Miért tapsikolnak egyesek annak, hogy nálunk is terjedőben van az a nyugati trend, hogy az embernek egyre kevésbé vannak általános háztartástani és szerelési ismeretei, eltűnőben van a Kádár-rendszernek ezen pozitív vonása?

Az alap dolgok még oké, amiket könnyű megcsinálni és ha el is cseszel valamit akkor nem történik nagy baj. De nem poénból kerül be annyi barom a hírekbe hogy leégette a házát/lakását, mert a rázvezetéket közvetlenül rákötötte az alura. Illetve meghalt az egész csaáldja szén-monoxid mérgezésben, mert fillérb-szó volt és összegányolt valamit.

Viccen kívül, a lakástüzeknél a vezető okok közt van a hibás elektromos bekötés. Ezeknél rendere ki is derülnek, hogy nem egy villanyszerelő csinálta, hanem a tulaj vagy a tulaj egy haverja "há' mw' ő ért hozzá"

Autónál is simán megcsinálok egy olajcserét, kicseréltem a hűtőt és a kipufogó rendszert. Könnyű megcsinálni és ha el is cseszek valamit, akkor az már az elején kiderül úgy, hogy sem anyagi kár ne mkeletkezik és nem sodrok senki se veszélybe.

De ha már arról van szó hogy a fékrendszerbe kell piszkálni, akkor azonnal gyerünk a szerelőhöz.

'robgros,kérdezd a Kérdezőt,ő találta ki :D'

Ááhh, nem hinném, 52-es :))

Sztem most nem a Wartburgossal van dolgunk.

# 15/23 tegnap 16:18

Fszság. Ugyanúgy főznek az emberek, és egy villanykörtét ki fog cserélni a nő is, az sem atomfizika...

Az önbíráskodós szar világod pedig felejtsd el.

Amúgy ahogy írják előttem, villanykörtét ma is bárki kicserél. Na meg ne csináljunk már úgy mintha mindenki rendelt pizzán élne...én még nem láttam olyan családot ahol rendelték volna, még a pizzát is otthon csinálták eddig bárhol jártam.

A Petikés sztori is sántít, a valóságban el se merte volna mondani a gyere hogy megverték, mert akkor még az apuka adott volna neki 2 pofont hogy "hát miért hagytad".

'A Petikés sztori is sántít, a valóságban el se merte volna mondani a gyere hogy megverték, mert akkor még az apuka adott volna neki 2 pofont hogy "hát miért hagytad".'

Ma már a jogvédőktől kapna 2 laskát, miért bántalmazza a másikat? :))

Azzal mondjuk egyetértek, hogy lehetnének értelmesebb dolgok is az iskolai tananyagban (totál fölösleges egy tízévesnek tudni, melyik állatnak van tarajos zápfoga, és érettségi óta arra sem volt kíváncsi senki, be tudom-e bizonyítani a Pitagorasz-tételt). De ki kellene venni sok mai hülyeséget és azok helyén lehetne mondjuk több idegen nyelv, önvédelmi sport, elsősegélynyújtás, alapvető jogi ismeretek, KRESZ (akkor is, ha messze van még a jogosítványszerzés; minden autóstól azt hallom, hogy de jó lenne, ha a gyalogosok is ismernék).

Víz, gáz, villanyvezetéket barmolni életveszélyes, ezt már leírták előttem, az meg nem a mai kor jellemzője, hogy valaki nem tud kicserélni egy villanykörtét, életképtelen idióták a Kádár-rendszerben is voltak. Varrni, főzni hasznos dolog, de ezeket tipikusan megtanulja az ember otthon. Szóval lehetne pár új tantárgy, de nem pont azok, amiket javasoltál.

