A politikával foglalkozó emberek hogyan kezdték el a karrierjüket?

Eredetileg két módja volt.

1. Államigazgatási főiskola, vagy tulajdonképpen valami társadalmi jellegű (jellemzően jog, társadalomtudomány, közgazdasági). Ezután államigazgatásban kell elhelyezkedni, és szépen emelkedni a ranglétrán azáltal, hogy az adott helyen jó munkát végzünk. Kellő ismertség után valamilyen magas állami tisztség.

2. Politikai pártba belépés, ott aktív pártmunka (amivel megbíznak). A szokásos módon itt is megyünk a ranglétrán, majd a vezetés legfelső szintjén, a párt választáson való többségbe kerülése esetén a vezetők elosztják a posztokat egymás között.

Van egy harmadik mód, kulturált országokban alkalmazzák. Kormánypártok meghatározott posztokra külső személyeket kérnek fel. Ezek általában egy területen kiemelkedőt alkottak, ismertek és szakmai tekintélyük van (ez a fajta tekintély csak kivívható, az emberek önként tisztelik az illetőt ellenszolgáltatás nélkül).

Nálunk uralkodóvá válik egy negyedig módszer. Belépni egy pártba, ott ügyeskedéssel, nyalással, dörgölőzéssel nagy ember bizalmába férkőzni, és ezért ellenszolgáltatásként kapni meg a posztot. Előnye, hogy nyelvhosszúságtól és más hasonló tulajdonságoktól függően gyors az előrejutás. Hátránya, hogy bábként cselekszünk, élettartamunk megegyezik (vagy rövidebb) a mozgató főnökénél.

"A politikával foglalkozó emberek hogyan kezdték el a karrierjüket?"

Politikusként születtek.

"A kérdés nem provokatív!"

Tudjuk. Sajnos van egy troll, aki minden egyes kérdéshez odaírja, hogy provokáció, meg stb. Direkt csinálja az illető, az én kérdésemhez is oda írta. Gyakorlatilag tök mindegy mit kérdezel, ő szerinte úgyis provokáció lesz. Hagyd a francba, ne is törődj vele. Ha a kérdéssel baj lenne, akkor úgyis törölnék.

Hát figyelj, a politika az nem egy olyan "szakma", amit ki kell tanulni, azt igazából csak csinálni kell...

Annyi kell hozzá, hogy legyen képességed megfogni az embereket, támogatókat, szavazókat szerezni, és indulhatsz egy párt színeiben vagy függetlenként egy választáson.

Lehet akármilyen jogi vagy közgazdász végzettséged, ha meg sem mersz szólalni az emberek előtt, nem fognak támogatni. Lehet szakmunkád, de ha úgy tudsz az emberekhez szólni, hogy csillogó szemmel hallgatnak, akkor már van esélyed.

Ez mellett szükség van egyfajta gátlástalanságra is, mert mindig lesz konkurenciád, akiket le kell gyűrnöd, és sokszor bizony keményen oda kell tenned magad. Néha pedig be kell nyalni, néha olyat kell csinálnod, amit egyébként nem tennél meg, csak hogy előrejuss... Van, akinek ehhez van gyomra, van, akinek nincs.

Ismerek ilyen embereket, pl. az egyetemen a hallgatói önkormányzatokban fordulnak elő. Mindenki tudja róluk, hogy maffiózó, csaló, világfi emberek, akik lehazudják a csillagos eget is az égről, kiforgatnak mindent, papírokat dugnak eléd, amik meggyőznek, hogy igazuk van. Sok HÖK elnök már börtönben is ült, a mi egyetemünk hallgatói önkormányzatáról már egy TV bűnügyi műsora is készített filmet...

Mint ahogy sok mai politikus régen KISZ-es volt, egyetemi hallgatói szervezetekből jött (ami olyan, mint ma a HÖK), ugyanúgy sok egyetemi tanár mondja gúnyosan, hogy a mai HÖK a leendő politikusképző...

Na szóval, ennyit erről.

Egyébként ez valamilyen szinten általánosítás is, amit most leírtam, nem tagadom, hogy biztos vannak nyílt, egyenes jellemű politikusok is, de szerintem nagyon ritkák. A politika nem arról szól, hogy milyen vagy, hanem hogy mit mutatsz magadról. Tehát színészi képesség, retorikai tudás kell hozzá. Kb. aki az óvszert el tudja adni a papnak, abból jó politikus lesz.