Kik alkották az SZDSZ szavazóbázisát?

Ismerek most 85 éves hölgyet, aki annak idején sem volt már igazán fiatal, ő például a szavazóbázishoz tartozott. inden naiv szabadságvágyó rájuk szavazott.

Én néhány SZDSZ-est ismertem, elég vegyes társaság volt. Volt köztük nyugdíjas tanárnő, harmincas taxisofőr, gyógyszertári asszisztens és egyetemista is.

akit be lehetett hülyíteni, hogy az MSZPben kommunisták a fideszben pedig fasiszták ülnek

A liberális pártok szavazótáborát általában a nagyvárosi fiatal értelmiségiek adják, de természetesen nem lehet ezt ilyen sarkosan korra leegyszerűsíteni. A fix pont az a polgári értelmiségi réteg (félreértés elkerülése végett: ugyanezen réteg tagjai lehetnek konzervatív irányultságúak is!). Ugyanez volt az SZDSZ esetében is. A 6. hozzászóló jól rámutat a rendszerváltás utáni fő politikai törésvonalra (kommunista-antikommunista), viszont azt is látni kell, hogy a két antikommunista párt, az MDF és SZDSZ két okból vitte el a szavazatok majdnem kétharmadát (MDF: 42,5%; SZDSZ: 24,1%). Az egyik ok, hogy nekik már a rendszerváltás előtt is volt társadalmi beágyazódottságuk, aktív civil politikát folytattak, másrészt a társadalomban világos fogékonyság volt a konzervatív és a liberális ideológiák iránt is. Utóbbi következtében az antikommunista attitűd csak részben vonzotta az SZDSZ szavazókat, az értékorientáltság ugyanolyan fontos volt. Az antikommunista törésvonal jelentősége akkor mutatkozott meg, amikor '94-ben koalícióra léptek az MSZP-vel, ezzel el is veszítve a támogatóik felét. Ez volt az az polgári réteg, aki akkor párt nélkül maradt, és ők lettek azok, akik '98-ban már a FIDESZ-hez pártoltak át (amiről ne felejtsük el, hogy akkor még egy jobb-közép, részben liberális párt volt!). A 2002-től látható a mélyrepülésnek két oka volt, ami nem csak szavazóbázis számában mutatkozott meg. A rendszerváltás után az SZDSZ a kulturális és gazdasági centrumokban, Budapesten és a megyei jogú városokban volt felülreprezentált. A '90-es évek elején a demokrácia beköszöntétől mindenki az életszínvonal növelését várta, de legalábbis nem számítottak annak csökkenésére. Látva a nyugat eredményeit a kommunista gazdaságpolitika után magától értetődően szimpatikus volt egy szabadpiac párti liberális párt, azonban már az első években kiderült, hogy ezek a vágyak tökéletes ellentétben vannak a realitásokkal, nem is véletlen, hogy '94-ben az MSZP abszolút többséget szerzett a választásokon. Viszont a '94-98-as MSZP-SZDSZ ciklust is a Bokros-csomag és a megszorítópolitika dominálta, így az ezredfordulóra gyakorlatilag az SZDSZ gazdaságfilozófiájára már csak a meggyőződéses liberálisok voltak vevőek. Ezt bizonyítja a FIDESZ 2002-es bukása is, amihez elég volt lehetetlen ígéreteket bedobálnia az MSZP-nek a kampányban. Tehát eddigre az maradt SZDSZ-es, aki elvi alapon vallja a szabadpiacot, illetve nem voltak averziói az MSZP-vel szemben. Ők továbbra is a városi értelmiségi és középosztálybeli rétegből kerültek ki, viszont 2006-ra már csak budapesti párt volt az SZDSZ. A másik ok ami elszipkázta a választóit, az az MSZP-vel való folyamatos koalícióalkotás volt. Egyrészt ezzel elvesztette az önálló karakterét a párt, másrészt ekkorra már bármennyire is szeretett volna fiatalos lenni a párt, mivel gazdaságpolitikai pályán nem jelentett vonzó alternatívát, így a liberális beállítódottságúak is inkább az MSZP felé fordultak, mivel az a tömegpárti jellegével sokkal nagyobb spektrumú igényt tudott kielégíteni. 2006-ra az SZDSZ már csak a rendszerváltó múltjából táplálkozó rétegpárttá vált, aminek egyetlen jelentőségét az adta, hogy az MSZP-nek mindig szüksége volt rá az abszolút többség biztosításához a parlamentben. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy a rendszerváltáskor még egy fiatalos, de színes társadalmi támogatottságú párt mögött a végére már csak egy szűk értékorientált értelmiségi réteg állt, viszont akik a leginkább koptak, azok a fiatalok voltak. Kb. mint ahogy most a FIDESZ korosztályos támogatottsága is egyre inkább kezd az MSZP-jére hasonlítani.