A Habsburgokat miért utálják sokan? Végül is mit ártottak az országnak?

Jah és az öccse miatt ment hadakozni Nápolyba amúgy tudom hogy pofátlanság ezen vitatkozni mert 1 nem tartozik a kérdéshez 2 ezek tények

[link]

A magyar diplomáciai erőfeszítések és az avignoni követek által kúriának ígért 44 000 márka hatására a pápa 1345. június 14-én beleegyezett, hogy Andrást Nápoly királyává koronázhatják mint Johanna férjét, de nem mint uralkodót.

Minden bizonnyal a koronázási engedély hírére szeptember 19-ére virradó éjjel orgyilkosok Aversa városában gondosan előkészített merénylet során meggyilkolták Andrást (l. aversai merénylet). Johanna bűnrészességét azóta sem sikerült bizonyítani: a gyilkosság feltehetően a tudta nélkül, de talán hallgatólagos jóváhagyásával történt

Vagyis ment megbosszulni a trónt. Mivel az is az ő családját illette volna több kevesebb sikerrel.

A Habsburgok idegeneket telepítettek be?

Ezt már előttük is megtették, méghozzá Árpád-házi királyaink.

Besenyők, kunok, jászok.

Másrészt az ex-hódoltsági területeken alig volt népesség. Mégis mit kellet volna tenniük, miután annyit invesztáltak az ország területének felszabadításába? Üresen hagyni és várni, hogy 100-200 év alatt újra betelepüljön magyarokkal? Adót addig ki fizet?

Még rendes volt tőlük, hogy sok birtokot visszaadtak a régi bortokosaiknak és nem követték Savoyai Jenő herceg tanácsát, hogy a Habsburgok (és szövetségeseik) által fegyverrel visszaszerzett területeket, integrálják az "örökös tartományokba". Mert bár igaz, hogy a török ellenes szövetségben magyarok is részt vettek, de a török szövetségében is... (pl. Thököly, aki az ország függetlenségét a török égisze alatt képzelte el)

Azt ugye nem hisszük, hogy Lajos holmi személyes sérelem okán ment háborúzni?

Ha az öccse nem kerül Nápoly trónjára szépszerével, akkor erővel helyezték volna oda. Hogy megölték...na erre mondják hogy casus belli. A joguk, mint Anjouknak már megvolt a nápolyi trónra.

Egyébként mérhetetlen sok pénzt felemésztett a háború. Amit Károly (gyk. Róbert Károly) felépített, azt Lajos a dicsőség oltárán feláldozta. Halála után odalett mindez.

Mi maradt meg a kései utódnak a műből? A nosztalgia, hogy "Lengyelország hozzánk tartozott" (ami nettó hülyeség) , meg a "mitt'omén hány tenger mosta határok". Sokra megyünk vele.

"Ezt már előttük is megtették, méghozzá Árpád-házi királyaink. Besenyők, kunok, jászok."

- Nagyon lényeges különbség, hogy ez milyen kiterjedtséggel, másfelől milyen szándékkal zajlott le.

A bécsi Udvar célzottan a magyar kultúra visszaszorítását, lehetőség szerint akár felszámolását látta ebben, míg előbbi integrálni szándékozott, és a magyarságot erősíteni vele.

Amiképp azt Kollonich Lipót kalocsai érsek írja 1689-es tervezetében:

"Az alázatos bizottságnak egyhangú véleménye, hogy a Magyar Királyság benépesítésében a második mód, vagyis idegen népek szabad, önkéntes meghívása és befogadása lesz a leghasznosabb, és ehhez szükségesnek tartjuk, hogy a magyarországi új szerzeményi területeken a házakat és a telkeket általában néhány évre fel kell menteni minden adó és robot alól, és pedig a magyarok három, a németek pedig, hogy jobban odacsalogathatók legyenek és mivel a költségeik is nagyobbak, öt évet kapjanak, hogy ezalatt házukat tető alá tudják hozni, a földjüket pedig újból munkába venni és megművelni. [...] Miközben a többieket egyformának tekintjük, mindig a németeket, különösen a császári Felséged német örökös tartományaiból származókat közemberek és magas rangú személyiségek mások elé kötelesek helyezni, hogy az ország vagy legalább nagy része lassanként germanizáltassék, és a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vért a némettel szelídítessék ezáltal természetes örökös királya és ura iránti állandó hűségre és szeretetére."

A túlnépesedő Nyugat-Európából több évnyi adómentességgel, és előre felépített házakkal ezen területekre vonzott tömegek szándékosan nem a birodalom egyébkénti határain belülről, hanem azon túli, német nyelvterületről lettek megmozgatva – hiszen előbbi csupán a belső átrendeződést adta volna meg, míg ez a német nyelvű népesség növekedését hozta el magával. Első, rendszerbe foglalt lépése Mária Terézia uralkodása alatt esett meg, a török kiűzése idején itt élő 200-300 ezer németajkú populáció lélekszáma 1720-ban 600 ezer főre nőtt. Ezt követően több hullámban, legutolsónak 1784-1787/88 között zajlott ilyen folyamat, ekkor az itt élő németek száma már meghaladta az egymilliót. A betelepülők végül azonban így sem hozták el az etnikai arányok kívánt átalakulását, azaz a németség többségi alkotóelemmé válását.

Noha nagyon ekként haladt a sorsunk.

A nem-magyarok tekintélyes számán meglepődött külföldi szemlélők, miképp Helder az 1700-as évek végén, így látták mindezt:

"A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán talán már a nyelvüket is alig lehet felfedezni."

