Mi a véleményetek Kádár Jánosról?

"SOKKAL nagyobb jólétben és létbiztonságban élt a róla elnevezett korszakban, mint ma."

Igen csak ez a jólét hitelekből sikerült, ami hosszú távon fenntarthatatlan. És ahelyett hogy János bácsiék ezeket a hiteleket befektették volna egyszerűen csak felélték. Hitelekből mindenki tud királyként élni (egy darabig) ehhez nem kell nagy tudomány...

Kádár János, az én meglátásom szerint, a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt. Egy alapvetően rossz nemzetközi és belpolitikai helyzetből kihozta az elérhető legjobbat. Emberi kiállása, személyisége példa lehetne a mai politikusok számára.

A II. világháború után, a nagyhatalmak jaltai megállapodása minket a Szovjetunió fennhatósága alá sorolt, tehát az ún. szocialista tömbhöz kellett tartoznunk. Kádár János ebből az alapvetően vesztes helyzetből kihozta azt, hogy a Kádár-korszakra Magyarország lett az egész Szovjet-szféra legboldogabb, legszabadabb, leginkább élhető, leginkább emberarcú állama. "Legvidámabb barakknak" csúfolták, de az egyszerű emberek számára jó volt itt élni. Biztonságot, megélhetést, művelődési-tanulási-felemelkedési lehetőséget adott, csökkentette a társadalmi különbségeket, védőhálót nyújtott. Nem voltak munkanélküliek, hajléktalanok, alig volt bűnözés, közbiztonság volt és relatíve a legnagyobb viszonylagos demokrácia, szólásszabadság (ami az akkori szocialista táboron belül elérhető volt).

Kádár János a "jó kompromisszumok robotosa" volt, vagyis a legrosszabb körülmények között is megtalálta a legkevésbé fájdalmas megoldásokat és a kibontakozás lehetőségét. "Gúzsba kötve is képes volt táncolni."

Emberileg végtelenül szimpatikus, szerény, puritán, önzetlenül és önfeláldozóan dolgozó emberséges ember volt. Nem gyűjtött vagyont és élt luxuséletet. Egy szerényen berendezett háromszobás szolgálati házban élt (egy óvoda szomszédságában) a feleségével, aki szintén dolgozott, a kertben csirkéket tartottak...

Bűnéül egyedül az 1956 utáni rövid konszolidációs időszakot szokták felróni, aminek kétségtelenül voltak áldozatai. Tudni kell azonban, hogy a levert felkelés után Kádár hatalmi helyzete kül- és belpolitikailag is nagyon bizonytalan volt. Esély volt Rákosiék, Gerőék, Révaiék visszajövetelére, de rajtuk kívül is voltak még önjelölt rendcsinálók, akik ha hatalomra kerülnek akkor ceausescu-i Romániát, vagy honecker-i Németországot csináltak volna belőlünk is. Kádár János ezt akadályozta meg, ettől mentett meg minket, még saját népszerűségének feláldozása árán is. A szovjetek, NDK-sok, de különösen a Kínaiak húszezer feletti kivégzéssel járó példás megtorlást követeltek és vártak el, ellentmondani pedig akkor nem lehetett. Ennek ellenére Magyarországon mindössze néhány száz kivégzés történt és abba ügyes statisztikával beleszámolták a korábban felelősségre nem vont fasisztákat, politikainak átminősített köztörvényeseket, szökött fegyenceket is. Ezt nagyon nagy politikai és humanitárius eredménynek tartom még akkor is, ha kétségtelenül 1 ember halála is szörnyű dolog. Ha csak ennyit tett volna, már akkor is megérdemelné az utókor és a történelmi emlékezet háláját. Én még súlyos bűnözők esetén is ellenzem a halálbüntetést, mert helyrehozhatatlan ha tévedünk, de háborús, forradalmi, idegen erők által megszállt, és hasonló helyzetekben sajnos vannak áldozatok és nem lehet mindenkit megmenteni. Igen, a korabeli bíráskodási rendszer a mai szemmel primitív és jogi hibáktól hemzsegő volt. Igen, a korabeli bíróságok tévedhettek is, mint ahogy a maiak, sokkal jobb körülmények között is tévednek olykor. Igen, a bírák fejében ott volt a nemzetközi politikai elvárás nyomása, még ha közvetlenül nem is befolyásolták az ítélkezést. De akkor nem egy nyugati típusú polgári demokráciában éltünk, hanem egy nehéz és kényes diplomáciai munkával lassan önállósuló szovjet bábállamban.

A Kádár-korszakban volt lehetőség a személyes fejlődésre, boldogulásra azok számára akik nem hőbörögtek és nem akarták egyszemélyben megdönteni a Szovjetuniót, hanem csendben dolgoztak, alkottak, éltek, még a véleményüket is elmondhatták, ha nem is a tévében.

Ha ma is élne köztünk néhány Kádár Jánoshoz mérhető formátumú politikus, akkor a mai helyzetünkből is sokkal többet tudnánk kihozni.

Az egy más kérdés, hogy a kádári politika ma már nem használható, mert megváltoztak a körülmények. Ma már nem lehet azt a fajta szocializmust építeni, de ami abban jó volt azt át lehet menteni egy új szolidáris jogállami demokráciába.