Van olyan aki igazán szereti Magyarországot és büszke arra, hogy Magyar?

Igen, én büszkén mondom azt, hogy magyar vagyok. Nem nagybetűvel, ugyanis a magyar helyesírás szabályai szerint ez kisbetűvel írandó. Szeretnünk, becsülnünk nem azért kell a hazánkat, hogy milyen a gazdasági helyzete, meg hogy a történelemben milyen szerencséje volt. Egy olyan költő versével kívánok neked békés öntudatot, aki származásánál fogva egyesek szerint nem volt méltó arra, hogy magát magyarnak nevezze, és ebben az országban éljen:

" Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg."

Természetesen büszke vagyok hogy magyar vagyok nem is tudnám elképzelni magam más nemzetiségűnek.(Nagy)Magyarország gyönyörű ország azért csonkítottak meg minket mert Európában mindenki irigykedve nézett ránk a gazdaság fejlődött természeti kincsekben gazdag ország voltunk.

A magyar kultúra nagyon sok színű számos ország ma is irigykedve néz ránk!Magyar sport kiszámították hogy a világon Magyarország az első az egy főre jutó olimpiai érmekben!

Nagyon sok magyar feltaláló tudós van akire büszke lehet a nemzet.A magyar rovásírás kb 20000-15000 éves ilyen leleteket találtak Erdélyben!A szlovákok a mai napig hamisan tanítják a történelmet és számos magyar történelmi személyt szlováknak állítanak be!

Röviden ennyi de még számos dolgot említhetnék de akkor egész nap ezt írnám!Ezért adok pár linket nézd meg őket és örülj hogy magyarnak születhettél! [link]

[link]

IGEN!

A mi hazánk, a mi nemzetünk!

A világ 3. legnagyobb vízkészletén ülünk.

Egy rakás tudóst és találmányt a világ nekünk köszönhet.

(nobel-díjak, ejtőernyő, szélturbina, taposómalom, vízturbina, gőzturbina, dinamó, golyóstoll, benzinmotor, sötétkamra, bakelit lemez, automata sebességváltó, porce fajansz, számítógép, robotrepülő, kozmikus sugárzás felfedezése, stressz, abszolút geometria, biomágnesesség, hangosfilm, hologramm, visszacsapóíj, szauna, fehérnemű...stb...)

Ha elolvasok pár száz évvel ezelőtt íródott verset, megértem, ha egy angol teszi ugyanezt, szótárt használhat a saját anyanyelvéhez.

Vélemények rólunk:

"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna." (G.B. Shaw)

"Magyarország a hősök nemzete..." (Victor Hugo)

"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." (ISAAC ASIMOV)

"Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók." (Zrínyi Miklós)

"Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a

legkisebb szerep." (Petőfi Sándor)

Te milyen nyelven álmodsz? Milyen nyelven gondolkodsz?

A bánatod, a sirámod milyen nyelven szól?

Légy büszke magyar!