Valamivel később, majd a század utolsó éveiben az angol Townson pedig ezt írta a beszámolójában:

"A kézművesek itt, valamint egész Magyarországon, csekély kivétellel németek. Úrnapján nagy körmenet volt, melyben kiváltképpen a különböző céhek vettek részt. A németek közönséges ruhát viseltek, a magyarok pedig nemzeti viseletökben jelentek meg. Utóbbiaknak nemcsak szebb ruházatuk van, hanem már magokban véve is csinosabb emberek, azonban hasonlíthatatlanul kevesebben vannak."

"Másrészt az ex-hódoltsági területeken alig volt népesség. Mégis mit kellet volna tenniük, miután annyit invesztáltak az ország területének felszabadításába? Üresen hagyni és várni, hogy 100-200 év alatt újra betelepüljön magyarokkal? Adót addig ki fizet?"

- Itt messze nem az utólagos magyarázatként szolgáló, "dolgos kéz betelepítéséről" volt szó.

A magyarokat, etnikai alapon, kitiltották a "visszafoglalt" Buda várából. Ezenkívül számos más régióból is. III. Károly rendelete alapján például az elnéptelenedett területeken a magyarok bárminemű visszaköltözése tiltott volt, amely Budát és környékét, Tolna, Baranya és Somogy megyéket, a határőrvidéknek kijelölt Bánságot, a Szepes környékét a Felvidéken, valamint Erdélyt egyes részeit jelentette - hatalmas szelete ez az országnak.

Azt mondod, "szükséges volt a munkás kéz az országba, ez indokolta a betelepítést". Elfogadom. De ez valami többről szólt, mint újra művelhetővé tenni a földeket. Itt a magyarok konkrét, tényszerű kiűzéséről volt szó, születésükből, nyelvükből, származásukból fakadóan, egyetlen ok, ami miatt egy ember nem költözhetett be, ha magyar volt, ez az etnikai bűn elégségesként jelent meg, a magyarok csak kellemetlenségek voltak ezen a dús földön a szemükben.

"Még rendes volt tőlük, hogy sok birtokot visszaadtak a régi bortokosaiknak és nem követték Savoyai Jenő herceg tanácsát, hogy a Habsburgok (és szövetségeseik) által fegyverrel visszaszerzett területeket, integrálják az "örökös tartományokba". Mert bár igaz, hogy a török ellenes szövetségben magyarok is részt vettek, de a török szövetségében is..."

- Thököly teljesen marginális, nem etnikum, hanem egyes személyek szintjén kell ítéletet mondani, ilyen alapon ezen más közös jellemző alapján lehetne büntetni bűnök nélkül is, vörös haj, barna szem, göndörség, vagy testmagasság alapján is - semmit nem befolyásol.

Kitiltani azt a nemzetet a saját hazájából, amely végig aktívan kivette a részét a felszabadító háborúkból (Thököly élete végére gyakorlatilag hívek nélkül maradt), minimum kérdéses.

Teuffenbach zömében magyar végváriakból és mezei katonákból álló sereggel vette be nem csak Füleket, hanem több más, kisebb nógrádi várat is. Buda kapuját, Esztergomot a Mátyás Habsburg főherceg vezette 15.000 magyar és 20.000 császári katonából álló fősereg vette célba (ebben az ostromban halt meg az első, magyar nyelven alkotó költőnk, Balassy Bálint). Louis de Souches tábornagy parancsnoksága alatt álló 8500 császári és mintegy 5000 magyar katonából álló serege előbb Nyitrát (május 7.), majd Lévát (június 14.) foglalta el. Közben két alkalommal Zsarnócánál (május 16.), majd a Garam mellett Szentbenedeknél (július 19.) mértek vereséget a budai pasa seregére, és lerombolták a párkányi hidat, megnehezítve Érsekújvár visszafoglalását. Győr ostromához összesen 5150 katonát gyűjtöttek egybe, közülük mintegy 2000 volt magyar.

Azaz a magyarok mindvégig aktívan kivették a részüket a hadakozásból. Buda visszavívásában mintegy 10.000 magyar vett részt, kiemelt szerepben, az első vonalakban harcoltak, nem pusztán tartalékba vonva. Azon tisztek, katonák akik elsők között értek fel a vár falaira, vagy az élbolyban harcoltak, oklevelet kaptak tettükről. Így Fiáth János őrnagy, gróf Esterházy Páltól kapott ilyet. D'Aste alezredes is elsőként érkezett. Egy történetíró – névszerint Cserey Mihály – Petneházy Dávid ezredes, illetve Ramocsaházy Endre nevét említi a legelöl küzdők közül. A vár fokára elsőként Fiáth János tűzte ki a zászlót a vár északi falán. A törökök lófarkas hadijelvényét, ami 145 év óta hirdette az oszmán fennhatóságot, Petneházy Dávid tépte le máshol.

Majd ezután a magyarokat kitagadták saját, "felszabadított" városukból. Milyen különbséget lehet tenni ezen esemény, és Malinovszkij felszabadításától?

Petneházy Dávid egyébként az ostromot követően – valószínűsíthetően mérgezés következtében – meghalt. Hasonlóan, mint Zrínyi Miklós, úgy ő is veszélyt jelentett az Udvar szemében; minden, a magyar hadakat vezetni képes férfiú csak gátja volt a kiszolgáltatottságban akadálytalanul végbemenő hatalomátvételnek.