Miért vannak kiakadva Hóman Bálint antiszemitizmusán, amikor Széchenyi és sok más nagy ember is antiszemita volt?

A kérdést megválaszolták. A szoborról meg csak annyit, hogy rengeteg olyan művésznek tudósnak nincs szobra aki megérdemelné és nem ilyen negatív figura.

Állítom, hogy korábban a szélsőjobberek nem is hallottak róla. Csak igy már lehet mantrázni hogy : "ajvé báncsák a szittyákat......." Jellmezőjük, hogy szeretik magukat a mártir szerepbe navigálni, hogy sajnáltassák magukat.

Kb. ugynaz a helyzet mint Wass Alberttel. A szélsőjobboldal politikai megnyilvánulása miatt isteniti az egyébként középszerűnek sem nevezhető írót. Úgy is szoktam mondani: W. A. a szélsőjobboldal Váci Mihálya. :)

H. B. végig kitartott Szálasiék mellett, támogatta a nemzetpusztitó és országromboló politikáját.

Szeretem az olyan megfogalmazásokat, amelyek a tömeg erejére próbálnak hivatkozni, ami egyfelől nem döntő érv egy vitában, másfelől olyan témaköröket illetően, mint a történészet, még hamis is.

"A világ összes történészét pedig nem lehet lefizetni, vagy megfélemlíteni."

- Romsics Ignác professzor, aki a XX. századi magyar politikatörténelem legelismertebb szakértője, kifejezetten megbecsüléssel írt Hóman Bálintról, és tévesnek a háborús bűnös szerepben való feltüntetését.

Tekintsetek túl egy kicsit az ATV-re összehívott Gerőknél, és más "nagynevű szaktekintélyeknél" - akik személyes indíttatásból szólalnak meg politikává alakított, történészi kérdésekben, és olyan témákban osztanak igazságot, ami még csak nem is a kutatási területük, kérlek! Aki bezárkózik a saját világába, az persze, hogy olyan hitet táplál, miszerint "a világ összes történésze". Aki precíz, és köti magát az igazsághoz, már eleve nem fogalmaz így.

Utánanéztem ennek az antiszemitizmusnak.

'Hóman ifjúkorában nemhogy antiszemita, hanem inkább filoszemita volt. Olyan gimnáziumba járt, ahol az intézményben és az osztályban többségben voltak az izraeliták, akik osztálybizalmiként tartották számon. 1910-es években is számos zsidóval állt szoros kapcsolatban. Csak a sokak által "zsidóuralomnak" tartott Tanácsköztársaság reakciójaként, 1919 után vált antiszemitává teljesen toleráns és befogadó értelmiségi kortársaihoz hasonlóan. Mindannyian meggyőződéssel vallották, hogy gazdasági és kulturális kulcspozíciók részbeni megszerzését követően a zsidóság 1919-ben a politikai hatalmat is megkaparintotta. A friss tapasztalatok és az érzelmek miatt már nem mérlegelték, hogy a Tanácsköztársaság vezetőinek többsége az internacionalizmus jegyében a saját hitét és zsidóságát is megtagadta.'

Rubicon, 2015 ápr. szám: Hóman Bálint rehabilitálása

"Gondolod, hogy ha valamilyen (politikai célú) hazugság zajlana, azt el lehetne titkolni?

Ennél sokkal kisebb hazugságok is pár nap vagy hét alatt kiderülnek."

Igen, el lehet titkolni. Persze nyilván kiderülnek, de aki ezt szóvá teszi, azt jobb esetben meghurcolják, kirekesztik és hiteltelenné teszik, rosszabb esetben börtönbe zárják vagy öngyilkosságba kergetik.

De vajon hova tűntek azok, akik "a világ összes történészére" hivatkoztak, most, az általam felhozott, és robgros által ezt követően idézetben is megerősített Romsics-tanulmány után?

Hmmmm-hmmmmmm...

Rejtély.

Itt vagyunk, csak hát tökéletesen felesleges veletek vitatkozni.

