Ennyit ér 56?

A 7-es válaszolónak is igaza van.

Rákosi nem csak a nagybirtokosoktól vette el a vagyonukat, hanem olyanoktól is, akiknek csak 20-25 hold földjük volt, és az egész családjuk a birtokon dolgozott. Vagy ha a tanyájukon éltek, de volt a városban is házuk, a házat is elvette.

Ők jogosan siratták az életük munkáját.

Ahogyan a kisiparosok és kiskereskedők is siratták az elvett üzletüket, műhelyüket, és bele kényszerültek a szövetkezetekbe.

Ami az oktatást illeti: én már 51-től dolgoztam. A gyerekeim a 60-as évek közepétől a 70-es évek közepéig jártak iskolába. De a Rákosi időket éppen csak megemlítették. Csak annyit tanultak, hogy a régi arisztokrata urak, gyárosok vagyonát vették el,és nem a Párt igazi irányvonalát követték. De nem részletezték az akkor történteket.

Pedig lehetett volna erről sokat is beszélni.

Az 50-es évek padlássöprései a boszorkányüldözésekhez hasonlítottak. És ezt történész professzorok is szokták mondani, nem csak én. A boszorkányperekben is a kivégzettek akár 90 %-a is teljesen ártatlan lehetett.

A súlyos gond az, hogy az emberiség sem a boszorkányüldözésért sem a kuláküldözésért a mai napig nem tette jóvá bűneit valamilyen formában. Márpedig például egy téves bírói ítélet esetén is elégtétel szokott elvárható lenni. Hogyan vegyünk komolyan egy olyan államot, ami nem tesz elégtételt egy tévedéséért? Mit szólnátok ha mondjuk bebörtönöznének valakit életfogytig, mondjuk azért mert 41-es cipőt hord. És mert 40-es cipőméret felett már kizsákmányoló. Majd kiengedik vagy nem, de az államnak esze ágában sincs elégtételt adni a még élő hozzátartozóinak. Akkor azt jelentené, úgy éreznénk hogy az az állam a mai napig nem tiszta.

Feleim, ne ennyire felszínesen. A dolgok kicsit összetettebbek, semhogy betű szerint értsük.

Az, hogy valami téma, nem attól függ, a rádió, a TV bemondja-e, a miniszter nyilatkozik-e. Ha ez történik, akkor hivatalos álláspont. A témát otthon szokás megbeszélni. 56-ot is sokan megbeszélték 89 előtt, és sokan nem, mert vagy féltek, vagy elkeserítette őket, ami utána történt. Ma is beszélünk róla, sokan talán igazabban. Nem sanda politikusokat, Schmidt Máriákat és hasonlókat kell erről hallgatni, vannak mértékadó vélemények is.

56 annyit jelent, hogy egy nép megelégelte az igazságtalanságot, üldöztetést és elnyomást, és fellázadt. Eleinte békésen, de az erőszakra erőszakkal válaszolt. 56 tragédiája az volt, hogy a Nyugat, mindenekelőtt az USA pénzelte Szabad Európa Rádió uszította az embereket arra a fegyveres harcra, amelyet ők tudtak pontosan, hogy el fognak taposni. A Szovjetuniónak ilyen fellépés túl sok volt, a Nyugat viszont nem akart világháborút. Tehát a bukás biztos volt, csak akkor éppen e maszlag hatására hittek, mert hinni akartak. Ha ma az ifjúságnak 56 nem jelent semmit, akkor nem ért belőle semmit, és 1848 sem jelent neki semmit.

A 89-es rendszerváltásról elképesztő félreértések vannak. Az is lényegében egy 56 volt, csak nem kellett fegyver hozzá, mert megváltoztak a körülmények. És a rendszerváltás nem restauráció. Az akkori szereplők (minden oldal! – kivéve a megkövesedett hatalombirtokosokat, Grószt, Marosánt, és még néhányat) új módszertanban gondolkodtak, az igazságtétel napirenden volt, de szó nem volt a „régi rend” a Horthy rezsim hatalmasainak (vagy utódaik) visszaállításáról. A privatizáció nem arról szólt, amilyen tévképzetek erről itt szárnyalnak, csak azzá tették – lényegében mindenki, egyesek aktív lopással, mások falazással, hátha csurran valami, megint mások egyszerűen azzal, hogy szó nélkül tűrték. Nincs ám valamiféle nagyhatalmú isten, aki majd igazságot tesz. Az igazság mi vagyunk, az igazság olyan, amilyenek mi vagyunk.

Kérdező! Ady nem tűrné, hogy idézd, mert félreérted, mert ő mélyen megvetette a gyűlölködőket. Ő tudta, a gyűlölködés csak halált szül, életet, felemelkedést nem. Az idézett vers nem arról szól, amit te gondolsz. Az a vers a tisztességről, a szeretetről, a határozottságról, a felelősségről és a példamutatásról szól. A dolgok értéséről és megértéséről, a felelős magatartásról, a munka tiszteletéről, nem pedig a gyűlöletről és bosszúról.