Miért van az, hogy Kádár idejében minden sokkal jobb volt mint most?

Én igaz a rendszerváltás után születtem, de szerintem volt legalább egy dolog, amiben a Kádár-rendszer jobb volt, az pedig az, hogy az emberek kevésbé voltak szomorúak és stresszesek.

A 90-es évekre még elég jól vissza tudok emlékezni, emlékszem rá, hogy a mai színvonalhoz képest, tényleg egyfajta kicsit "oroszos", harmadik világbeli hangulata volt a korabeli világnak, pl. nem vettünk új cuccokat, hanem a régieket javítgattuk, viszont arra nagyon jól emlékszem, hogy a rokonok, ismerősök sokkal kevésbé voltak gondterheltek, jobb volt a kedvük. Majdnem minden hétvégén volt kerti sütögetés, a felnőttek bent piáltak, cigiztek, én meg a többi gyerekkel az udvaron játszottam. Senki se ment külföldre dolgozni, valahogy elég mai szemmel primitív szinten, de itthon is normálisan el lehetett lenni. Ez olyan 1994-1995 körül lehetett, nem épp Kádár-rendszer, de gondolom még közelebb állt a korabeli világhoz, mint a maihoz.

Manapság viszont mást se hallok ismerősöktől, rokonoktól, hogy X-nek külföldre kellett mennie munkát keresni, Y elvált, még a mostani 5-6 éves gyerekeknek is olyan lelki bajaik vannak, amikről az én 5 éves koromban azt se tudtuk, hogy eszik vagy isszák. Nálunk ott volt a nagypapa padlása, a focizás, a barkácsolgatás, a mostani gyerekek meg egész nap bent ülnek és a telefont vagy a számítógépet nyomogatják. Én 10 éves koromig úgy gondoltam, hogy a számítógép űrfilmek népszerű kelléke, miért van arra szükség, "élőben" sem láttam még egyet sem.

Szóval az anyagi életkörülményeink talán most jobbak, arra én is emlékszem, hogy régen nagyon szegényes volt a választék a boltokban, az elektronikus eszközök meg nagyon drágák voltak, viszont valahogy boldogabb, nyugodtabb világ volt.

Valamilyen szinten sajnálom a mai gyerekeket, hogy nem a kései 80-as, korai 90-es években lehettek gyerekek, mint én. Szinte virtuális gyerekkoruk van a technikai vívmányoktól, úgytűnik ezekbe menekülnek a szülőkről rájuk átragadó stressz elől.

Nem volt annyi stressz, mint manapság.

Azt hajlandó vagyok aláírni, hogy ezen a téren jobb volt.

Nem volt annyi stressz, de alkoholizmusban és öngyilkosságban vezető helyen álltunk...

Ugyanaz a helyzet ebben is, mint például a gyilkosságok terén: ugyanúgy stresszeltek az emberek akkor is, mint ma, csak akkor az volt a normális, ha magadba (vagy piába) fojtod, ma meg elfogadott, hogy beszélünk róla. Attól még, hogy nem volt tudott, ugyanúgy jelen volt, csak nem volt ildomos beszélni róla, pláne egy férfinak - volt is szép számmal öngyilkosság... Meg szívroham, meg agyvérzés, meg sokaknál bevett volt a konstans alkohol bevitel...

Megfigyelhető, hogy csak azokban a szocialista országokban volt magas öngyilkossági ráta, ahol könnyen hozzá lehetett férni a nyugati kulturához, például Magyarországon és az NDK-ban. A Szovjetunióban vagy Romániában alig volt.

Ha a magyar és NDK-s emberek felfogták volna, hogy Nyugaton sincsen kolbászból a kerítés, hogy a Hollywood-i filmek egyenértékű propagandák a szovjet propagandával, akkor abba maradt volna ez a beteges epekedés a Nyugat után.

16-17 szerintem nem az okozta a bajt... Hanem az, hogy a magyaroknak identitását, hitét, öntudatát ásták és ássák alá - módszeresen, tudatosan a média által sajnos nagyon hatékonyan. Az csak egy kis lényegtelen faktor, hogy a magyar önelvesztésében csüngött a nyugati dolgokon... Ez a magyarság kivéreztetése 1919 óta folyamatosan tart, mely aljasság most nagy segítséget kap a népvándorlással, miután kezét-lábát-fejét levágták az országnak és még mindig vergődik. Látszik is,hogy azok "örülnek " ennek a társadalom számára mindenképp nehéz dolognak, a liberobolsik, akik szeretnék végre egy globális masszává olvasztani a világot, nem kell hit, magyarságtudat, nem kell a múltat ismerni, nem kell a kereszténység, nem kell tudni, ki volt Szent László király, sőt a legsötétebbek az édes anyanyelvünket is odadobnák a globális világnak koncnak. Velünk meg lehetett ezt csinálni, egy francia, egy lengyel, de egy latin öntudatú román sem hagyta volna soha ezt.

Lenint lepecsételt vagonban szállították a világot megrengető "forradalom" színhelyére Svájcból ehhez a kísérlethez

- és mi benne maradtunk a lombikban.

" szerintem volt legalább egy dolog, amiben a Kádár-rendszer jobb volt"

Azon az áron, hogy eladtuk a gerincünket. A rendszer látszólag puha lett, mint a szivacs. Csakhogy vannak olyan anyagok, amik a nyomásra keményednek... Szóltál volna valamit, akkorát kapsz a fejedre, hogy húsz évig szédülsz. Így aztán mindenki élte a jó kis életét, és elfordult, ha valakit jogtalanság ért. Én például egy olyan helyzet szélén álltam nézőként, amikor akaratlanul demonstráltak fiatalok (a fiataloktól külön félt a rendszer). Akaratlanul, mert tettek valamit, egyébként csupa jó szándékkal, de nem is gondoltak rá, hogy aznap március 15. van, és a külsőségek felfoghatók magyarkodásnak... Erre a hatalom azonnal bezárta azt a közösségi létesítményt. Ja, a kenyér és a munkásszálló tényleg olcsó volt. :)

De mondjuk erről kár beszélni, csak azért ragadtam tollat, hogy azt írjam, ugyan k* nagy szerencséd volt neked, hogy 94-95 környékén mosolygós felnőtt pofákat láttál hétvégén relaxálni. Az egyik legsötétebb szakasz volt az, akkora jelentkezett a hatása annak, hogy az Antall-kormány övön alul szúrta a nagyipart, hatalmas munkahelyek szűntek meg addigra utódlás nélkül, totális volt a kétségbeesés.