- Az, hogy bizonyított dolog Hóman közreműködése, titeket nem érdekel.

- Hogy a történészek is ezen az állásponton vannak, titeket nem érdekel. (OK, nem mindegyik, csak a többség.)

- Hogy a Tudományos Akadémia jelenleg is tiltakozik Hóman rehabilitálása ellen, titeket nem érdekel.

- Hogy mindezeket többen leírták már, titeket nem érdekel.

Ezek ellenére ti hatalmas lendülettel mosdatjátok a szerecsent.

Mi értelme lenne vitatkozni veletek? Falra hányt borsó...

Na, akkor vegyük sorra a pontokat (akinek vannak érvei, az a tiédéhez hasonlóan leereszkedő stílust nem igényel, egyszerűen csak felsorolja azokat, tehát):

"Az, hogy bizonyított dolog Hóman közreműködése, titeket nem érdekel."

- Ugyan, bizonyított. Ha olyannyira "bizonyított" lenne, az éppen elfogulatlan szemlélete miatt a szakmában megkerülhetetlen Romsics professzor (az MTA akadémikusa) nem írt volna a róla ekként már öt évvel ezelőtt is:

"Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-i rendeletével, majd annak törvényerőre emelkedésével (1945. évi VII. tc.) azonban olyan 'gumijogszabály' jött létre, amelyet tulajdonképpen bárkire lehetett alkalmazni, aki a második világháború idején valamilyen fontosabb hivatali pozíciót töltött be. [...]

Ennek alapján pedig valóban ugyanolyan megítélés alá eshettek a politikai értelemben véve is bűnözőnek tekinthető nyilas főemberek és a kétségtelenül sokat vétkező, ám politikai értelemben bűnözőnek semmiképpen sem tekinthető személyiségek. A cél nyilvánvaló volt: nemcsak a második világháború, a német megszállás és a nyilasuralom alatti tisztségviselők, hanem velük együtt az egész ellenforradalmi rendszer elítélése - akár a közelmúlt meghamisítása árán is. [...]

Ebben a légkörben zajlott Hóman Bálint népbírósági pere, amelyet kiváló tanulmányban, alaposan - a per anyagának legfontosabb részleteit szó szerint is idézve - ismertetett és elemzett Horvát László Béla (Sic itur as astra, 1993/2-4.). [...]

Úgy vélték, erre nagyszerű lehetőséget kínál Hóman Bálint felelősségre vonása. Hiszen Hóman 1932 és 1942 között (egy rövid szünetet kivéve) a mindenkori magyar kormányoknak a miniszterelnökök melletti legtekintélyesebb tagja volt. Olyan valaki, akire felnézett a miniszterek többsége is. Aki az egyik leginkább ideologikus természetű tudományszak, a történelem területén is nagy tiszteletnek örvendett, sőt, annak intézményrendszerét is irányította. [...]

Mindezt azonban megelőzte - kétségkívül politikai alapokon és személyes elszámolásként történt - tudományos felelősségre vonása. A Magyar Tudományos Akadémián Moór Gyula, a kiváló jogfilozófus 1945 májusában három tag kizárását javasolta a tudóstestületből. Ennek végrehajtásához azonban módosítani kellett az Akadémia alapszabályait. [...]

Mindmáig nem rehabilitálta őket az Akadémia, amely pedig a rendszerváltás idején valamennyi 1945 után kizárt vagy 1949-ben tanácskozó státuszúvá visszaminősített tagjának (többségüknek már csak posztumusz) elégtételt szolgáltatott. [...]

A sors furcsa fintora, hogy a Hóman Akadémiából való történt kizárását leginkább szorgalmazó Moór Gyulának és Kornis Gyulának is hamarosan törölték akadémiai tagságát.

[...]

