Akik 1956-ot ellenforradalomnak tekintik, azok hogy értékelik az azt okozó Rákosi-korszakot?

Egyesek büszkén nevezik ellenforradalomnak. Például a monarchisták, akik nem kedvelik a forradalmakat.

Mi ezzel a baj?

Kissé el vagy tévedve:

"Tévedés! Legyünk rá büszkék! Ideje eldobni a hibás szemüveget. Azt, amit ellenségeink tettek orrnyergünkre. Igen, mondjuk ki végre, vállaljuk föl: 1956 ellenforradalom volt, s épp ez bizonyítja tisztaságát, értékét, és történelmi rangját. [...] A forradalom rossz! Ezt jegyezzük fel. A forradalom maga a fertő, a mocsok, a felfordulás, a káosz, zűrzavar és minden bajnak a gyökere. Mindig is az volt. 1956 épp ezért nem volt forradalom, hanem igenis ellenforradalom. Nagy nemzeti erőpróbáink lázadások, nem pedig forradalmak. A normalitást védelmezték. A haladás, a bomlasztás, az utópista forradalmak által helyéről kizökkentett valóságot, az eredeti Isten által teremtett rendet akarták visszaállítani."

[link]

Másrészről akik elítélik '56-ot, és akiknél negatív ítéletet az 'ellenforradalom' jelző, az valószínűleg a forradalom káros részére gondol; nem minden résztvevőt megújító, békés szándék vezérelt. Igenis voltak túlkapások, jogtalan lincselések a felkelők egyes csoportjainál.

Kérdező feltehetőleg nem élt akkor és minden csak tanulmányaiból ismer, attól függően persze, hogy ki mit mondott, tanított erről a korszakról. A társadalmi fejlődésnek nyilván vannak elvi fejlődési korszakai, bár ezeket rendszerbe foglalni elég nehézkes és csak durván lehet meghatározni, hogy melyik a kevésbé fejlett és melyik a fejlettebb. Ha durván a tőke és a termelőeszközök tulajdonlását ill. a megtermelt javak elosztási módját tekintjük, akkor kétség nincs, hogy a "szocialista" eszmerendszer fejlettebb és a társadalmi tulajdonra épülő gazdasági rendszer a fejlettebb. Ilyen értelemben az '56-os történés ellenforradalom, mert egy fejlettebb gazdaságpolitikai rendszert kívánt visszaállítani. A dolog rákfenéje ugyanakkor az, hogy a szocializmus egy 100-150 éves, spontán módon kialakult kapitalista gazdaságból kiindulva próbálta meg kialakítani a saját gazdaságpolitikáját, miközben ugyanazt a gyakorlati termelést kívánta volna továbbfolytatni. A kapitalizmus az egyén szabad kezdeményezésére alapulva épült ki (a hozzá kapcsolódó tehetséggel), míg a szocializmus egy felülről (hozzáértés nélkül) irányított rendszerré kívánta volna ezt alakítani. Na, ez lett a bukás egyik oka. Ugyanakkor a szocialista ideológusok nem igazán tartottak lépést a kapitalista társadalmak gazdaságpolitikai fejlődésével és nem vették észre időben (ill, megakadályozták, hogy az állampolgárok észrevegyék), hogy a szociális piacgazdaság, a jóléti állam sokkal magasabb életszínvonalat biztosított az ott élők számára. Azaz nem feltétlenül egyetlen módon lehet megteremteni valamilyen ideálisnak tartott társadalmat, hanem többféle módszer létezik. Az biztos, hogy az egyéni kezdeményezőképességet, invenciót elnyomni bűn. Ebben az értelemben pedig az '56-os események a helyes útra való visszatérésként értelmezhetők. Talán ezért helyes a forradalom, hanem a népfelkelés kifejezést használni. Az egyes tüntetői csoportok egyébként valóban erősen különböztek '56-ban, de ez csak akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor a tömegből már olyan jelszavak is elhangzottak, amelyek egyik-másik csoport számára teljesen újak voltak.

