Régebben,1900as években a gyámoltalan, ügyetlen, határozatlan fiúknak is be kellett menni katonának?

Be kellett vonulniuk, a sorozáson senkit sem érdekelt, mennyire kétbalkezesek, elég volt, hogy van kezük-lábuk, már mehettek is.

Hogy hogyan boldogultak? Ha nem tudták összekapni magukat, elég rosszul. Ők lettek minden szívatás szenvedő alanyai, az éjszakai pokrócozások, a csicskáztatások és egyebek örökös célpontjai. A rendkívül magasan képzett, motivált tisztesek és tiszthelyettesek is őket találták meg minden elmebajukkal.

Ha épp háború volt, akkor gondolkodás nélkül kiküldték őket a harctérre, golyófogónak jók voltak hülyén is. Békeidőben meg igyekeztek valami olyan beosztást találni nekik, ahol nem sok kárt tudtak okozni. Ha a harci feladatokra teljesen alkalmatlanok voltak, akkor elküldték őket raktárba vagy egyéb helyre, ahol nem sok vizet zavartak