A budapesti népügyészség vádirata 1946. február 23-ára készült el. A Hóman elleni vádpontok egyike sem vonatkozott miniszteri tevékenységére, kizárólag bel- és külpolitikai megnyilatkozásait kifogásolták. Szóvá tették, hogy Hóman a Szovjetunióval beállott hadiállapot bejelentésekor, 1941. június 26-án tagja volt a kormánynak. Ugyancsak nehezményezték csatlakozását a Nemzeti Szövetséghez - ezzel kapcsolatosan Hóman megjegyezte, hogy ennek budapesti üléseire nem járt el, és Sopronban is csak egyszer szólalt fel: 'tiltakoztam egyes személyek őrizetbe vétele, atrocitások és közigazgatási visszaélések ellen. Mindszenty és Shvoy püspökök letartóztatása volt ennek az oka.' Számos 1941 és 1944 közötti beszédét is terhelő bizonyítékként idézték.

Vészy Mátyás, Hóman kiváló védője - aki ugyan egyértelműen szemben állt Hóman politikai nézeteivel, de ügyvédként tudta, mi a kötelessége - bizonyításkiegészítési indítványában aláhúzta: 1944. március 19. után a szabadlábon lévő magyar politikusok közül egyedül Hóman Bálintnak volt bátorsága - komoly kockázatot vállalva - ahhoz, hogy erélyesen tiltakozzon Magyarország német megszállása ellen. A nyilas hatalomátvétel után a Teleki Pál Tudományos Intézet (amelynek alapításától, 1941 végétől volt az elnöke) további irányítását azzal a feltétellel vállalta, ha annak tevékenységébe a politikai vezetés nem szól bele. Igyekezett mindent megtenni azért is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum kincsit ne szállítsák külföldre. Mindemellett erősen és hathatósan pártfogolta 1944 késő tavaszán és nyarán a zsidó tudósok és művészek mentését, munkatársait pedig sohasem faji szempontok alapján választotta. Vészy és a perben elhangzott többi tanúvallomás, illetve a későbbi emlékezések szerint is Hómannak tudomása volt arról, hogy 1944-ben a teleki Intézetben dokumentumokat hamisítottak. Ezt azonban - bár hatalmában állt volna - nem akadályozta meg.

További - ám nem bizonyított, sőt, szinte mindenki által cáfolt - vádpontként szerepelt Hóman ellen, hogy állandó összeköttetésben állt a szélsőjobboldallal és a nyilasokkal. Ennél nyomósabb és valós állítás volt azonban, hogy megszavazta a zsidótörvényeket. Magát a tényt nem vitatva Hóman megint csak Magyarország kényszerpályájára kerülésére utalt, és kijelentette, hogy e törvények a zsidósággal szembeni jóval határozottabb fellépést követelő Német Birodalomnak tett szükségszerű engedmények voltak. [...]

Különösen visszás, hogy olyasmi miatt is Hóman felelősségét firtatták, amihez az égvilágon semmi köze sem volt. Kifogásolták ugyanis, hogy Edmund Veesenmayer, a Harmadik Birodalom teljhatalmú megbízottja 1944. március 19. után - kultúrattaséja tanácsára - őt jelölte először kultuszminiszternek. E vád azért is volt fölöttébb abszurd, mivel Hóman azonnal visszautasította az ajánlatot, sőt ekkor és később is hangot adott annak, hogy helyteleníti Magyarország német megszállását. Több más 'gyanúokot' is megneveztek még, de az elmondottakból is nyilvánvaló: a népügyészséget nem Hóman politikai felelősségének tisztázása, hanem a korábbi rendszer egészének elítélése - mondjuk ki: a megtorlás szándéka - irányította. [...]

