Miért ne lehetne ma TSZ-eket létrehozni ( tisztességes módon, mezőgazdaságban )?

A magyar paraszt nyakas. Az ééééjn fődemet nem száncsa senki, ééééjn aztat senkinek oda nem adom! Éééjn fogom egyedű' megvűveeeni!

Veszi is nyakra-főre a szakadt MTZ-t, mert csak arra telik, egyik nadrágszíjparcella a másikat éri, de a két szomszéd két külön géppel dolgozik, mert közös lónak túros a háta meg amúgy is fújok a szomszédra, ha már megtehetem.

Azt pedig nem tudom, miből gondolod, hogy ha TSz-ek lennének, akkor sok ezer munkás jól járna. A modern mezőgazdaságban nagyon nem éri meg hadseregnyi embert kivezényelni a földre. Az a jó, ha egy traktoros egy traktorral, millióféle kiegészítővel meg tud művelni sok-sok hektárnyi földet. Az, hogy kétszázan kapálnak reggeltől estig, sokkal többe kerül, mint ha Jóska a kultivátorral vagy kombinátorral (sosem tudtam, melyik melyik) végigvonul rajta.

Ha nyereséges TSz-eket akarsz, akkor azok olyanok lesznek, mint a mostani nagygazdaságok: óriási táblák, minden gépesített, kevés, magasan képzett emberrel. A régi fajta "mindenkinek legyen munkája" TSz-ek ideje lejárt, nem versenyképesek a mai világban.

Van egy másik termelési mód is ami nagyon jól működött a szocializmus idején, a sok-sok háztáji gazdaság. Tehát amikor sem állami, sem milliárdos magántulajdonban nem koncentrálódik a tőke, hanem sok-sok családi gazdaságban. Akkoriban azért szorgalmazták ezt a szoci vezetők mert rájöttek hogy otthon a meghitt családi légkörben mindenki szívesebben dolgozik mint a nagy közösben. És még a kötelező szocialista munkahely mellett is jól virágoztak a háztáji gazdaságok.

A szülőfalumban az emberek kedvét az veszi el a háztájitól (ahogy az enyémet is) hogy sok új adó és kiadás jelent meg a rendszerváltás óta. Ezért nem érzik magukénak az otthonukat, hisz mások jövedelemforrását jelenti például a hulladékszállítási rendelkezésre állási díj. Németországban a hulladékszállítás ingyenes. Vagy kötelező havi TB-járulék is van. A szocializmusban alanyi jogon járt mindenkinek az orvosi ellátás. Valamint sok a felesleges adminisztráció. A szocializmusban annyiból állt például a tejtermelés adminisztrációja hogy volt egy kettéhajtott A5 méretű papír amibe jegyezték a leadott tej mennyiségét naponta.

Tehát a rendszerváltás után megjelent számtalan marhaságtól is meg kellene szabadulni ahhoz hogy a termelés azon a színvonalon működhessen mint a 70-es években. Mert a magyar gazda az szeret szabad lenni, nem szereti ha figyelik, ha nyomon követik lépéseit vagy ha mások mondják meg neki mit tegyen. Számtalan ismerősöm csak a sok adminisztráció miatt nem gazdálkodik, mert az nem olyan egyszerű mint régen volt.

A 40-es és 50-es években azt gondolták a szovjet és magyar elvtársak hogy a gazda egy olyan élőlény ami fogságban is jól fog "működni". Vagyis ha a sajátjából beverik a TSZ-be. Ez tévedés. Ennek a szakmának van egy olyan tulajdonsága hogy alkalmazottként nem tudja az ember olyan színvonalon csinálni mint ha otthon a sajátjában csinálná. Rövidesen ki is derült hogy a nép élelmezését nem tudják megoldani a TSZ-ek, ezért szorgalmazták a háztáji gazdaságokat. Az volt a szocializmus virágkora, ami nagyképűen hangzik hisz nem a szocializmus érdeme volt hanem a "maszekizmusé". De a mai "maszekizmus" nem kedvező mert szintén tőke koncentrálásokon alapul, ahogy a szoci rendszerben is azon alapult csak akkor államiban. Egy drótkötél is akkor erős ha sok-sok vékony szálból áll és nem akkor ha egyetlen rúdból.

Meg amiatt sem versenyképesek a gazdák mert a felvásárlók nagyobb hasznot húznak az átvett áruból mint akik megtermelték.

Csak egy példát említek. A városunkban van egy "elnyomott" zöldséges, aki szemérmetlenül alacsony áron veszi meg a termelőktől az almát, krumplit, dinnyét. Majd magyar alkalmazottakkal árultatja és mindebből két luxus Mercédesze szokott állni a lerakatja mellett, mert hát a feleségének is kellett egy. Hát így nem fognak a gazdák termelni mert erősen feudalizmus szaga van.

A TSZ-ek anno az úgynevezett "vertikális integrációi" voltak a mezőgazdaságnak, azaz a termőföldtől/elő állattól, a késztermékig, vagy a mezőgazdaságból származó ipari alapanyagig, egyazon vállalaton belül történt minden.

Így a hasznot úgy lehetett befektetni, hogy a megfelelő helyen fejlesztettek belőle, pl termelést bővítettek.

Ennek híján több esetben a többlethaszon nem a termelőnél, aki esetleg a kínálatát bővítené, hanem a kereskedőnél csapódik le, aki több esetben nem adja át a termelő irányába.

