Mi értelme volt a rendszerváltásnak, ha a magyar lakosság 80%-a jobb életszínvonalon élt a régi rendszerben?

sokan, nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a kommunizmus milyen hatással van/volt a magyarokra.

eleve maga a rendszer csak látszatban működött "jól", rengeteg cég és gyár termelése teljesen felesleges volt, és csakis azért működtek, hogy a jó magyar munkás osztálynak legyen hol eltöltenie a munka napjait.

ez alatt azt értem, hogy teljesen feleslege termékek voltak előállítva, és teljesen felesleges termelés folyt az országban.

persze hogy mindenkinek volt munkája, de azt senki nem tudta hogy amit csinált az nem az ország fejlődését szolgalmazta.

egyszerűen, most is lehetne munkahelyeket teremteni, ha a kormány építene állami gyárakat, és mondjuk elkezdenének tömegesen hátvakarókat gyártani.

de kinek lehetne eladni?

vagy egyáltalán mennyi (ha lenne) lenne a nyereség?

régen ilyen apróságok, hogy "nyereség" nem számított.

anno a KGST-ben a magyarok adtak gabonát meg gyümölcsöt stb. az oroszoknak, cserébe kaptunk nyersanyagot (fém fa stb) és energiát (kőolaj gáz stb) és ezekből az anyagokból előállított hátvakarókat eladtuk az oroszoknak.

a szabad kereskedelem fogalma itt le is zárult.

soha nem volt nyereséges ez a fajta rendszer, csak sokan elfelejtették, hogy azóta az energia és a nyersanyag készlet igencsak megcsappant, és az értelmetlen munka helyeknek és termelésnek már nem lehet teret adni.

anno nem számított hogy veszteséges valami, állam kompenzálta a veszteséget hatalmas hitelekből, és így nem szűntek meg a munkahelyek.

ez ma már nem lehetséges, vagy csak nagyon kis részben.

"A szocializmusban már 20 évesen mindenki építkezett, mert volt rá pénz ha dolgozott napi 8 órát."

amit fent írtam, abból volt pénzük rá.

mellesleg anno az embereknek eleve nem volt mire elkölteni a pénzüket, kocsira 5 évet kellett várni, addig az állam az előre befizetett pénzedet forgatta (5 évig!!!) külföldre utazás csak megszabott időnként lehetett, műszaki cikkek alig voltak.

most az emberek előbb vesznek új kocsit, új tvt, új PC-t, mert már megtehetik hogy elköltsék a pénzüket sokkal több mindenre mint a rendszerváltás előtt.

így a lakás építés és vásárlás háttérbe szorult, mivel fogyasztó társadalom van, és a társadalmi igények sokkal másabbak mint 90 előtt.

meg anno egy sémára készültek a házak, "szociál 10x10-es kockaházak" minden házban ugyan az volt, két féle csempe (kék és fehér) ajtók ablakok egyméretűek és egy séma mind, tetőn a tatai tégla cserép, vagy síkpala, és még sorolhatnám, de elég csak végig menni egy vidéki városon, és az ember látja ezeket a házakat, szinte mind egyforma.

és most miért is beszéltem erről?

azért mert akkoriban nem volt választása az embereknek, hogy saját igényei szerint építtessen házat.

minden tűz-épen ugyan az volt, és ugyan annyiba került.

ebből megint csak az jön le, hogy nem tudtad másra elkölteni a pénzed, csak arra amire az állam engedte.

és olcsó volt minden, mert állami cégek termelték az építő anyagot.

így szinte fillérekből felépült egy ház.

csak ugye most jön az amit fentebb írtam, hogy nem számított hogy veszteséges volt egy gyár, mert az embereknek volt tégla, cement, cserép stb, amiből olcsón épített magának házat, és cserébe csöndben voltak nyugalomban békességben, hisz az állam fogta a kezüket.

a magyaroknak ezt kéne már végre felfogni, hogy ez a rendszer már elmúlt, sőt soha nem fog vissza jönni mivel egy kormány sem engedheti meg magának, hogy pazaroljon és eladósítsa magát a végtelenségig.

nincs már aki megmondja azt, hogy mit kell csinálni, nincs már Kádár, és meg kéne már tanulni a saját lábán megállni, nem várni hogy helyette megcsináljanak mindent.

én elhiszem, hogy a kommunizmus nyoma nem fog egyik napról a másikra eltűnni, és még mindig vannak öregek akik Kádárt éltetik, mert ugye Kádár megmondta és megszabta mit csinálhatnak a polgárok, és mire költhetik el a pénzüket.

a magyar emberek amúgy is szeretik, ha valaki fogja a kezüket és terelgetik őket, pont mint ahogy a birkákat szokás.