A tanúk közül - a korábban már említettek mellett - megszólalt a tárgyaláson Bacher-Bodrog Pál, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke, Hóman egykori Barcsay utcai gimnáziumi osztálytársa, hogy Hóman a húszas években sokszor segített neki a numerus clausus törvény miatt a felsőoktatásból kiszorított zsidó diákok egyetemi felvételében, illetve 1939 után a Goldmark Teremben helyet kapó zsidó színház működtetésében. 1944-ben vele egyeztetve sok zsidó tudós és művész mentesítését érte el, és kijelentette előtte: 'Endre Lászlót fel kellene kötni.' Bacher-Bodrog felhívta a figyelmet Hóman 1942 körüli szavaira: 'Higgyem el neki, nagyon sok mindent csináltak a zsidókkal, de amit nem csináltak, az sokkal nehezebb volt, mert olyan nyomás alatt álltak - és itt Jagowra [a Német Birodalom követére] hivatkozott -, hogy sokkal nehezebb volt azt meg nem csinálni.' Hubay Kálmán egykori nyilas újságíró és egykori országgyűlési képviselő Sulyok Dezső vallomását cáfolva kijelentette: nem igaz, hogy Hóman a nyilasokat bármiről is informálta, és arról sem tud, hogy Szálasival bármiféle kapcsolatban állt volna.

Wertheimer Adolf, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója is kiállt Hóman mellett. Wertheimer 1935-től volt a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet 'vezérlőbizottságának' elnöke. Vallomása szerint Hóman miniszterként a rabbiképző épületének helyreállítására - annak ellenére, hogy a gazdasági világválság következtében még igen rossz helyzetben volt a magyar költségvetés - jelentős összegeket bocsátott rendelkezésükre, amiért aztán a nyilasok keményen támadták. Wertheimer az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke is volt, s ebben a minőségében kapott Hómantól a Monumenta Judaica című négykötetes törvénygyűjtemény kiadására államsegélyt. Azt is megemlítette, hogy közbenjárására Hóman tekintélyes évjáradékot biztosított - a vele egyébként rossz viszonyban lévő - Marczali Henriknek is.

Györke József, a Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy vélte, Hómannak szerepe volt abban, hogy 1944 végén a Nemzeti Múzeum legértékesebb kincseit nem szállították el az országból. Deér József, a Teleki Intézet Történelemtudományi Intézetének igazgatója közölte, hogy a Teleki Intézet az üldözöttek megsegítésére hamis dokumentumokat állított elő 1944-ben, s minderről Hómannak is tudomása lehetett.

Lukinich Imre történészprofesszor állította, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) 1943/44. tanév bölcsészdékánjaként fölkereste Hómant, hogy a zsidó kollégák érdekében tegyen meg mindent, ami csak lehetséges. Hóman készséggel teljesítette e kérését.

A legnagyobb hatást talán Waldapfel Eszter vallomása váltotta ki. Ő beszámolt róla, hogy Hóman - zsidó származása ellenére - mindig segítette őt az előrejutásban.

Tasnádi Nagy András, az országgyűlés képviselőházának 1939 és 1945 közötti elnöke pedig határozottan emlékezett rá, 'hogy vádlott Sopronban a Nemzeti Szövetség egyik ülésén egy hosszú felszólalásban tiltakozott a püspökök elhurcolása és más brutalitások ellen'.

Kosáry Domokos is mentőtanúként lépett föl, s egészen haláláig többször nyilvánosan is kiállt Hóman rehabilitálása mellett.

[...]

Hóman először a kőbányai gyűjtőfogházba került. A Képes Figyelő című hetilap elégedetten számolt be róla, hogy 'felére fogyva udvarias fürgeséggel igyekszik megnyerni az őrök szimpátiáját'. Azon is gyakran élcelődött a baloldali sajtó, hogy a súlyos szívbeteg Hóman milyen gyakran fordult meg a rabkórházban, ahol egy 'elfogulatlan' újságíró szerint úgy élt, 'mintha a soproni Lővérekben vagy a mecseki Kikelet-szállodában' lenne. Persze rögtön figyelmeztettek az éberség fontosságára, hiszen mégiscsak tűrhetetlen volt, hogy a 'demokrácia ez elsőrendű ellenségei [...] olyan ellátásban részesülnek, amelyben a becsületesen dolgozó tömegeknek nincs részük'.

