A Habsburgokat miért utálják sokan? Végül is mit ártottak az országnak?

Nagyon jó írás, nem is szállnék vitába vele.

Annyit jegyeznék meg:

Az a törekvése a Habsburgoknak, hogy "a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vért a némettel szelídítessék ezáltal természetes örökös királya és ura iránti állandó hűségre és szeretetére." - ha eszközeiben nekünk nem is tetszetős, de legalább is érthető.

Dicső királyaink sem minden érdek nélkül fogadták be a kunokat, jászokat, besenyőket, hanem hogy hathatós katonai támogatást nyújtsanak mind a külső- mind a belső ellenségeik ellen. Cserébe ők sem fizettek adót, sőt egyfajta területi autonómiát élveztek.

"ha eszközeiben nekünk nem is tetszetős, de legalább is érthető."

- Nyilvánvaló, Szulejmán is hatalmas uralkodó az Oszmán Birodalom szempontjából, és emberileg, erkölcsileg sem tudom elítélni, pártolta a művészetet, több, sajátkezüleg írt verse is volt, álnéven alkotva; de a kérdés arra vonatkozott, miért jelennek meg ártokként a Habsburgok a magyar történelemben, amely pedig számukra érdekérvényesítés volt, ahhoz csak a minket ért károkozáson keresztül tudtak eljutni.

"Dicső királyaink sem minden érdek nélkül fogadták be a kunokat, jászokat, besenyőket, hanem hogy hathatós katonai támogatást nyújtsanak mind a külső- mind a belső ellenségeik ellen. Cserébe ők sem fizettek adót, sőt egyfajta területi autonómiát élveztek."

- A párhuzam nem adekvát, előbbi esetében egy, az uralkodóhoz kapcsolódó nemzetet telepítettek be, ráadásul hatalmas számban, ami már népességi tényező volt. Utóbbinál egy, az uralkodótól is idegen népelem jött az országba - mely azontúl létszámában is jóval jelentéktelenebb arányként szerepelt, mintsem kordában taró erővel ruházhatta volna fel a mindenkori magyar uralkodó. Két szempontból sem áll meg tehát a hasonlat.

A kunok és jászok inkább hadi segédnépként jelentek meg - legalábbis én nem ismerek esetet, amikor belső fegyelmezésben szolgáltak volna, és a lojalitásuk sem volt megkérdőjelezhetetlen - mint bármely más, magánakvaló pusztai népnek -, gondolj csak IV. Lászlóra, akit éppen "szeretett kunjai", a saját testőrei gyilkoltak meg, noha anyja lévén félig még kun származású is volt, és inkább tartotta magát annak, mint magyarnak. Kun módra öltözködött, kun ágyasokat tartott, szívesebben tartózkodott a kunok sátrában, mint épített lakokban.

Hozzáteszem, mert mire a mondat végére értem, úgy elkanyarodtam gondolataimban, hogy kimaradt:

Noha a szándék nyilvánvaló volt, mégis érdekes hozadéka a betelepítéseknek, hogy a magyarországi németek - amikor végülis szembefordult egymással az Osztrák Császárság és Magyarország -, a magyar identitás mellett maradtak, és a ruszinok mellett gyakorlatilag az egyetlen nemzetiség volt Magyarországon, amely végig a magyar fél oldalán állt a szabadságharcban.

A német nyelvtudás nem rossz. Az sokkal inkább, hogy a magyar nyelv visszaszorításával, annak rovására alkalmazták.

A Magyar Királyság pedig nem mezőgazdasági lett, hanem az is volt - éppen ez képezte értékét.

A kölcsönösség pedig voltaképpen lélegeztetőgépen tartást jelentett, hogy tovább legyen hasznosítható a tartomány. A valós erőkifejtéstől tudatosan távoltartva.

Nem ismeretlen, vélem, előtted sem a tollfosztás szabálya. A lehető legtöbb toll kitépése úgy, hogy kegyesen az állat abba még ne dögöljön bele, így újra kifoszthatóvá válik, majd ismét.