Hogyan tőrtént a rendszerváltás? A kisember mit érzett belőle?

Minden (gyárak, vállalatok..) eladó lett fillérekért, és a vevők rögtön leépítették ezeket (munkások repültek) majd az eddig termelt áruk piacát a saját portáikkal helyettesítették.

Aki benne volt ebben az milliomos lett aki nem az "csöves"

És ebben a kiárusításban az MSZMP és utódpártja családtagjai, rokonai, ismerősei, haverjai voltak!

De nem csak azok gazdagodtak meg akik vásároltak, hanem azok is akik a döntéseket hozták mivel azért, hogy szinte ingyen megvehessenek egy vállalatot, sokszor zsebbe többet fizettek a döntéshozóknak, mint ami a költségvetésbe az eladási árból befolyt!

Hirtelen nem volt elég a pénzed semmire, kirúgtak a munkahelyről, a boltban lekerült a polcról kb. a termékek fele, a maradékok meg silány minőségűek lettek.

Kb. 98-2000 körül lehetett meglátni egy kis fejlődést, nyugatiasodást, 1990-1998 között rosszabbak voltak az életkörülmények, mint a Kádár-rendszerben.

Amennyire emlékszem, voltak ilyen bejelentések.

Nem konkrétan a "rendszerváltást" mondták be, hanem a választások kiírását, többpártrendszer keretében. Addig egy párt lehetett - az MSZMP - a többi legfeljebb illegálisan, titokban működhetett.

Bemondták még a köztársaság kikiáltását, ami az addigi népköztársasági államformát váltotta fel.

https://www.youtube.com/watch?v=NxMv9hB8PVM

Ott voltam. Felemelő érzés volt.

A privatizáció hosszabb folyamat volt. A gazdaság addigra már elég ramaty állapotban volt, az infláció a 30%-ot is elérte.

Mégis, sok gyárat, üzemet meg lehetett volna menteni - hivatalosan ezért is adták őket magánkézbe. "Az állam rossz gazda" - volt a jelszó.

Sajnos sok céget a külföldi konkurencia vásárolt fel, aztán néhány évi látszatműködtetés után felszámolta az itteni termelést. Így kerülhetett utcára sok ember.

A relatíve jól működő mezőgazdaságot,a kárpótlás nevében átalakították. Az addigi TSZ-eket (termelő szövetkezet) szétosztották azok között, akiktől a földet, jószágot, eszközöket elvették. OKÉ, CSAK VICCELTEM!

Kárpótlási jegyeket lehetett igényelni, majd ezekkel licitálni a javakra.

A kárpótlási jegyek gyorsan vesztettek értékükből, így élelmes (...) vállalkozók felvásárolták azokat. Így sok helyen érdekes módon, a mai napig a volt TSZ-elnök kezében vannak az egykori "közös" földek.

De nem folytatom, mert egy könyvet meg lehetne tölteni...

"bemondta a kommunista párt főtitkára"

Rákosi nehezen mondhatta volna be '89-ben.

Nem lett az egyik napról a másikra fölfogva, évek kellettek hozzá. Másnap reggel folyt minden tovább ugyanúgy. A '90-es évek papíron lehet, hogy már az új rendszer, de gyakorlatban egy lassú-lassú átalakulás, és az emberek mentalitását sem lehet kicserélni egyik napról a másikra, ahhoz egy generációnak kell kicserélődnie.

Mikor '94-ben visszatért az MSZP (helyesebben a Magyar Szabadkapitalista Párt) sokan nem azt kapták, amire számítottak, és akkor fogták fel, hogy tényleg nincs visszaút. '94 tavaszán még abban bíztak, hogy ennek a rémálomnak vége szakad. (Az oroszoknál nyerhettek volna akár a kommunisták is, ki tudja, még visszarendezőthettek volna a dolgok, utólag mindenki okos, akkor még nem lehetett tudni.) '94-ben elképesztő gyűlölethangulat volt kisemberéknél az MDF-világgal szemben, és most nyilván nem a svábhegyiek véleményét írom.

Mikor éreztünk valamit belőle?

Mikor a faluban a köztéren társadalmi munkában felépült bolt épülete egyik napról a másikra lekerítve valakinek a magánházává vált.

Mikor a szántóföld a rajta átvezető úttal - ahol addig minden nap jártunk - keresztben el lett adva, és egyik reggel egy alak utunkba állt, és megfenyegetett, hogy lelő, ha nem fordulunk vissza.

Megkezdték a Dallast, abból lehetett tanulni, hogyan is kell ezt.

Félévtől félbemaradt az orosz oktatás, de mivel angolul senki nem tudott, egy-egy 100 éves öregasszony jött vissza a sírból németet illetve franciát tanítani.

Az 1 ft 50 filléres villamosjegy ára 18 ft-ra emelkedett.

A szülők az összes megspórólt pénzüket örületes sebességgel elköltötték: Valami megfogható tárgyi vagyonra.

Erőszakosan tele lett az utcakép mindenféle elolvashatatlan külföldi feliratokkal. (Reklám) Mintha nem is Magyarországon lennél. Addig legfeljebb egy-egy ilyen "17. számú italbolt" és hasonló lényegre törő felirat díszelgett.

Kitettek minden tanteremben a tábla fölé egy-egy címert: felül kereszt, korona, benne kereszt: kettős kereszt. (Megjegyzem nem egyházi iskola és ezt akkor még mások is megjegyezték.)

Átnevezték az összes utcát - már ami nem a galagonyabokkorról a kapta a nevét - lecserélték a pénzeket, a rendszámtáblákat...

Elkezdték dobálni a munkahelyen az embereket ide-oda. Egyik osztályról másikra, stb. Aztán összevonások. Aztán áthelyezték 10 km-rel odébb. Akinek volt már valami megbecsülése idősebb korára, azt úgy dobálták, mint a rongyot, és mindenféle szxrháziakat raktak a feje fölé. (Tulajdonosváltás) Egy elismert mérnök könnyen padlósikáláson találhatta magát. Ahol lehet, megaláztak mindenkit. Anyám is rendszerint sírva jött haza a gyárból. Apámat nem láttuk, a 8 óra munkából 12 óra lett. A szomszédoknak viszont mindnek megszűnt a munkája.

Az emberek elkezdték gyűlölni egymást. Az egyik azért gyűlőlt, mert a másiknak munkája van, a másik azért, mert milyen ember az, aki nem dolgozik.

Addig nyitva volt a kapu, a lakásajtó. Ha elmentünk, akkor is. Kitámasztó is volt mindenkinél, jó időben szellőzzön a lakás. Ez volt a természetes. Pár év múlva már mindenkinél hat sor vasrácson kellett keresztülvergődni. Mégis 6-szor betörtek.

Ami meg a politikát illeti: a helyzetben lévők és a haverok szétlopták az országot (eladták azt, ami nem az övöké, jó erkölccsel nem eladható, mert köztulajdon), és erre röhögve annyit: Amerikában sem büszke semelyik milliomos a nagypapa első milliójára, de a kapitalizmus működtetéséhez kelleni fognak a tőkések, a szocializmus meg bizonyítottan működésképtelen - na aztán ez így főleg az ő szájukból hiteles - független attól, hogy is van ez valójában. '94-ben még sokan szívük mélyén reménykedtek, hogy karóba lesznek húzva azok a spekulánsok, akik szétlopták a gyárakat, a földeket, mára viszont felnőtt egy generáció, akinek ez az állapot így teljesen természetes.