Miért hivatkoznak sokan McCain-re tekintélyként, erkölcsi bajnokként, amikor ő nem egyszer parolázott neonácikkal és terroristákkal?

Legalább kétszer fényképezkedett neonácik, emberrablók és terroristagyanús alakok társaságában az Orbán Viktort most lefasisztázó John McCain.

Az elmúlt esztendőkben minimum érdekes képeken szerepelt az Orbán Viktort most neofasiszta diktátornak nevező John McCain szenátor. Az amerikai sajtó már korábban is cikkezett arról, milyen kétes társaságban szokta felettébb otthonosan érezni magát a republikánus politikus.

Mostani szavainak tükrében a legkínosabb szereplése akkor volt, amikor 2013 decemberében Kijevben demonstratív módon parolázott majd lépett egy színpadra Oleg Tjagnibokkal, a Szvoboda (Szabadság) nevű ukrán párt vezetőjével. Az alakulatot az európai szélsőjobb palettának is a jobbszélén helyezik el világszerte, de az utóbbi időben a neonáci jelzőt is kiérdemelte. Erre mindjárt azzal rászolgált, hogy 1995-ös alapításakor a horogkereszthez hasonló jelképet tett meg logójának, majd Tjagnibok 2004-ben nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozott: Ukrajnát a moszkovita zsidó maffia akarja leigázni. Egy évre rá nyílt levelekben sürgette, hogy országa tegyen többet a „szervezett zsidóság bűncselekményei” ellen, és a mai napig etnicista, soviniszta húrokat penget.

Tavaly és idén pedig arról cikkezett az amerikai sajtó, hogy McCain egy olyan szíriai felkelőcsoport tagjaival pózolt közös fényképen, akik 11 libanoni síita zarándok elrablásáért felelősek. A politikus munkatársai kénytelen voltak elismerni, hogy kétes hírű társaságban kapták le McCaint, ám – miközben elítélték az emberrablásokat – azzal a különös érvvel védekeztek, hogy egyikük sem mutatkozott be és mondta el magáról, hogy annak a csoportnak a tagja.

Ugyanarről a képről aztán még rémisztőbb hírek érkeztek. A megörökített szíriai felkelőkről szólva olyan információ látott napvilágot, hogy olyan terroristákról van szó, akik a mostani Iszlám Állam kötelékében állnak és követnek el brutális mészárlásokat. McCain munkatársai azzal védekeztek, hogy a társaság tagjai között a Szíriai Felszabadítási Hadsereg vezetői és más, szerintük legitim ellenzéki szervezet tagjai voltak, legtöbbjük nevét azonban – mondván, azzal csak ártanának nekik – nem voltak hajlandók elárulni.