A Fidesz meg az Mszp tényleg mindenre képesek a hatalomért? Ez már tényleg nem túlzás?

Csak okulásúl, hogy az idetévedők kicsit művelődjenek is:

A politika kifejezés az ókori görög városállamok (poliszok) nevéből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. A politika a csoporton belüli döntéshozási folyamat. Bár a kifejezést általában a kormányzás kapcsán használják, a politika jellemzően jelen van számos csoportos interakcióban, többek közt üzleti, oktatási vagy vallási intézmények működése során.

A politikatudomány a politikai viselkedést, a politikai hatalom megszerzésének és alkalmazásának módszereit vizsgálja.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

* 1 A politika néhány alapfogalma

* 2 Politikai rendszerek és ideológiák

* 3 Szakpolitikák

* 4 Irodalom

* 5 Lásd még

* 6 Külső hivatkozások

A politika néhány alapfogalma [szerkesztés]

* Hatalom – ha egy társadalmi kapcsolaton belül van rá esély hogy valaki saját akaratát az ellenszegülésig keresztülvigye függetlenül attól, hogy min alapul az esély. Mások befolyásolásának képessége, mely történhet a befolyásoltak ellenállásával vagy anélkül

* Elfogadottság vagy legitimáció – a hatalomgyakorlás egyik jellemzője, mely a hatalom elismert, elfogadott szabályrendszerek és elvek alapján történő megszerzésével és gyakorlásával szerezhető meg.

* Emberi jogok-Hagyományosan az emberi jogok közé tartozik, hogy nem lehet diszkriminációt alkalmazni a munkavállalásban ,valamint a lakhatásban. Az emberi jogoknak biztosítania kell, hogy az emberekkel tisztességesen bánjanak a hatóságok, a rendőrség és szükségük van bizonyos védelemre azzal szemben is, hogy mások ne diszkriminálhassák őket, például a munkaadók stb. A kisebbségi jogok viszont olyan dolgokhoz kapcsolódnak, mint az önálló kultúra, nyelv, identitás tisztelete.

* Tekintély – a hatalomgyakorlás elfogadtatása.

* Szuverenitás – képesség az önálló, külső befolyásoktól mentes politikai döntéshozatalra

* Állam – A politikai hatalom a beleegyezés és legitimálás oldaláról is szervezett intézményesített hatalom s eben a formájában határolódik el a társadalomtól, mint külön politikai rendszer, mint állam. Egyszerre tekinthető intézménynek amennyiben a hatalmi reláció kifejezője és hordozója és szervezetnek amennyiben intézménykénti funkcionálásához bürokratikus-technikai szervezet igényel.

* Civil társadalom a társadalom és politikai rendszer modern tagoltságában van azonban a politika szempontjából még egy érdekes mozzanat amely újabban a civil társadalmának reneszánsz fogalmához vezet.

* Érdek: olyan viszonyrendszer, amelynek egyik oldalán áll az egyén vagy az egyének egy csoportja meghatározott szükségletekkel, hajlamokkal és értékekkel a másik oldalon pedig a társadalmi környezet struktúra, amely sajátos módon támogatja vagy gátolja ezeknek a szükségleteknek hajlamoknak vagy értékeknek a realizálását.

* Európa-paradigma Az ókortól nagy buktatókkal és ismételt nekilendülésekkel befutott fejlődést szokták így nevezni. Ennek a fejlődésnek van, ugyanis egy egészen sajátos intenzitása, amely a termelési formák és az ehhez kapcsolódó életformák egymásra épülésén alapult, s amely végül is a társadalom és az egyén viszonyának sokoldalú kibontakozását eredményezte.

* Hatalom és az uralom a politika leglényegesebb tartalmi elemei, csak az állampolgároknak tekintett egyének közreműködésével vagy éppen beleegyezésével ölthetnek szilárdabb formát.

