A ti családotokat (felmenőiteket) hogyan érintette a II. Világháború?

Mamám egyik testvére eltűnt a Donnál.

Másról nem tudok.

Az első pedig úgy érintett, hogy egyik dédpapám utána költözött Erdélyből Budapestre.

Egy nagybátyám sebesült meg a fronton.

Nekünk nem volt semmi bajunk, rendszeresen laktak nálunk oroszok, de soha nem kellett félni tőlük.

Nagyapám testvére katonaként meghalt, a többiek viszonylag könnyen megúszták.

Persze elvesztették szinte mindenük, de legalább életben maradtak. nagyszüleim beszámolóját hallgatva úgy érzem, jobban megsínylették a harmincas évek általános nyomorát és az ötvenes évek padlássöpréseit.

Mindkét nagyfaterom kint volt a Donnál. Az egyik fogságba esett, megbetegedett, de szerencséje volt, nem hagyták meghalni, hazaküldték '47 -ben.

A másik bonyolultabb volt, visszavonult, a háború után a nagyanyám sokáig kereste, megtalálta valahol Ausztriában - állítólag egy másik nővel élt, de hazament végül.

Anyai nagyanyámnak volt egy fiútestvére akit lelőttek, mert megpróbált megmenteni egy nőt, mikor meg akarta erőszakolni egy hős szovjet felszabadító.

Egyik dédnagypapám megkaptam a Délvidék Visszafoglalása emlékérmet, majd a német hadsereghez csatlakozott. (német származású magyarként volt erre lehetősége) Majd miután tele lett a hócipője a háborúsdiból, dobbantott.

Másik dédnagypapám németországban harcban eltűnt. A mai napig nem tudjuk hol lehetnek a maradványai.