A magyar társadalom kiveti magából a liberalizmust?

A liberalizmus gyakorlatilag része a demokráciának. Nincs nélküle demokrácia. A liberalizmus jelentése pediglen nem változott meg. Az utóbbi évtizedben szitokszóvá tették a jobb oldali hangemberek, mivel a liberális gondolkodást megtörni sajnos kemény dió azoknak, akik populista stílusukkal próbálnak a politikában teret nyerni. A liberalizmus ma is annyit jelent mint régen és kézenfogva jár a demokráciával: Értékalapú társadalmat, törvény előtti egyenjogúságot, szabad gondolkodást és szabad vallásgyakorlást hirdet és kíván. A liberalizmus békés együttélésre alapoz, azonban a gond azzal van, hogy nehéz a kirekesztően gondolkodókkal békésen együttélni. Erre persze azok akik valójában idegen- és egyébgyűlölők, azt mondják, hogy őket kirekesztik a liberálisan gondolkodók. Namármost, a kirekesztőket ha kirekesztjük, az akkor matemetikai logika mentén szerintetek mit takar?

Eszement baromság ez a neoliberalizmus dolog. Liberalizmus van.

Finkelstein tette azzá.

Emellett ez a nép mentalitása miatt alkalmatlan a liberalizmusra.

A "társadalom" azt sem tudja mi az hogy "konzervatív/liberális" értékű valami.

Érdemes elolvasni:

[link]

Nagyon érdekes ez a vergődése a jobboldali világnak a liberalizmusról. Igen, most éppen ereje teljében van a nemzeti gondolkodás (amivel önmagában természetesen semmi baj nincsen), a jobboldaliság.

A gond azzal van, hogy kell egy bizonyos intelligenciaszint ahhoz hogy egy egyébként nemzeti érzelmű ember beláthassa: a saját nemzeti érdekek, értékek védelme nem kell hogy kirekesztéssel vagy mások elítélésével járjon. Egyszerűen nem zárja ki egymást a nemzeti egységben gondolkodás és más kultúrák tisztelete és az azok iránti pozitív hozzáállás.

Csakhogy ugye - mint azt azért sejthetjük - intelligens és a világról eleget tudó (azaz jól iskolázott, tudással rendelkező) emberekből van kevesebb. Innen adódik az, hogy a mostani, népességvándorlástól szenvedő időkben ilyen nagy tömegeket lehetett politikai célok mellett vezérelve behergelni mások ellen, s ezek az emberek mind-mind meg vannak róla győződve hogy ők a hazájuknak jót tesznek. Valahol igen, valahol meg nem.

Sikerült ezt a liberalizmus-dolgot démonizálni, holott a liberalizmus nem más mint a demokrácia egyik alappillére, nélküle egyszerűen nincsen demokrácia. Törvények előtti és esélyegyenlőség, vallás- és sajtószabadság (utóbbi kormányzati manipulációk nélkül!), tisztességes, szabadválasztási szabályok, egymás elfogadása. Ezek mind a liberalizmus eszméjének jegyei - és a demokráciáé is. Nem kevesebb, nem több.

A liberalizmus nem az, hogy egyx népnek fel kell adni az identitását. A liberalizmus nem az hogy utálom a hazámat. Azt sem jelenti, hogy az a szándékom hogy mások szóljanak bele az életembe. Mert ezeket sikerült beleültetni a - jellemzően 100-as IQ alatti - embertömegek fejébe.

Én egy liberális ember vagyok. A gyermekem katolikus iskolába jár, néptáncol és egy kifejezetten konzervatív közegben cseperedik ott. Eleinte érdekesen méregettek minket mert mi "mások vagyunk". A feleségem festi a körmét, meg csinos - annak ellenére hogy anya :) - és miközben mindenki tudja rólunk hogy nem ugyanazt az életet éljük mint közülük a legtöbben, mégis mindenkivel kedvesek vagyunk, részt veszünk az iskola életében és nem vagyunk senkivel sem elutasítóak. Ez a liberalizmus.

De amúgy nincs ebben a liberalizmusban ennyi. A liberalizmus egy passzív eszme. Épp az a lényege, hogy NEM szólsz bele egyes dolgokba. Addig, amíg nem szükséges. Én nem lengetek zászlót, nem voltam tüntetni. Még. Élni és élni hagyni. Ennyi.

Annyit azért lássunk: A világ és annak társadalma az idők során egyre "liberálisabb" lett. Ez most is így van. Nem sok ideje még a nők nem tehettek annyi mindent amit most igen. Feketebőrű emberek száz éve az amerikai társadalomban semmit nem érhettek el, azóta prdig már egy fekete elnök is volt. Az országhatárok sziklaszilárdan őriztek és nem volt jövésmenés ennyire, már infrastrukturális okokból sem.

Szóval én nem aggódom a liberalizmus miatt. A világ vegyül, ha akarjátok, ha nem. Kétféle út van. Vagy akartok együtt élni másokkal és megkeresitek a lehetőségeket (főleg magatokban) hogy így is tudjatok boldogan élni, vagy hadakoztok meg zászlókat lengettek és közben egy alternatív valóságot építetek fel hogy ti lesztek az egyetlen nemzet akik megvédik magukat. Megvédeni magunkat nem mindig az, hogy másokat el kell utasítanunk. Megvédeni magunkat szerintem lelki béke kérdése. Természetesen mindez nem csak ránk vonatkozik, ezt a békét a másik félnek is meg kell találnia.

Megtalálni azokat a gondolatokat amelyek felszabadítanak az alól hogy másokat ítélj. Ez az igazi szabadság.