Több iparág is szenved ettől a jelenségtől pl a "fenntartható fejlődés" célú Afrikai kakaóbab termelőknek juttatott plusz pénz a drágább termékért cserébe. (Az embléma nem ugrik be)

A vertikális integráció egyébként nyugaton is megvan több ágazat esetében is.

Ez amúgy a mezőgazdaság problémáinak egyik oka csak

A másik ok: a szántóföldi, alacsony hozzáadott értékű művelés, ehhez kapcsolódó, hogy ez nem is emberi munkaigényes, ezért alacsony a foglalkoztatás is benne.

A harmadik a támogatási rendszer:

Terület alapú a fő támogatás az ágazatban, ami azt eredményezi, hogy szántóföldi termesztésre közel alkalmatlan területek is művelés alatt vannak, emiatt

gyakori jelenség, hogy a termelő 0-ra hozza ki a termelést, majd a támogatást felvéve éldegél.

Pl Olyan területen termeszt kukoricát, ahol a föld fele mocsaras, régen legelőnek használták.

Negyedik, a törvényi, adózási szabályozás kb úgy néz ki, hogy x jövedelemig semmi, majd mint a munkabérek adója, adózik (iparhoz képest kb + 30%-os kulccsal).

A megoldás az lenne, ha jogi személyek is tulajdonolhatnának földet, és a jogi személyek társasági adós módszerével adózhatnának, így nőne a tőkekoncentráció, illetve a hitelképesség is a mezőgazdasági vállalkozásokban majd ennek eredményeként modernizálódhatnának, illetve nagyobb lehetőség lenne, a korábban említett, illetve TSZ-ek esetén megtörtént vertikális integrációra.

"3# hogyan működött ez a háztáji gazdaság? Családi kézben lévő földek? Mekkora nagyságúak, hogyan, mit termeltek?"

Például a szülőfalumban is majdnem minden háznál volt valami családi gazdaság.

Voltak akik uborkát termeltek a saját házukhoz tartozó kertben. Az ilyen kertek mérete változó volt, például 800 □öl, vagyis nagyjából 1/3 hektár. Mivel a többi föld erőszakkal a TSZ-eké lett. Az uborkát fúrt kútból kerti szivattyúval öntözték. Majd méret szerint osztályozva került leadásra.

Átlagosan 2 szarvasmarha is szokott lenni a házaknál. Például a szüleim 2 szarvasmarhától lefejtek napi minimum 40 liter tejet. A tejet egy gyűjtőhelyen vették át a faluban. A fejés háztáji fejőgéppel történt. A takarmányozás például úgy volt megoldva hogy volt a falu melletti folyónak egy védőgátja amit a vízügy javaslatára a gazdák ingyen lekaszálhattak és a szénát ingyen hazavihették. Ezzel a vízügy is jól járt hisz nem kellett a saját kaszálógépeivel elvégeznie a kaszálást. A TSZ-tagoknak járt búza, árpa, vagy szálas takarmányként lucerna is attól függő menyiségben hogy mekkora földtulajdonuk volt benn a TSZ-ben. A terményt a TSZ-ben daráltatták le ahol a terményből valamennyit megtartott a TSZ a darálásért cserébe. Persze volt minden gazdaságnak saját terménydarálója is. A szarvasmarhákat nyáron a falu közös legelőjére hajtották, a gazdák beosztották egymás közt az "őrzést", vagyis amit pásztornak lehetne ismertebb néven mondani.

Volt aki nyúltenyésztéssel foglalkozott a faluban. Illetve a sertéshízlalás is gyakori volt, egyrészt saját vágásra, másrészt leadásra is.

A saját kertek viszonylag kicsik voltak az 1/3 hektárjukkal, de a gazdák nagy ügyességgel termeltek rajt sokat. Például takarmányrépát. Valamint az önellátáshoz minden élelmet. Boltban csak kenyeret kellett venni. A kertek trágyázását a saját állataik szerves trágyájából oldották meg, aminek (és az öntözésnek) köszönhetően úgy nőtt azon minden mint egy trópusi esőerdőben. A konyhakert földje piros volt a sok paradicsomtól.

A családok önellátásához és a faluban egymásnak való eladási célra számos háznál tojótyúkok is voltak. Azok látták el a fűnyírási funkciót és még tojást is adtak cserébe. Mindez valódi bio élelem volt és nagyon egészségesnek éreztük magunkat. Az ügyes gazdák vegyszerre sem költöttek soha, irtóztak is a különös nevű mesterséges vegyi anyagoktól. Hanem a kártevők természetes ellenségeit helyezték előtérbe.

A 3 km-re lévő szomszéd faluban egy gazdának Starking alma erdeje is volt. Pontosabban mondva a több hektáros terület csak az államosítás előtt volt az övé, majd a szocializmus alatt is azt gondozta nagy hozzáértéssel. Családonként több láda almát vettünk nála minden évben, mindenki vehetett annyi fányi almát amennyit akart, amit önmagának szedett le. Természetesen csak az almát lehetett megvenni, a fát nem. Az az alma finomabb volt minden mai Starkingra hasonlító almánál, hiába hozzák akár New-Zeland-ról. A maradék eladhatatlan almát a gazdák összeszedhették a fa alól az állatok számára.

Mikor manapság visszanézek abba a szülőfalumba, aranyásó szellemvárosokra hasonlító hangulatot érzek. Vagyis ma már csak emlék mindez a virágzó paradicsom amit bemutattam.