Csak én látom azt, hogy Magyarországon azért vannak problémák, mert a magyar emberek imádják, ha vannak?

Éjjel-nappal Budapest? :D

Ott csak a b***ás megy, más semmi!

Meg hogy az Adoniszok folyamatosan váltogatják a csajokat, az egyiket megkummantja, az elmehet, utána jöhet a másik...

Hát ezt nevezem én "jól működő magyar kultúrának"

Nem, a magyar nem a problémákat szereti, hanem a panaszkodást. Óriási különbség. Ha panaszkodik egyrészt könnyít a lelkén, másrészt, amikor kiderül, hogy másoknak is vannak problémái, amik adott esetben nagyobbak, akkor megint megnyugszik, hogy van más, akinek még sz*rabb és örül a saját gondjainak.

A konfliktusokra nem vágyik senki, de mindenkit érdekel, ez emberi vonás. Másnak az életében turkálni jó, főleg, ha az látja, hogy ő annál különb. Külföldön is ugyanúgy megállnak bámészkodni, ha hepaj van és ugyan úgy vihognak rajta.

Proli réteg meg jó, hogy van. Te eddig azt gondoltad fikció? Majd 50 éven keresztül építették, (sőt hozzá tehetjük az elmúlt 25-öt is) és valljuk be k**va jól sikerült. Ezt nyögjük még mindig.

#4

Mi már a himnuszunkban is csak siránkozni/panaszkodni tudunk. Ilyen a magyar ember.

Én mondjuk azt veszem észre, hogy lassan már kényszerből is panaszkodni kell az embereknek.

Ha valaki azzal jön hogy neki jól megy az élete, akkor azonnal lincshangulatot teremt maga körül, mert hát mi az hogy neki jó, ha másnak nem.

Én ezért is zárkózom el az emberektől,egyszerűen nem érdekelnek..

Akiknek szaar az életük folyton panaszkodnak,másokon vezetik le a feszültséget..

Bezzeg,ha valaki megpróbál kitalálni valamit,akkor az nem jó nekik...

Akiknek meg jól megy nagyképűek,lenézőek,álomvilágban élnek és annak örülnek,hogy a másiknak rossz....

Annyira negatívak vagyunk, hogy a lorentz görbe is -1-nél kezdődik és ami mégjobb, h ott is ér véget.

Már 1740 óta szerintem csak egy jó időszaka volt a magyarnak. Szerintem a nép úgy szerencsétlen ahogy van és sajnos én is. Rossz nekünk? Legyen rossz másnak is? Javítani? Dehogy, ink kivándorlunk külföldre.

"Én pedig úgy látom, hogy a magyarok imádnak veszekedni, nagyzolni, nagyképűsködni, keménykedni, macsóskodni, éreztetni a másikkal, hogy ő nem ér annyit, mint ők, stb. "

Ez elég szomorú, hogy így látod. Nemzetekhez (történetesen a sajátodhoz) rendelsz hozzá globális folyamatokat és azokkal is jellemzed. Nem ártana kimenned külföldre, minél több helyre és meglátnád, hogy ez nem magyar sajátosság, más formába, de ugyan ez megy.

Amit viszont máshol nem tapasztalni és érthetetlenül kihagytad a listából pont az az önutálat, ami a kérdésedből is sugárzik. Mintha mindenki ilyen önjelölt Berzsenyi próbálna lenni, de annyira proli, és műveletlen, hogy önostorozás helyett önócsárolás lesz belőle. Mintha attól bármi is változna.

Az összes magyar rasszista, antiszemita,proli, náci, önző, birka, önsajnáló, irigy, lusta meg a tök tudja még milyen idióta hülye jelzőket nyomnak rá. Tulajdonképpen, aki magyarnak születik, az mind a Sátán fattya.

De most komolyan, nincs olyan nép akire mindez igaz lenne ráadásul egyszerre. Olyan meg végképp, aki ilyeneket aggatna SAJÁT MAGÁRA, ráadásul ilyen mennyiségben. Hallottál már egy románt, ahogy magát tolvajozza vagy egy venezuelait, aki saját népét bunkózza, vagy egy angolt, aki azon sopánkodik mennyire sznobok vagy önzőek?

"Ha valaki azzal jön hogy neki jól megy az élete, akkor azonnal lincshangulatot teremt maga körül"

Attól függ milyen formában teszi ezt és ha az történetesen minősíthetetlen vagy visszataszító akkor nem kell csodálkozni a lincshangulaton.

Egyébként megjegyezném, hogy ez a kérdés poooontosan ugyanolyan panaszkodó és provokatív, mint amit számon kértek a magyarságon. Nosza, lehet változtatni, minden változás apránként indul el, a társadalomban az egyének hozzáállásával. Jöjjenek a pozitív gondolatok, ideje abba hagyni a szomszéd és a főnök szidását, az agresszív vezetést, a nagyképűséget, a veszekedést, az önócsárolást, a macsóskodást és úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogy azt mástól is elvárnátok.

Persze lehet kifogásokat keresni meg a közegre hivatkozni, hogy így nem lehet, de az olyan jellemre is vall. Legfeljebb kiderül, hogy pont ugyanolyanok vagytok mint akikre most húzzátok a szátokat.

Ettől függetlenül a magyar természetesen nem tökéletes, nem hibátlan és pláne nem felsőbbrendű. Meg vannak a maga hibái, de azok nem ezek az ilyen mindenféle jött-ment senkik által karácsonyfadíszként ráaggatott hülyeségek. Vagy ha mégis, annak látni kell az okait.