Mi az amit hat nap alatt sem tudsz megvenni és épp vasárnap kell? Mi az amit ha szombaton veszel meg és hűtőbe teszed megromlik másnapra?

Fölösleges ezt a kérdést ismét az ellentétek szítására használni. Másra meg nem lehet.

Mindig vannak emberek, akik erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy legyen egy nap, amikor senki sem dolgozik. Sokféle okot tudnak erre kitalálni, de azzal nem törődnek, hogy semmi közük más ember életviteléhez, amíg az nem káros számukra. Ez esetben nehéz ilyen kárt felmutatni.

Mindig vannak emberek, akik képtelenek rendszert vinni az életükbe, képtelenek szervezni, és sok mindent ad hoc csinálnak. Számukra elviselhetetlen teher, ha szokásaikba rendszert kéne vinni. Csak azt felejtik el, hogy miközben joguk van úgy élni, ahogy akarnak, aközben problémáikat ők sem háríthatják másra. Ha szükségük van a vasárnapi vásárlásra, szervezzék meg maguknak a feltételeket (nyitva tartást).

Szokások mindig hosszú idő alatt alakulnak ki, a kormányok dolga, hogy ésszerűen terelgessék azokat. Lesznek rossz szokások, és lesznek fölöslegesek. Nem ez a baj, hanem az, ha olyan rendszert csinálunk, amely sok embert kényszerít jelentős hátrány elviselésére. Itt a döntő probléma, hogy kormányok hagyták ezt a szokást parttalanul elterjedni, most pedig egy másik kormány azt képzeli, joga van radikális irányváltásra. A dolog akár jó, akár rossz, nincs joga hozzá. Csak szinte korlátlan hatalma, amelyet a tömeg adott neki.