Mi lett a KDNP 1990-es célkitűzéseivel? Most soknak épp az ellenkezőjét támogatják.

Ezt a polgár vs dolgozó konfliktust egyik párt sem fogja saját magáénak tekinteni.

Leírom röviden, nagyjából hogy működik a közpolitika:

- A társadalomban vannak úgynevezett törésvonalak, ezek olyan kérdések, amik az emberek nagy részét foglalkoztatják, és többé-kevésbé felírhatóak kétbites formában (például: abortusz: igen, nem; könnyű drogok: igen, nem; emberi jogok vs hatékonyabb rendvédelem, és lehetne sorolni).

-Egy pártnak az a dolga, hogy minél több ilyen törésvonal problémában foglaljon állást (mivel logikusan minél több mindennel foglalkozik, annál több nyilvánosságot kap), és úgy hogy többé-kevésbé fedjék egymást a halmazok. Például egy az abortuszt elutasító, de a könnyű drogok legalizációját támogató pártnak igen kicsi szavazóbázisa lenne (persze az is egy stratégia, ha direkt ezeket a kis halmazokat célozza meg a párt).

- A társadalmi osztályok alapján nem tudná magát egy párt definiálni, mivel a legtöbb törésvonal megosztja mind a szegényebb rétegeket, mind a középosztályt. Ezért ha egy párt kijelentené, hogy ő a középosztály érdekeit előbbrevalónak tartja, nem nyerne vele jóval több szavazatot a középosztály részéről (mivel ugyanúgy a többi törésvonal kérdésében nem értenének egyet a párttal), csak kizárná a legnépesebb osztályt a szavazóbázisából. Ellenben az alsóbb osztályok megszólítása (sajnos) elég jól működhet, mivel sokan vannak és érzelmi alapon politizálnak, ezért könnyen formálható a véleményük. Például az ellenségkép generálással.