Állítás:

A Kádár-kor az anyagi gyarapodás és a jólét békés, boldog korszaka volt.

Cáfolat:

A Kádár-korban valóban volt jelentős életszínvonal-emelkedés, de ez viszonylagos és sok árnyoldala is volt (önkizsákmányolás, egészségi mutatók, eladósodás stb.).

Bővebben:

A Kádár-kori életszínvonal értékeléséhez több viszonyítási pont van: egyrészt a környező szocialista országok viszonyai, másrészt a korábban velünk hasonló fejlettségi szintről induló nem szocialista országoké. Utóbbi esetben az összehasonlításból kedvezőtlen eredménnyel kerülünk ki.

Míg ugyanis az egy főre jutó nemzeti jövedelem terén a háború előtt (1937-ben) Magyarország (120 $) megelőzte Spanyolországot (95), Portugáliát (93), Görögországot (92) és hasonló szinten volt Olaszországgal (135), addig a szocialista kor végére jelentősen megváltozik a helyzet. 1993-ban az egy főre eső magyar nemzeti jövedelem (6 ezer $) harmadát sem tette ki az olasznak (18,5), felét sem a spanyolnak (13,7), és nagyjából fele annyi volt, mint a portugál (12) vagy a görög (11). Ez a lemaradás azonban még inkább jellemezte a többi szocialista országot. Vagyis a szocialista gazdaság súlyos lemaradást okozott, ami az elosztható javak csökkenése miatt az életszínvonalban is érződött. (Az 1993-as számoknál a vásárlóerő paritáson számolt nemzeti jövedelmet néztük; hagyományos számolás esetén a helyzet még rosszabb lenne a szocialista országokra nézve.)

Más kérdés, hogy a javak elosztása a Kádár-korban arányosabb volt, mint a szabad piaci országokban, vagyis a leggazdagabb és legszegényebb rétegek között jóval kisebb volt a különbség.

A reáljövedelem (vagyis a jövedelmek tényleges vásárlóereje) 1950-től 1990-ig majdnem négyszeresére növekedett, ez valóban igen nagy életszínvonal-növekedés. Különösen meredek volt az 1956 és 1975 közötti időszakban, de ezután is nőtt. Igaz, a bérek vásárlóértéke 1978-tól csökkenni kezdett, így azok, akik csak bérből éltek azoknak az életszínvonala romlott, de a második gazdaság (a magánvállalkozások) olyannyira tudta ezt pótolni sokaknál, hogy átlagosan továbbra is reáljövedelem-növekedés jellemzi a magyarokat. Javulást jelentett továbbá az óvodai, bölcsődei ellátás kiterjedése, a kisgyermekeket otthon nevelő anyáknak három évig járó egységes GYES és egy évig járó, jövedelemarányos GYED fizetése, a szabadság és nyaralás szélesebb körű elterjedése (SZOT üdülők hálózata). A jólét érzetéhez hozzájárult a szabadságfok növekedése a kultúra és az utazás terén, legalábbis a Rákosi-korhoz képest.

Jól kifejezi az egyszerű emberek életszínvonalának emelkedését, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás 1938 és 1990 között több mint kétszeresére nőtt, (34 kg, 75 kg), a tejtermékeké a zöldségek, gyümölcsöké másfélszeresére. Javultak a lakásviszonyok. Míg 1920-ban 100 lakásban áltagosan 430 ember lakott, addig 1941-ben 382, 1990-ben pedig 263. A szocialista kori javulás tehát az ütemet tekintve nem gyorsabb, mint a Horthy-koré, de ha a szobák számát és a komfortfokozatot (víz, villany, gáz, csatorna) is nézzük, a helyzet kedvezőbb. Rohamosan terjedtek a háztartási gépek és a gépkocsik, szaporodtak a hétvégi telkek.

Az életminőség egy másik mutatója a születéskor várható átlagos élettartam. Itt viszont más folyamatokat látunk. 1920 és 1965 között folyamatos és meredek növekedés jellemző, ami azt mutatja, hogy az egészségügyi helyzet, a csecsemőhalandóság, gyermekbetegségek, járványok visszaszorítása folyamatos és töretlen a két politikai rendszerben. Ebben az időszakban a férfiaknál 40 évről 68 évig emelkedik a várható életkor. 1965-től azonban, mikor a reáljövedelmek éppen meglódulnak, ez a tendencia megáll, és a várható élettartam a nőknél stagnálni, a férfiaknál hanyatlani kezd, majd 1990 után indul megint növekedésnek.

