Miért ilyen álszent a keresztény jobboldal, hogy utálattal beszél az Afganisztánból és Szíriából idemenekült emberekről?

"Akkor a baloldal mért hiszi azt, hogy egy saját állampolgárai eltartására sem képes ország majd be tud fogadni több százezer menekültet"

Hoppá, a drága jó fidesz propaganda ugye. A menekültek NEM AKARNAK NÁLUNK LETELEPEDNI ne aggasszon már annyira!!! Ez nem a mi problémánk, hanem Angliáé Németországé . Amit nálunk csinálnak azt bőven pénbzeli az únió (amiből szépen lemutyizza a részét a fideszközeli bagázs persze mnint minden uniós pénzből).

Fura nekem, hogy olyanok magyaráznak keresztényi illemről, akiknek fogalmuk sincs róla.

Azért mert keresztény valaki még nem lesz balek. És joga, kötelessége az ön, és környezete védelme! Ez főleg a 10-es válaszolónak is szól.

I. kérdés:

Vajon erkölcsileg elfogadható-e a halálbüntetés?

Válasz:

Igen, a halálbüntetés természetjogilag teljes mértékben elfogadható.

Magyarázat:

Az idő a változás mértéke.

A változás a lehetőségből a ténylegességbe való átmenet.

Az olyan változást, amely az ember szabad akaratától függ, erkölcsi cselekedetnek hívjuk.

Erkölcsileg akkor helyes egy szabad akarattól függő emberi cselekedet, ha eléri természetadta célját, illetőleg a célját az emberi szabad akarat meg nem gátolja.

Mivel Istenben a létezés és a jó kölcsönösen felcserélhető - Ő lényege szerint jó -, az isteni örök törvény (lex divina aeterna) Isten örök elhatározását jelenti az általa teremtett világról.

Isten eme örök törvénye mintájára alkotta meg az egész világot, s a világ belső létviszonyait szabályozó természettörvényt (lex natura). E természettörvény az ember lelkiismeretén, mintegy "szíve köldökén", szellemi lelkének közvetlenül Istentől való teremtését jelző anyajegyén keresztül szól: "tedd a jót, kerüld a rosszat." Ez a belső hang megdicsér, ha konkrét jót teszünk, és vádol, ha konkrét rosszat teszünk. A természettörvény értelmünk segítségével felismerhető, a dolgok belső létviszonyait eszünk segítségével megismerhetjük.

Azonban az első emberpár akaratszabad döntése révén szakított Istennel, s ennek következtében az eredeti emberi állapot megroncsolódott:

a) elveszítettük a megszentelő kegyelmet (az isteni életben való részesedést);

b) értelmünk elhomályosult (nehezen ismerjük föl az igazságot, és tusakodunk ellene);

c) akaratunk rosszra hajló lett (erkölcsi erőfeszítést kíván a jó megtétele);

d) sokat kell szenvednünk, végül meg kell halnunk.

Ez a nyomorúságos állapot általános tapasztalata az emberiségnek. Ebből csak két következtetés vonható le:

a) vagy nincs mindenható és jóságos Isten;

b) vagy a vele való kapcsolat az ember eredeténél megsérült, amely természetszerűleg minden emberre átered. Ezt hívjuk eredeti bűnnek.

Mivel a „világ hangja" sokszor erősebb mint a lelkiismeret halk fuvallata, s mivel mi is sokszor édeni bujkálásba kezdünk hangja hallatán, ezért Isten maga is tételesen törvényt nyilatkoztatott ki (tízparancsolat) - ezt hívjuk tételes isteni törvénynek (lex divina positiva). Így az emberiség jelen létállapotában az örök isteni törvénynek két változatlan - tértől és időtől független - megnyilvánulási alakja van:

a) közvetett - ez a természettörvény (lex natura);

b) közvetlen - ez a tételes isteni törvény (lex divina positiva).

Mit mond a természettörvény és a tételes isteni törvény a halálbüntetésről?

A természettörvény tiltja az ártatlan emberi élet szándékos kioltását. A tételes isteni törvény is hasonlóan szól, a tízparancsolat kifejezetten tanítja, hogy "ne gyilkolj".

Fontos itt megjegyeznünk, hogy mind a természettörvény, mind a tételes isteni törvény az ártatlan emberi élet szándékos kioltását, a gyilkosságot tartja tárgyilag (objektíve) súlyos bűnnek. Az emberölés (ami a bűnös gyilkosság, és az erkölcsileg helyes állami ítéletvégrehajtás is) nem bűn anyagában, nem bűn önmagában.

Amennyiben a törvényes hatalom (potestas legitima) bizonyos súlyos bűnök (szándékos emberölés, nemi erőszaktevés, hazaárulás) esetén halálbüntetést hajt végre, erkölcsileg helyesen jár el.

Az emberi bírónak kötelessége ugyan, hogy a büntetés nevelő (pedagógiai) jellegű is legyen a megtorló (vindikatív) mellett, azonban csak addig a határig, ameddig ez lehetséges.

Felmerülhet a kérdés, hogyan fér ez össze Jézus Krisztus akaratával, az ellenségszeretettel, amit kifejezetten megparancsolt? Nem írta felül Jézus Krisztus mindezt?

Először is meg kell határoznunk a szeretetet. "Isten a Szeretet." - mondta a szeretett tanítvány, Szent János apostol. Az isteni Lényeg a három isteni Létalany egymásbalevése (perichorésis) által áll fenn. Azaz a Szentháromság maga "a" Szeretet! Az Atya öröktől fogva kiüresítve magát teljesen a Fiúnak adja át egész valóját, s a kettejük közötti kapocs is Személyt képez. Minden szeretetben hárman vannak: a Szerető, a Szeretett, és maga a Szeretet. "Ha látod a Szeretetet, látod a legszentebb Háromságot" - tanította Szent Ágoston.

