Magyarországon utálni a kicsit jobbmódúakat, irigység vagy szoci örökség?

Én egyáltalán nem értem.Én inkább örülni szoktam más sikereinek.

Amikor még államvizsga előtt álló, kis naiv, egyetemista voltam, azt gondoltam, hogy majd 1-2 munka után, magas pozícióm lesz.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez csak álom volt.Budapesten dolgoztam, magyar viszonylatban nem kerestem rosszul, de, nem éreztem úgy, hogy nem jutok sehova.

Ezért elköltöztem Sopronba, Ausztriában vállaltam munkát.Nem vagyok magasabb beosztásban, mint Budapesten, de bérben többet kapok, mint az ottani vezetők.

A lényeg, sikerült vennem egy fiatal, 4 éves 5-ös sorozatú BMW-t.

Mindig az ilyen autók tetszettek, de a budapesti munkámmal nem engedhettem meg.

Sok régi barátom, ismerősöm nekem "támadt", "minek neked ekkora autó" "minek ekkora teljesítményű, ilyen drága autó"...stb...stb

Erre azt szoktam mondani,mert ez tetszik.

A jelenlegi munkámmal megtehetem, hogy évente többször is nyaraljak.

Évente, van egy nyári déli országba, egy alpoki síelés, meg néhány 3 napos belföldi.

Sok barátomat el is vesztettem, szerintük "megnőtt az arcom". Pedig, ugyanaz vagyok ,mint eddig.