte mindig, nem nemzetek játsszák hanem egyének így a balhé is kizárható.
+még egy példa vízilabda balhéra az 1956-os magyar-szovjet.
"A férfiak közösségének még senki sem szentelt különös figyelmet. Mindenekelőtt a szövetségnek, a szerzetnek, az egyesületnek, a hadseregnek. A férfi szeret összenőni, s ennek az összenövésnek, hogy fontosságát aláhúzza, rituális külsőségeket talál. A lovagok kardot cserélnek, és egymásnak titkos fogadalmakat tesznek. A szerzetesek és a katonák egyforma ruhát viselnek, sorban ülnek, egyszerre lépnek. Minden esetben olyan kötelező szabályokat határoznak el, és olyan elveknek vetik magukat alá, mint a szerzetesi fogadalom, a lovagi erkölcs törvényei, vagy a katonai szolgálati szabályzat. Ha az ember a nő szétszórt és magának élő, csaknem saját központtal rendelkező életrendjét nézi, fel kell tűnnie, hogy a férfi mennyire ragaszkodik klubjához, lovagrendjéhez, miért kedveli a szabályzatot, az egyenruhát, a kardcserét és az egyszerre való lépést. Meglehet, ha az emberiség dolgait a nő intézné, olyasmi, hogy nép, közösség, társadalom, állam, sohasem keletkezett volna. Sohasem írtak volna törvényt és nem viseltek volna egyenruhát. Lehet, hogy a kollektívum a férfi alkotása, és az állam nem egyéb, mint megnövekedett szerzetesrend, vagy egy kicsit megpuhult és meglazult hadsereg.
Hogy ebben mi az öröm és a komolyság, azt minden férfi tudja.
Tizenegy férfi szövetséget köt és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az, hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja. Ez a futball. Minden együtt van, ami a férfikollektívumot jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél. S a játék olyan fontos, hogy ötvenezer ember nézi lélegzetfojtva.
És ha valaki tudja, hogy mi az háborúban, táborban lenni, veszélyes vállalkozásokba fogni, hadihajón életre-halálra együtt élni negyvennyolc vele hasonló férfival, ha átéli azt, amit Amundsen vagy Shackleton beszél el társairól, antarktiszi expedíciójuk résztvevőiről, azt a fölényt, nyugalmat, lemondást, szolidaritást, humort, kedvességet, önfeláldozást, amit ezek az emberek egymás iránt tanúsítottak, elkezdi érteni, mi az, ami a férfikollektívumot alkotta, teremti és tartja. És elkezdi érteni, hogy a barátság csak férfiak között lehet."
....
"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!