A szeretet így nem más, mint létakarat: "jó, hogy vagy!" Isten "nem bánja meg adományait", ezért is tartja létben az elkárhozott lelkeket is! Azonban míg az isteni Szeretet tüze a mennyeieknek örök boldogság és melegség, addig az elkárhozottaknak iszonytató tűz.

Az emberszeretet, így az ellenségszeretet nem más, mint ez: azt akarom, hogy Isten akarata teljesedjen be minden felebarátomon!

A legtudósabb szent és legszentebb tudós, Aquinói Szent Tamás mondta: "Az igazságosság irgalmasság nélkül kegyetlenség, az irgalmasság igazságosság nélkül a bomlasztás szülőanyja." (Iustitia sine misericordia crudelitas est, misericordia sine iustitia mater est dissolutionis.) Istenben az értelem és az akarat teljes harmóniában van, az Ige és a Lélek, az Igazság és a Szeretet egymásban áll fönn. A világ is így működik, hisz önmaga igaz képmására teremtette szeretetből Isten. Ezt konkrét helyzetünkre úgy fordítanám, hogy az igazság ismerete nélkül nem a valódi szeretet akarása áll fönn. Isten nem valami szabadkőműves értelemben (mindegy, ki miben hisz) vett "szeretet-vallást", "szeretet-vallásokat" adott, hanem szeretet és igazság-vallást! Isten nem szubjektív érzelmeket, hanem objektív igazságokat nyilatkoztatott ki! A szeretetet prédikáló Jézust mindenki kedveli, hisz jót akarni könnyű... Az igazságot prédikáló Jézustól mindenki elfordult. Szomorúan kérdezte tanítványaitól: "Ti is elhagytok engem?" Jézus azért könyörgött a Szálasi által legjobban kedvelt főpapi imájában, hogy tartsa meg tanítványait az igazságban, mert egységüknek csakis ez lehet az alapja. Azt kérdezte szomorúan Jézus, talál-e vajon igaz hitet, ha visszatér? Nem azt kérdezte, hogy szeretetet!

Valaki felhozhatja még Jézus Krisztus másik parancsát is: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" Azonban Jézus itt arra céloz, hogy a belsőről ne ítéljünk, amiről egyedül csak Istennek van joga ítélkezni. Ő látja át a teljes okszövedéket pontosan minden esetben, az emberi bíró számára ez ismeretelméleti lehetetlenség.

A "sötétnek" hazudott középkorban is kimondták, hogy egy megégetett eretnek, gyerekgyalázó, erőszakoskodó vagy rablógyilkos belsejéről, azaz arról, hogy elkárhozott-e vagy sem, nem ítélhetünk. Fönnállhat bárkinél a legyőzhetetlen tudatlanság lehetősége.

A szeretet így nem érzelmi, hanem akarati kérdés, nem szimpátia vagy antipátia kérdése.

Azt követeli meg tőlünk, hogy szándékosan ne hagyjunk ki senkit sem a minden ember lelki üdvéért mondott imádságunkból, függetlenül attól, hogy az illető embert utáljuk-e vagy sem. Így, ha a végső ítélkezést Istenre bízzuk, nem vétünk a szeretet parancsa ellen. Ennyiben más a keresztény álláspont a talmudista zsidó és az iszlám semita vallásosság felfogásánál, akik ellenségeiket fanatikus módon a pokolban tudják.

Az emberi bírónak tehát nem feladata a belsőről liberális lelki onanizálást folytatnia, hanem kötelessége a külső cselekedeteket megítélni, és azokat igazságosan büntetni vagy jutalmazni.

Sokan hivatkoznak álságos módon az emberiességre, az emberélet sérthetetlenségére. Azonban ez csupán a liberális demokrácia képmutatása. Irgalmasság címén, mint báránybőrbe bújt farkasok, irgalmatlanok demokratáink: a gyilkosok és más közönséges bűnözők emberi méltóságát az ártatlan emberek méltósága fölé helyezik.

A tételes isteni törvény kifejezetten tanítja bizonyos súlyos bűnök esetén a halálbüntetés alkalmazását.

Az Ószövetség kifejezetten vallja, hogy "aki embervért ont, annak ontsák vérét!" (Ter 9, 6).

Ezen a ponton az Újszövetség sem bírálja fölül a mózesi törvényt: "Ha gonoszat teszel, félj, mert a felsőbb hatalom nem hiába visel kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn." (Róm 13, 4).

Izajás próféta így int: "Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével." (Iz 26, 10).

Tételünket bizonyítottnak tekintjük, s valljuk XII. Piusz pápával: A béke az igazságosság gyümölcse. (Opus iustitiae pax.)

"Azért mert keresztény valaki még nem lesz balek."

De, balek lesz. Hacsak nem tud vízből bort csinálni és halottakat feltámasztgatni, akkor baleknak fogja tartani a környezete.

Koplárovics Béci

Nem ez volt a kérdés.

A kérdés az, hogy ha kereszténynek vallod magad, akkor miért nem vagy jószívű és toleráns, mint Jézus, aki az egész vallást alapította?

Vagy akkor mondd ki, hogy ez baromság és el van intézve.

Jézus a megváltónk volt!

Ő az emberiség bűneit akarta átvenni és megváltani!

De sosem azt tanította, légy öngyilkos. áldozd fel magad az ellenségeid javára...