Szereti a nép Kádár Jánost?

A szüleim háztáji gazdák voltak, tehát érintette őket az a TSZ-be történő "beverés" korszaka. Viszont a jó oldala az volt, hogy a TSZ-ben nagyon meg volt becsülve a munkájuk, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Anyagilag a társadalom elitjéhez tartoztunk, igaz hogy évi 365 nap kemény fizikai munka árán.

Aztán jött a rendszerváltás, amit ha hasonlítanom kell a Kádár korszakhoz, akkor a rendszerváltással számunkra Magyarország megszűnt létezni. Az nem ország ahol a gazemberek lettek a társadalom elitjei, a tisztességes dolgozót meg cselédnek, haszonállatnak néznék egy munkahelyen. A rendszerváltás utáni Magyarországhoz képest a Kádár korszakról a szüleim is jó véleménnyel vannak. Mert az a korszak nem hagyta hogy az olajszőkítők és más bűnözők, vagy a mások munkájából élők a tisztességes polgárok feje fölé nőjenek. Ezért az utóbbi mondatért maximálisan dícsérni tudom a Kádár korszakot.

Jó politikus volt. Akkor nem voltak ekkora vagyoni különbségek, mint most. Aki dolgozott, az tisztességesen megtudott élni, nevelni, iskoláztatni a gyerekeit. Tudott házat építeni, vagy lakást venni, és évente-kétévente valamelyik szakszervezeti üdülőben eltölteni 2 hetet. Ehhez nem kellett párttagnak lenni.

Igaz, hogy vettek fel hitelt. De azt nem stadion építésre költötték, vagy Szijjártó villájára, hanem az alapvető élelmiszerek, rezsi alacsonyan tartására.

Nem kampányolt rezsi csökkentésről, hanem nem emelték a rezsit.