Ha a liberális megmondóemberek annyira übertoleránsak, akkor miért nem tolerálják, ha valakinek eltér a véleménye az övékétől?

Az a baj, hogy egyik oldal sem tudja megérteni és elfogadni, a másik oldal által képviselt értékeket. Miért ? Mert így nevelkedtek, így szocializálódtak. Ez hasonló, mint amikor egy átlag magyar nem valószínű, hogy jóízűen megeszik egy nyers kagylót, más népeknek meg feláll a szőr a hátukon egy kis friss töpörtyűtől savanyú káposztával.

Szóval van akinek a család a haza még jelent valamit, másoknak meg a szivárványszínű teherautón tollal a fenekében vonagló férfiak látványa, és az utcáinkon sétáló muzulmánok jelentik a lelki békét és nyugalmat.

Egyszerűen mások vagyunk és ez nem fog megváltozni.

"Szóval van akinek a család a haza még jelent valamit, másoknak meg a szivárványszínű teherautón tollal a fenekében vonagló férfiak látványa, és az utcáinkon sétáló muzulmánok jelentik a lelki békét és nyugalmat."

No offense, szép gondolat, de az, hogy valaki liberálisan gondolkozik, az nem jelenti azt, hogy ujjongva tapsol és támogat mindenfajta szélsőséget. Inkább az 'élni és élni hagyni' elvet követi, hogy egy többség számára élhető, szabadon fejlődő világban éljünk. Például anno a nacionalizmus és a liberalizmus egy erősen összefonódó eszmerendszer volt kb. egész Közép-Európában. (nem mellesleg mindkét fogalom erősen lejáratódott az elmúlt 200 évben a nagy kakidobálás közepette)

Tudom, hogy itt most nem az eszmékre gondolnak a kommentelők, hanem degradáló politikai gúnyszavakra, de könyörgöm ne ezeket a kifejezéseket járassátok már le, hanem találjatok magatoknak más gumicsontot. Sehol sem lenne a mai világ a liberalista eszmék nélkül - olyan mintha elvennék a politika táptalajából a tápanyagot.

Az élni és élni hagyni mint elv teljesen elfogadható. De az ördög a részletek rejlik és innentől borul a bili. Addig amíg én úgy gondolom, hogy ez az elv azt jelenti, hogy az említett tollas emberek otthon vagy zárt közösségben azt csinálnak amit akarnak, mások úgy értelmezik, hogy a szabadságvágyukat kimutatva sokakat megbotránkoztatva végigvonulnak Budapest utcáin. Ez egy olyan felfogásbeli különbség amelynek megváltoztatásáról egyik fél sem tudja meggyőzni a másikat.

A kisebbség üldözöttnek tekinti magát, pedig senki sem üldözi addig, amíg az általánosan elfogadott keretek között teszi amit tesz. Itt jön ismét az értelmezésbeli különbség. Kinek mi a társadalmilag általánosan elfogadott viselkedés...

Szerintem az egy szélsőséges nézet, hogy minden helyzetben polkorrektnek és támogatónak lenni, de ettől függetlenül nem állja meg a helyét, amit mondasz.

Ezek a figyelemfelkeltő akciók sem előzmény nélküliek, a társadalom nagyon gyakran intoleráns a belőle kilógó emberekkel szemben, és a sok kisebb-nagyobb dolog felgyűlik az emberekben. Az óvodától kezdve a munkahelyig, családtól a közéletig mindenhol folyik az ember kizsigerelése, mégis támadják az emberek azt a kevés lehetőséget is, amikor lehet ez ellen tiltakozni.

Vitatkozhatunk rajta, hogy helyes-nem helyes a módszer, de alapjában véve egy gyerekre se mondhatod, hogy csak azért rossz és csinál deviáns dolgokat, mert idióta szegény, hanem mert valami nincs rendben, és segélykéréshez folyamodik.

Egyébként még mindig itt tartunk, hogy csak a szélsőségekkel dobálózunk (Pride-os felvonulások), amikor ezzel csak a felszínt kapargatjuk. Szerintem ugyanúgy lehetne sorolni olyan szélsőjobbos megmozdulásokat is, amiket erkölcsileg nem tartunk helyesnek, mégis mindig lesznek olyanok, akik elismerően bólogatnak majd rá, vagy csak legyintenek rá egy félmosollyal az arcukon, hogy "van ilyen"..

Csak azt mondom, hogy gondolkozzon már, aki olyat ír, mint a kérdező. Meg úgy általánosságban - rugaszkodjunk már el ezektől a bulváros, politikai húscafatoktól. Szerintem "mindkét fél" füle mögött van vaj (sőt!), amit rá lehetne kenni az arcára.