Ennyi a nagy szabadság, szólás szabadság, vélemény nyilvánítás joga?

"Igazából én azt nem értem, hogy ezek a tüntetések miért nem a Kossuth-téren folynak, ahol lehetne koncentrálni az erőket az egész országból."

Válasz:

"Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek" - ismerős? Segítsek, hogy ki mondta, vagy magatoktól is tudjátok melyik böszme?

"A forradalomhoz nem kell engedély."

Kac-kac. Milyen forradalom? :D

Forradalom = a fennálló társadalmi-gazdasági rend erőszakos megváltoztatása

Ezt pedig a btk büntetni rendeli.

lásd: az állam elleni bűncselekményeknél

Egy szimpla tüntetéshez pedig nem szükséges engedély, csak bejelentés. Bár a flashmobhoz még az sem kell.

A 4-es kommentelő tiptkus fotelforradalmár. Ráadásul a rosszabbik fajtából, mert saját maga helyett gyerekeket küldene "harcolni".

Kérdező, kicsik és erőtlenek vagytok még az ilyen típusú lázadozáshoz. Az érdekérvényesítést tanulni kell. Még közel sem tudtok róla eleget. Ifjonti hév nem elegendő hozzá.

Ha a kirúgatásod a cél, akkor persze csináld!

Nem ennyi kérdező, de itt nem is erről van szó.

A szabadság szót mindenki szereti használni, főleg, ha az a saját cselekvésére vonatkozik. De csak kevesen tudják,hogy a szabadság felelősség nélkül nem értelmezhető. A természetben (és a természet részeként a társadalomban is) az egyensúly az alaptörvény. Ha van szabadság, annak a felelősség az egyensúlya. Bármennyire nehéz megérteni, pláne elfogadni, egyik a másik nélkül valójában diktatúra.

Az iskolában a tanár és diák szerves egységet képez, egyik a másik nélkül életképtelen (hacsak nem egymást akarják kinyírni). Éppen ezért hozták létre a diák önkormányzatot. Az iskolának szüksége van arra a nézőpontra is. Mégis, a tanári kar és a diák önkormányzat között van két alapvető aránytalanság. Egyik a korkülönbség és az ebből adódó tapasztalatkülönbség. A másik a szakmai különbség. Iskolába a tanár tanítani, a diák meg tanulni megy. Ennek az a következménye, hogy (a felelősség megléte érdekében) diák önkormányzat tanár nélkül döntést nem hozhat. Csak véleménye lehet. Hogy ez egy konkrét iskolában miként működik, az már a résztvevők minőségén múlik.

A konkrét esetben azonban van még egy fontos összetevő. Ez pedig a helyzet, a cél és a lehetőség viszonya. A helyzet katasztrofális, az iskolákat már kizsigerelték, ott már az egzisztenciájával játszik, aki "kilóg a sorból". A sort pedig diktálják. A tanári kar félelemből mondott nemet. Nem ez a véleménye, ez a praktikuma. Úgy gondolja, ekkor maradhat a helyén. Ez nem igaz, de ők ezt nem hiszik el. Túlságosan megfélemlítettek, túlságosan sokat veszíthetnek, a felelősségük azt diktálja, nem lehet.

A cél csak látszólag jó. A hibája az, hogy túlságosan kevés, túlságosan kis erőt mutat. Ha érted a fizikát, tudhatod: a kis erőt elnyomja a nagy erő. Kis erő akkor juthat szerephez, ha további kis erőket hív segítségül, akik mind vele egy irányba mutatnak. A további ksi erő nem ti vagytok, hanem az orvosok, taxisok, járművezetők, munkások, kisemmizettek és a többi. Őket nem hívják, ők nem mennek, mert nem értik. A lehetőség - mint látható - kicsi. Mert kicsi az erő. A hiány a megértésben van. Abban, hogy ahány féle szakma, mind más ugyan a problémája, de mind ugyanolyan okok miatt. Ezért ha egy szervezkedni kezd, a többi felismeri, hogy helyette is csinálják, és mellé áll. De ez nem igaz.

A szóban forgó levél nagyon szolgai fogalmazás. Szolgákkal nem szokás tárgyalni. Gondold el: 20 ezer aláírás a több százezer oktatóból. A többi hol van? Sok aláíró nem adja a nevét, megmondja, fél. Megtiltották neki törvénytelenül.

A ti problémátok nem a tanári kar döntése. Hanem a tanári kar félelme. Győzzétek meg őket, hogy a félelmük csak újabb szorítást eredményez. Ha meg tudjátok győzni őket, tudtok valamit. Az jó lesz még a jövőben is. És biztató. Ha nem tudjátok meggyőzni, még nem vagytok érettek hozzá. Ez nem hiba, hanem állapot. Fontos látni a különbséget.