Hajfestékgyártó céget beperelhetek, mert ilyen eredmény lett?

Hmmm... Unatkozol?

http://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__bor-es-hajap..

"Falfestékkel is szoktak radiátorcsöveket festeni, amikor festés volt, láttam."

Az gyönyörű lehetett. Akkor ennek az analógiájára próbálj már meg hidraulikaolajban rántott húst sütni.. olaj-olaj... :D

Bocsi az off-ért, de a kérdésről eszembe jutott ez:

---------

Veet szőrtelenítő krém férfiaknak

Vásárlói vélemény

Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő

rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és

veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak

csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor

megpróbáltam elérni a problémásabb részeket. Mivel kissé romantikus

vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy

érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az

Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az

előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó,

társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt!

Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat

tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába.

Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami

történjen. Nem kellett sokáig várnom.

Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan

intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten

húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé,

azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az

éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor

készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt

a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással

fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne

harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a

krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a

lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon

keresztül a konyhába, és – mivel járni nem nagyon voltam képes – az

utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő

fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam

egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem.

A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém

meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A

jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam

hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után

kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen

hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később

kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben

próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy

marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de

hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült

feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy

rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben

remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra

vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában,

amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom

csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet

volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan

felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt.

Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt

asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok

forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered,

golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a

lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés…

Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az

érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó

meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába.

Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy

éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az

sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni

a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit.

Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az

önbecsülést…