Az elgondolkodtató törés mögött az is lehet, hogy az életszínvonal-emelkedés megfeszített munkával, önkizsákmányolás árán történt: a dolgozók jelentős része munkaidő után „maszekolt” (legális vagy illegális magánmunkát végzett) vagy házat épített.

Így, miközben a magyarok jobban éltek, mint a környező szocialista országok polgárai, vagy a saját felmenőik, aközben az egészségi mutatóik rosszabbak lettek: nagyobb volt a szívbetegek, dohányosok száma és sokkal magasabb volt az alkoholisták és az öngyilkosok aránya is. (A szocializmusban az alkoholfogyasztás és az öngyilkosok arányos száma nagyjából kétszeresére nőtt. Ezek a mutatók is a rendszerváltás táján kezdtek javulni.) A mutatókat nem magyarázza, de hozzájárulhatott, hogy továbbra is diktatúra volt, ha enyhébb változatban is, vagyis fennmaradt igen sok ezzel járó félelem, szorongás és korlát.

Nem felejthetjük el az életszínvonal emelkedés másik árát: a hetvenes évektől felvett hatalmas külföldi kölcsönöket, a térségben páratlan mértékű eladósodást, amit a rendszerváltás után kell törleszteni.

Eközben a szabad piaci országok (például a majdnem hasonló szintről indult Olaszország) sokkal nagyobb életszínvonal emelkedést produkáltak, mégpedig önkizsákmányolás, önpusztítás, egészségügyi romlás és eladósodás nélkül.

További olvasmányok:

Rainer M. János: Kádár János a reformer? (2007)

Tenyleg.com-ról beszúrva.

És mielőtt valaki/k nekem esne a vörös bigyóval, csak felhívom a figyelmet, az oldalt, ahonnan ezt bemásoltam, történészek, tanárok szerkesztik, akiket nem lehet kontársággal vádolni.

Szóval aki engem a szövegért le kíván pontozni, az vegye úgy, h saját magát pontozta...

16:40-nek nagyon igaza van!

Most is mindenki mindent az államtól vár, ahelyett, hogy tenne a saját érdekében. Az átlag magyar mindent szid, semmi nem jó, de semmit nem is tesz azért, hogy jobb legyen. "Majd állambácsi elintézi"

Még néhány kiegészítő a régi rendszerhez:

'A magyar lakosság többsége persze nincs tudatában annak, hogy életviszonyainak javulása mindenekelőtt egy világszintű technikai-civilizációs fejlődés velejárója, a motorizációé, az elektrotechnikáé: mindezt a szocializmus vívmányának tekinti.Nem tud róla, hogy olyan-Magyarországnál egykor rosszabb pozícióban lévő-országok, mint például Spanyolország, Portugália vagy a háború után nálunk nem sokkal kedvezőbb helyzetű Ausztria ugyanebben az időben jóval gyorsabban fejlődnek nálunk. Az átlagmagyar elmerül a saját korábbi állapotához, s a környező szocialista országok alattvalóihoz képest viszonylag jónak mondható életszínvonal langymelegében, és nem vágyik ennél többre.'

#13

Én meg valahogy úgy emlékszem hogy az emberek panelban éltek és örültek ha tanácsit kaptak mert még saját panellakásra sem futotta.

No de nem baj mert tudom: az idő megszépíti az emlékeket!

A kapun belüli munkanélküliség jelenleg is adott, meg lehet nézni a cégekben,államiban magánban is, mennyi felesleges kamuposzton vakaróznak az emberek napi 8 órát vagy annyit se. Ha másnap megenné őket a kannibál a kutya nem venné észre ,hogy hiányoznak.

Állami támogatással nem egy céget megsegítettek a rendszerváltás után is kőkemény milliárdokkal. Rengeteg külföldi cég adómentes pátyolgatása és milliárdok zsebbe rakása után jött ide rabszolgát tartani és kitalicskázni a pénzt. Szóval a saját pénzünkből fizettünk azért hogy kizsákmányolók ide jöjjenek jóllakni.

Egyenházak...Nemtudom a mai építésű szépcsodásmodern két év alatt szétrepedő lakóparkok sorházak megvannak e? Kb onnan tudja a tulaj melyik lakás az övé hogy ki van írva a neve..Ennél a 10x10-es 100nm ,(micsoda luxusméret ez manapság)kockaház is emberibb lakóhely és élhetőbb.

Gazdagtelepi egyedi luxusvillák gengszterei meg persze hogy parádéznak a lopott ügyesen könyvelt pénzzel,megtehetik ,haverjaik ott ülnek a parlamentben.