Mindeközben a kommunista zsurnaliszták híradásai alapján paradicsomi körülmények közé került Hóman állapota egyre inkább romlott. Megrázó olvasmány börtönből írt leveleinek sora, amelyekből kiderül, hogy állandóan reménykedett: engedik dolgozni, papírhoz és írószerhez juthat, hogy tervezett magyar őstörténeti szintézisét megírhassa. Néha lehetőséget is kapott erre, amit aztán hamarosan ismét megvontak tőle. Felesége és fia már Nyugaton éltek, egyedül a testvére látogatta a fegyházban - amíg ez lehetséges volt.

1950 márciusában a politikai rabokat a Gyűjtőből átszállították Vácra, az Államvédelmi Hatóság leghírhedtebb börtönébe. Hóman Bálintot sok-sok megaláztatás után, 1951. június 2-án érte a megváltó halál. Erről csak három esztendő múltán értesítették testvérét. A végtisztességet is megtagadva tőle jeltelen sírba temették.

A váci rabtemetőben 2000-ben tárták fel, majd 2001-ben azonosították minden kétséget kizáróan a hamvait. Ugyanebben az esztendőben, október 13-án Tasson, a Darányi család sírkertjében helyzeték végső nyugalomra. Igaza lett az egykori barátnak, az 1958 óta az Egyesült Államokban élő Thienemann Tivadarnak, aki 1984-ben - amikor még gondolni sem lehetett erre - mindezt megjósolta:

'Tudom és hiszem, hogy lesz majd valaki, majd ha kétezer x-et írnak dátumnak, aki exhumálni fogja Hóman Bálint hamvait, és méltó síremléket állít annak, aki Szekfűvel együtt minden időkre tudatossá tette a nemzet történeti önismeretét.'

Hóman Bálintot újratemették, és történészként is a legnagyobbak között tartja számon a magyar tudóstársadalom többsége. Rehabilitálásának hivatalos elismerése azonban mindmáig várat magára. Pedig tudományos akadémiai tagságának posztumusz helyreállítása felettébb indokolt lenne. És talán perének újrafelvételéről is illene elgondolkozni."

Rubicon történelmi magazin, 2011/7-es szám, Romsics Ignác történészprofesszor, 52-59. oldal.

"Hogy a történészek is ezen az állásponton vannak, titeket nem érdekel. (OK, nem mindegyik, csak a többség."

- Na, már nem mindegyik, tyúklépésben, de haladunk. Kíváncsi vagyok, a fentebbi után tudsz-e odáig emelkedni, hogy fejet hajts.

"Hogy a Tudományos Akadémia jelenleg is tiltakozik Hóman rehabilitálása ellen, titeket nem érdekel."

- A fentebbi írás legutolsó, féltenyérnyi bekezdésének figyelmes elolvasását ajánlom az MTA akadémikusának szájából. Cipőt a cipésztől, lehetőleg olyasvalaki véleményét ismerd meg az adott témában, aki történész, és külön figyelemmel arra, hogy az adott kor a kutatási területe.

A "lapunk által megkérdezett" személyekre hivatkozó Origót, Indexet, mint internetes felületet, vagy a tévécsatornákat, ATV-t, a médiaszektort érintő különadó óta még a kenyérre vonatkozó minőségi rendszabályozást is lefitymálva hírül közlő RTL Klubot kerüld ki ilyen szakmai kérdésekben.

1. Részt vett a zsidótörvények kidolgozásában? - Igen.

2. Hivatalban maradt a nyilas hatalomátvétel után? - Igen.

3. Lemondott, mikor az ő közreműködésével hozott törvények alapján elkezdték elszállítani a zsidókat? - Nem.

Na akkor mosdasd csak tovább...

(Mondtam, hogy falra hányt borsó.)

"Na akkor mosdasd csak tovább... "

- Ugye tudod, hogy nem az én szavaimmal kell szembeszállnod, hanem Romsics történészprofesszoréval, az MTA rendes tagjával, akinek szakterületét jelenti az adott korszak? Elolvastad egyáltalán, vagy ilyen mélységig már nem terjed az érdeklődésed, megelégszel annyival, hogy "egy újabb nácit lekapcsoltak", és lelki nyugalom ereszkedik rád?