Szakmunkásoknak ez végül is jó, hogy szakbarbárokat nevelünk, mert több a munka, ugyanakkor borzasztóan idegesítő ha valaki ennyire "béna", szal azért ez vegyes érzelmeket vált ki, "fogom a fejem", ugyanakkor örülök, hogy munkát adott. Persze igaza van itt többeknek abban, hogy nem kell mindenbe belenyúlkálni, de semmi túlzás nincs abban, hogy valaki egy villanykörtét sem tud kicserélni. Szomszédomnál 4 gyerek van, két fiatal srác, az egyik közel 30, a másik 20-on pár éves, s engem hívnak égőt cserélni.

Eleve ott kezdődik a probléma (szerintem), hogy felnőtt egy olyan generáció, aki vidéken, kertes házas környezetben sem szedett föl magára némi gyakorlatiasságot, ugyebár ez régebben meg volt, a szülők átadták a gyereknek otthoni "munkában" való részvétellel. Ennek két oka van, a szülő úgy gondolja, hogy erre nincs szükség, gyermekét kímélni szeretné, mert Ő gyerekként utálta, hogy "be van fogva", avagy eleve modernebb gondolkodású család, első pillanattól úgy álltak hozzá, hogy a kert egyenlő egy füves pályával, hétvége csak a pihenésről szól, s ha valami elromlik szólunk az "embernek". Gyak. az én generációmnak (28 vagyok csak) vagy talán a nálam valamivel fiatalabbaknak 15-18 éves korukban sokkal nehezebb (volt) az olyan munkavégzés, ami igényel némi gyakorlatiasságot, nem gondolok itt nagy dolgokra, épp elég annyi, hogy még egy kalapács is idétlenül áll(t) a kezünkben. Rohadt mód nem mindegy, hogy gyerekként valamelyik szülőtől ellesed, hogy kell ezt vagy azt a szerszámot használni (hogy hatékony, hogy praktikus), később segítesz a szülőnek, együtt dolgoztok, szól ha valamit hülyén fogsz, hülyén csinálsz vagy ott állsz szakmunkás tanulóként 15 éves fejeddel esetleg érettségi után szakmát tanulva 19 éves fejeddel, s akkor próbálod meg ellesni attól, hogy mit hogyan kell, akinek nincs ideje rá, hogy téged tanítson (kivéve, ha 1-2 személyből áll a vállalkozás, s kvázi a "főnök" mellé kerülsz). Na innen jutunk el odáig szerintem, hogy egy égőt sem tudunk kicserélni, amennyiben a pályaválasztás olyan, hogy a büdös életbe nincs velünk szembeállítva a munka. Mondom ezt úgy, hogy értelmiségi családból kerültem ki, akit mindig kíméltek a házi munkától (mert azért az volt bőven), s lettem szakmunkás. Nagyon lényeges, hogy a világ kezdett az utóbbi 15-20 évben úgy berendezkedni, hogy felsőfokú végzettség, szellemi munka, improduktív munkavégzés, mindenki, még a munkásosztály is "lökte" előre a gyereket, hogy nem leszel olyan hülye mint apád, hogy nyakig porosan, mocskosan jársz haza... Lett hát belőle szellemi munkát végző. Aztán felnő egy olyan generáció, aki tényleg még a munka mellett sem volt egy percet sem, s neki meg a munkát kell választania, mert abból van hiány, az életképes, az járható út, hisz szülei generációja megtöltötték azokat a pozíciókat, ahol szellemi munkát végezhetne. Ez a mostani 30-40-esek gyerekei!

S a folyamat nem áll meg! Tévedés ne essék, akkora idióták vagyunk, hogy csak panaszunk érvényesítésére, kesergésre használjuk azt, hogy a fejlettebb országok, Anglia, Amerika előttünk járnak X évvel, ahelyett, hogy megállnánk, s alaposan körülnéznénk, akkor látnánk többek között azt, hogy gánymesterek, s azok leszünk mi is, előbb-utóbb, szakmunkások, akik gánymesterek, vezetők, akik nem irányítanak, csak felelősséget hárítanak. Így fogunk kinézni... S ehhez nem kell jósnak lenni.