Mi a véleményetek erről a cikkről? Az Y generáció boldogtalanságát taglalja.

Kicsit felületes cikk de nem rossz.

Az amerikai 'baby boom' és a magyar bb generáció között meg nem vonható ilyen éles párhuzam.

Az én szüleim ezeknek az ellenkezői. Pályakezdők voltak rögtön rendszerváltás után a mélyvízben. Nekik pont nem jött be az élet, anyám bölcsész, aki tanárként (leginkább nem) találta meg az életcélját, apám szakmunkás, aki a piacgazdaságban nem találta meg a magyar álmot. Ők negatív önképet adtak azzal kapcsolatban, hogy minek érdemes menni. Vagy mérnök leszel fiam, vagy utcaseprő szintű párhuzamok. Mérnök lettem igen, azonban a munkámat sokkal inkább lebecsülöm, állandóan szélsőséges párhuzamot állítok a tökéletes és a kell a fenének között. Az állandó versengés a lehető összes területen. Ha van egy haverom akinek van egy nyelvvizsgája nekem kettő kell, ha egy másik kiemel fekve 60 kilót én kiemelek 80at, voltak a gimiben tehetséges mat-fizesek és a biosz-kémesek én mindkettőből az élvonalba akartam tartozni. Ami sikerült az élt egy percig, aztán evidens lett. Ami nem azzal viszont hónapokig tudtam kínozni magam, hogy utcaseprő leszek.

Évekig tartott rájönni, hogy egyedül magadnál kell jobbnak lennem, és nem jónak hanem egyre jobbnak.

Szóval az én boldogtalanságom itt gyökerezik. Az állandó teljesítménykényszerben. Az én unikornisomat sosem fogom elérni, mert mindig lesz jobb, szebb.

Azt nem tudom értelmezni, hogy az elvárásoktól elmarad a valóság. Én mindig pontosan tudtam, hogyha akarok valamit hogyan érhetem el.

Felületes, és emiatt sértő is lehet.

Majdnem mindent a "lusta mai fiatalok" "facebookozó mai fiatalok" "bezzeg a mi időnkben" köré épít fel.

" Vagyis sokan nem gondolják úgy, hogy keményen kell dolgozniuk (ahogyan a szüleik tették). Hanem hogy a fényes jövő az ölükbe hullik"

"Vagyis nem csak biztonságot vártak el karrierjüktől, hanem azt is, hogy a saját álmaikat válthassák valóra."

"biztonságos karrier” kifejezés eszerint lassacskán kiment a divatból"

"2. Ne rugózz többé azon, hogy különleges vagy!"

Egy pocsék tanács.

Ha állásinterjún valaki nem tudja "eladni" magáról, hogy ő az aki "erre született", és a munkáltató az életben nem talál jobbat, akkor vesztett ügye van.

"3. Hagyj figyelmen kívül mindenki mást!"

Ha az ember a kifejtés nélkül veszi, akkor hülyeség, mivel a "külvilág" és a munkaerő piaci "versenytársak" ismerete nélkül nem nagyon lehet előbbre jutni.

Pl:

Sokan szereznek a környéken nyelvvizsgát: lehet ideje nyelveket tanulni.

Főleg hasznos, amikor valakinek egyre több szakmabeli ismerőse van, akkor akár utalhat a munkaerő piaci folyamatokra, aminek mondjuk érdemes a karrierlapokon is utánanézni, és beiktatni egy tanfolyamot/képzést, ha van rá lehetőség.

Szerintem amúgy a legnagyobb problémát az okozza, hogy a munkaerő piaci átállást sok helyen a "gyerek" tapasztalja meg először és a szülőknek sokszor "már nem releváns" tapasztalatuk van róla, és nehezebb "kitaposni az új utat"

Pl:

Érettségivel is felvették az én(az "én" a szülő) évfolyamtársamat cégvezetőnek

"Nem igaz, hogy nincs munka, mi akárhova mentünk felvettek"

"Kizárt, hogy szakmai tapasztalat nélkül nem lehet elhelyezkedni"