A termelőeszközök egyéni vagy társadalmi tulajdonának kérdése meg az elmúlt 25 év alatt is igazolta, hogy egyik tulajdonforma sem rosszabb a másiknál. A gond az, hogy mindent emberek irányítanak és az adott ember képességeitől függ a végeredmény. Ha egy ember számára még áttekinthető a működtetés, addig nincs gond. Nagyobb termelőegységnél azonban már nem elég egy ember, meg kell osztani a feladatokat. És ez a felülről kinevezünk valakit, sajnos nem válik be. Most hasonlóval néz szembe a hazai gazdaság állami szektora. De nem mentes ettől a gondtól a magángazdaság sem, ahol a tulajdonos szintén "megbízhatóság" alapján választ cégvezetőt és nem szakmai felkészültség alapján. Itt nem politikai hanem személyi hűség játszik szerepet, de egyik sem záloga a biztos jövőnek.

Nem kellett hozzá extrém fanatizmus. A korábbi korszakok és a háború nyomorának emléke a megfelelő ideológiával és információkontrollal kezelve el tudta érni azt a hatást, hogy sok munkás úgy érezze, a mostani (Rákosi) korszak jobb, vagy legalábbis rövidesen jobb lesz, mint a korábbiak.

Másrészt, ahogy #2-es is írja, 1956 nem csak a hősökről szólt. A börtönökből olyan emberek is kiszabadultak, akiknek más se hiányzott, csak egy kiadós balhé, és hogy újra fegyverrel a kezükben basáskodhassanak.

A lényeg nem az, hogy forradalom volt-e vagy ellenforradalom. Először is, az csak nézőpont kérdése és sehol sincs kőbe vésve, hogy egy forradalom jó.

Másodszor is, és ez a fontosabb kérdés, a forradalom egy gyökeres társadalmi, politikai változásért küzd. Az angol polgári forradalom az abszolút monarchiából alkotmányos monarchiát csinált, a francia forradalom az abszolút monarchiából köztársaságot, a '48-as forradalom a kiegyezésen keresztül egy egyenrangú(bb) osztrák-magyar viszonyt harcolt ki, a bolsevik forradalom az abszolút monarchiát szocialista diktatúrára cserélte. Az viszont nem tiszta, hogy az '56-os események a fennálló társadalmi rendszer teljes megváltoztatására irányultak-e, vagy csak elszakadásra a szovjet befolyástól. Ahhoz túl hamar leverték. Nagy Imre például nem tervezte az áttérést a piacgazdaságra vagy bevezetni a demokráciát, szóval ha a felkelés sikeres és ő marad hatalomban, akkor nem beszélhetünk forradalomról, csak szabadságharcról.

"Hogy mi is az ellenforradalom? Molnár Tamás filozófusnál senki sem jelölte meg tömörebben a célját: "Az ellenforradalmárok feladata egyszerűen az, hogy megvédjék a társadalmat és a rendezett közösség elveit." "Csak" ennyi - ám érezzük, hogy ez roppant sok. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy az ellenforradalom mindenkori szerepe a dolgok természetes rendjének helyreállítása."

[link]

"Magyarországon 1956 októberében egy heroikus ellenforradalom zajlott le. [...] A vörös, „haladó” forradalom a történelemben mindenkor sátáni, pusztító, destruktív erő, míg a fehér ellenforradalom mindenkor a tradíciót, a normalitást, az egészséges társadalmi berendezkedést őrző-fenntartó és építő princípium."

kuruc.info

"Csupán arra mutatunk rá, ami tény. Vagyis arra, hogy azok mindig és mindenütt Isten elleni lázadások voltak. Hol nemzeti és szociális, hol balos utópiák jelszavainak skandálásával. A forradalom maga a lázadás a rend ellen. [...] Így érthetjük meg 1956 lényegét is. A Horthy-korszak megoldatlan problémáit meglovagolva alakult ki nálunk 1945-től forradalmi helyzet. Amire ötvennyolc éve nemzetünk legjobbjai ellenforradalmi válaszokat adtak. Éppen ezért legjobb, ha a forradalomnak már a jelzőjét sem vesszük ajkunkra."

[link]