Ti szívesen élnétek Kádár János Magyarországán?

'de a besúgás, köpködés annyi volt mint ma'

Nem vennék rá mérget.

[link]

Nézd, én semmi pénzért nem élnék olyan rendszerben, ahol másokról kéne jelentéseket írnom.

'itt az a lényeg hogy az emberek nem érezték hogy diktatúrában élnek'

Mert a propaganda ezt igyekezett elhitetni mindenkivel.

Mellesleg: az egyszerű átlagember, akinek csak az számított, sör, virsli, lángos legyen, minden másra fütyült, annak valóban a földi paradicsomot jelentette. Az értelmiségnek viszont korlátokat. És ne feledd, tabutémák is voltak.

'de az emberek azért nem érezték mert bár nem egekben levő de elviselhető, szerethető színvonalat biztosított nekik Kádár,'

Jah és annak a színvonalnak megvolt a maga ára.

[link]

Summarum: a rendszerbe bele volt kódolva a bukás. Ajánlanám Moldova riportkönyveit, amikből kiderül, mennyire recsegett-ropogott a kádári rezsim a 70-es években.

Annyit hozzáfűznék a témához, az emberi igények változnak az idők során. Aki megelégszik annyival, amennyit az a rendszer nyújtott lehetőségek terén, az vágyhat Kádár langyos meleg vizébe, illetve aki arra számít, az állam majd gondoskodik róla egész életében -munkahelyet feneke alá tolja-, de még utódairól is.

A mostani nép ugyanerre vágyik a Kádár utáni sopánkodással: az előző generációk egyszerűen megszokták- nevelték is rá államilag-, hogy az állam gondoskodik mindenkiről-gondolkodik is helyettük-, cserébe ne piszkáljanak bele olyanba, amibe nem kell.

Szerintem emlékszel a Pancsoló kislány zenére, aki azt énekli: Annyi vicceset látok hallok, És még bambi is kapható...

Ez rejtett üzenet a kormány részéről az átlagember felé: érd be azzal, amit meg tudunk adni, többet ne akarj.

És vannak, akik igényük miatt korlátnak érzik a rendszer adta mozgásteret és a maguk módján nyilvánítják ki, nekik ez nem elég. Velük mi helyzet?

A kissé hosszúra sikerült mondandóm lényege: mások voltak az igények akkor és mások most. Akkor az átlag beérte a Wartburggal, lángossal, sült tyúkkal etc, ma már nagyobbak az igények. Persze lehetséges, egyeseknek ugyanaz a szükségletük, mint akkor :)

Ezért van az, egy tábor élne ugyan Kádár idején, de nem a többség.

'Szerintem semmi rossz sincs abba. Most magukra maradtak az emberek, senkire nem számíthatnak.'

Miben nincs rossz?

Az a baj, hogy Kádárék leszoktatták az akkori generációkat az önállóságról, pont a mindenkiről atyai jószívvel gondoskodó állam képével és most ez hiányzik.

Szerinted 94-ben hogy nyerte meg a választásokat az MSZP? Egy neokádárista rendszer ígéretével és ehhez hozzájárult a társadalom ijedtsége, amiért az előző rendszerben megszokott körülmények megváltoztak.