A magyar egy erkölcsös, jólelkű és becsületes nemzet?

"Én úgy hiszem, hogy a nemzeti hovatartozás nem befolyásolja azt, hogy milyen maga az ember, az egyén."

Akkor gondolom arányaiban a svédek között is pont ugyanannyi a szelíd, csendes ember, mint például a cigányok között...

ma 20:57-es vagyok.

Kimaradt, hogy Európában , a háborúban résztvevő nemzetek között.

"Nem értem, ha a magyarok nem ilyenek, hanem inkább ahhoz vannak közel, amit kérdeztem, akkor miért írna ilyen negatív dolgokat bárki is?"

De én értem. Ráadásul igazam is lett. :D

(Vajon ha én írnék ki hasonló kérdést valamelyik más népcsoportról hány percig húzná a kérdésem, és törlés előtt óbégatnátok-e jó fotelliberális módjára?)

Sokan azt mondják, hogy nem.

De nálunk folyik állami keretek között békés muzulmánok kiirtása?

Ja nem, hanem egy másik országban. Segítek egy kicsit kitalálni melyik... csillag van a zászlaján és nem Kína

Szerintem egy nemzetet sem lehet beskatulyázni, hogy rossz vagy jó.

Az viszont tény, hogy a magyar társadalomban (és több Kelet-Európai országban) van egyfajta lelki torzulás, ami általában hiányzik a tőlünk Nyugatabbra lévőkből (habár ott meg másféle bajok vannak).

A szocializmus évtizedei valóban közrejátszottak ebben az erkölcsi amortizációban, de én szerintem a gyökereket a török hódoltság idején lelhetjük fel. Az ország szétszakadása egy súlyos trauma volt a társadalmunknak, és sok ma jellemző negatív tulajdonság (adókerülés, ellenszenv a hatalommal szemben, kiskapuk gyártása) már ebben az időszakban kezdett megjelenni, amit a későbbi események ('48-49, vh-k, Trianon, Szocialista diktatúra, stb.) csak tovább rontottak.

Én egyébként ezért is mondom mindig, hogy lehetetlen addig tényleges változást elérni, amíg valahogy ki nem kúráljuk a magyar lelket. De ez egy keserves és nehéz folyamat, ami évtizedekig tartana (minimum) és sok-sok pénzt és energiát igényelne. Sajnos, a magyar politikusok vagy nem ismerik fel ezt (és képmutató módon hangoskodnak, hogy mi milyen nagyszerű és egészséges mentalitású nemzet vagyunk) vagy esztelenül undorodnak a magyarkodástól. Pedig az igazi megoldás az lenne, ha felismernénk és elfogadnánk nemzetünk hiányosságait, és azon munkálkodnánk, hogy ezeket kijavítsuk és normális társadalommá váljunk. Az önismeret nem zárja ki a szeretetet. Ha tudjuk, hogy rossz a társadalmunk, akkor tenni kell, hogy jobb legyen, nem nagy-magyar álomvilágba menekülni vagy elutasítani minden nemzeti dolgot.

Azt kell megérteni, és nem értem, hogy miért nem lehet, hogy nem attól vagyunk erkölcstelenebbek, mint mondjuk egy normális európai ország lakói (pld. Dánia), mert a magyar az egy ILYEN NÉP, hanem mert az országunk morálisan, intellektuálisan, kultúrálisan egy fertőbe dagonyázik. A politikusaink is korruptak, mi is korruptak vagyunk ennél fogva és ez egy ördögi kör, mert a fejétől bűzlik a hal, de mégis ki választja meg azokat a politikusokat... nem mi? De...

Szóval ebből kéne kilépni, ha nem ebbe a fertőbe lennénk, akkor ennek a mondatnak a végére, nem kérdőjelet, hanem pontot lehetne tenni.

Épp annyira, mint a világon élő bármely másik népcsoport. Ja, és nem együtt az egészre vonatkozik egyik vagy másik.

Én például erkölcsös vagyok és 90%-ban becsületes. De lehet, hogy ez nem belső késztetés, egyszerűen tudom a dolgom. Megtanították a szüleim. Viszont igen rohadvány:) semmi esetre sem jólelkű.