Miféle változások lennének az oktatásban, ha a Jobbik/Fidesz/MSZP nyerné meg a választásokat?

"tehetségtelen alkoholisták nem lesznek tanárok"

Bocsi de voltál te már oktatási intézményben. Állami és magán suliba is jártam és sok alkesz, pancser tanárom volt akinek a saját tantárgyáról fogalma nem volt.

Az oktatás rendbetételéhez pénz kell, mindegy ki lesz hatalmon pénzük nem lesz így nem is fognak tenni semmit.

Valaki írta, hogy a porosz oktatási rendszer kártékony; ehhez csak annyi megjegyzést fűznék, hogy amikor ez a rendszer volt jelen, akkor a hazai felsőoktatási intézmények zöme világszínvonalú volt. A mostani oktatásrendszerrel már azt is elértük, hogy még európai színvonalúak se legyenek az iskoláink.

A kérdésre válaszolva:

- Ha a Jobbikon múlna, akkor valószínűleg szigorúbb követelmények lennének már az általános iskolákban is, több testnevelés óra lenne, kötelező hittan, stb. Talán emelnék az iskolák színvonalát, és nem lenne ennyi "primitivus maximus", akik még azt sem tudják, hogy mi Hollandia fővárosa például. Megjegyezném, nem vagyok Jobbik szimpatizáns, de az oktatásban szerintem hasznos változtatásokat tennének.

- A FIDESZ nem változtatna semmit az oktatásban, beszédeikben és a programjukban említést sem tesznek az oktatásról. Annyit megemlítettek, hogy általános iskola alsó tagozatban is lenne évismétlés, ha rajtuk múlna.

- Az MSZP teljesen lezüllesztené az oktatás színvonalát. A végén azon kapnánk magunkat, hogy az általános iskolákban 2 tantárgyat tanítanak, az érettségi pedig tantárgyanként 10%-tól már eredményes lenne.

Az első egypár elszállt balgának:

Oktatással sokat kéne dolgozni... De én előre venném, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogy a másikat nem csak szidni/anyázni lehet, hanem épész érvekkel meggyőzni is...

Szerintem aki azt mondja, hogy a tanárnak több joga lehet, az a jobb!

Ha elvárják, hogy a tanár NEVELJEN, akkor adjanak a kezébe eszközt is!

A szülők NEM nevelnek manapság!

Hadd idézzek:

" Egy tanár levele

Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt

kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a

közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés

egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap,

hogy hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!

Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak

megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az

alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől

származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és

jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a

tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott

szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert

félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem

rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.

1. osztály félévi értékelése (2008/09):

Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli

képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik

megfelelő családi háttérrel rendelkeznek.

Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra

osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul

jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a

dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a

pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott

volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan

járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori

a tetvesedés az iskolában.)

A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek,

koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai

fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése

miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is

kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott

otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem

adtam meg a mobil számomat.

A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak

segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli

ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre

és ékszerekre valahonnan futja.

A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A

betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással

játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az

osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot. Négy

gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat.

Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az

asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A

lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják

őket, a fiúk igyekeznek menekülni.

Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek

a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai

módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót

leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben

ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt

ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben.

Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik

táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást.

A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs

arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett

nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója,

tornacucca, és mellette játsszák az agyukat.

Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt,

mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében,

félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt.

Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel.

Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot

fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal

mutatom, hogy hova nézzen.

Nem figyel fel a saját nevére!

A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy

majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a

könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a

bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat.

A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy

lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a

WC-t.

Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt

íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben.

A leggyakrabban használt szavuk az, hogy Akarom, Akarom, Akarom!!

Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert

beazonosíthatóvá tenne minket.

Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve

az elsősök és az óvodás gyerekek összetételét, egy, legfeljebb két éven

belül megfordul az arány. (Megjegyzem: tantestületünk nem jogosult a

problémás gyerekeket tanító pedagógusoknak járó illetményre nem mintha

ez megoldást jelentene, legfeljebb a fizetésünk haladná meg a százezer

forintot.) A kollektíva amúgy kiváló, mondhatnám, hogy rutinos, harcedzett.

Jól tudjuk, hogy kis újjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor

órán lehülyéz, tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a

kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál,

fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, mi meg bezárhatunk,

mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos igaza van a borsodi

cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: egy cigánygyereknek több joga

van, mint a tanárnak!

Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és

cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük a normális

családi helyzetben lévő tanítványainkat azáltal, hogy a neveletlen és

gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, mert

számolnunk kell a kellemetlen következményekkel. Az integrált oktatás

következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar

gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt.

Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már integráltan kell tanítanunk, alig

van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem. amikor integrált

oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban ettől a tanévtől már a

kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.)

A cigányok parasztgyereknek nevezik a magyar gyerekeket, mégsem megy

senki az ombudsmanhoz, de kikérik maguknak, ha a tanár vagy a tankönyv

a cigány szót használja rájuk.

Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több, mi köszönünk előre az utcán a

cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz.

Cigány tanítványaink közül van több jó képességű, tehetséges és jó modorú

gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, talán azért

is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. És ez

valóban így is van. És bármennyi gond is van velük, sajnáljuk azokat a

cigánygyerekeket, akik minősíthetetlen családi környezetből, koszos

putrikból, netán éhezve jönnek iskolába. Számunkra ugyanakkor nem kérdés,

hogy létezik-e Magyarországon cigánykérdés, mert mi tudjuk, a saját bőrünkön

tapasztaljuk, hogy létezik, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt

tagadja és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat.

Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak

normális körülmények között szeretnénk tanítani, mert ez a szakmánk, ez a

hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és

tudjuk, hogy ha így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az

országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a

nyugdíjunkat. És azt is látjuk - a KSH népességi adatai is előrejelzik -,

hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság saját hazájában. S ha a többség

olyan lesz, mint a mostani alsósaink - márpedig csodát a legnagyobb

erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük -, Isten óvja hazánkat,

gyermekeinket és unokáinkat! "

Best wishes for everyone!