* Hatalommegosztás: a demokráciában a hatalommegosztás különbözőképpen érvényesül attól függően hogy milyen a politikai berendezkedés konkrét formája, azaz parlamentáris rendszer uralkodik-e vagy elnöki rendszer jellemzi-e a politikai berendezkedést.

* Horizontális tagoltság: a korosztályok vagy nemek szerveződéséről van szó, mint például a nyugdíjasok mozgalmának vagy a feminista mozgalomnak az esetében. De ehhez a tagozódási típushoz tartoznak a faji etnikai vagy vallási szerveződések is.

* Ideológia: a modern ember léthelyzetétől kinövő tudati forma. Igaz az ideológia fogalma használatos általában általánosabb értelemben is amikor a tudomány igazságcentrikusságával szembeállítva a hamis vagy illuzórikus tudat általános társadalmi jelenlétre utal s ebben az értelemben az emberiséggel egyidős.

* Individualizáció: felruházás sajátos egyéni vonásokkal, az egyén v az egyéni jellegzetesség figyelembe vétele.

* Individualizációs folyamat: az eu-i történelem megkülönböztető sajátosságának számít. Az egyén autonóm viszonyt alakított ki közösségével szemben: azaz képessé vált arra hogy önmagát önálló értékként viszonyítsa közösségéhez.

* Ipari forradalom: az a történelmi folyamat, mely során a korábbi manufaktúraipart korszerű gyáripar váltja fel.

* Konfliktus: összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem.

* Konfliktuscsoport: Mindazokra a társadalmi csoportkora vonatkozik, amelyek konfliktuspotenciája nagy s ezért a politikában játszott valóságos vagy potenciális szerepük jelentős.

* Kormányzat: végrehajtó hatalom. Közigazgatási szervezetin keresztül törvényeket készíthet, elő gondoskodik a hozott törvények végrehajtásáról, illetve a parlament két ülése között, intézkedik a társadalom életét érintő kérdésekben v maga, dönt alkotmány, szabta keretek között.

* Közösség: társadalmi csoport melyet az alkalmi v csupán korlátolt célokra alakult társulásokkal szemben a közös érdekek alapján nagyfokú állandóság az élet számos területére kiterjedő összetartozási tudat és együttműködés többnyire közös eszmék birtoka jellemez.

* Közvélemény: nem más, mint egy publikum ítélete embertársak magatartásáról tettéről és mulasztásáról, amely öltheti egy falu tapsának a formáját, de jelentheti a politikai közösség együttélésének magasabb szintű megnyilvánulását is.

* Láthatatlan kéz: a politika egy láthatatlan kéz befolyása alatt áll: a közvetlen v éppen öncélú hatalmi törekvéseket kényszerűen összeköti a hatalom megtartásához szükséges teljesítmény megkerülhetetlen követelményével.

* Legalitás: egy államjogi rendjére, törvényeire vonatkozik. Legálisnak nevezzük egy személy magatartását v egy társadalmi intézmény működését, ha az megfelel az érvényben lévő törvényeknek.

* Nyilvánosság: történelmileg a polgársággal összefüggő fogalom, amely a titkos politikacsinálás és magánszféra intimitása mellett mintegy harmadik területként jelenik meg a társadalmi életben.

* Parlament: törvényhozó hatalom. Egy adott államban létezik egy több tagból álló választott testület, amely megalkotja az alkotmányt és meghozza a törvényeket.

* Politikai demagógia: különösen nagy válságok esetében fontos a beállítódások karaktere, hiszen ilyenkor támadnak kísérletek demagógiára uszításra ellenségkeresésre és üres ígéretekre, amelyek elsősorban érzelmileg próbálják megragadni a tömegeket. Nem mindegy h a különböző válságok, által érintette rétegek, hogyan reagálnak a politikai demagógiára.

* Politikai döntés: akkor válik valóban politikává, ha érdekcsoportok lehetőségei között kell mérlegelni, amikor a döntés mindenképpen egyenlőtlenül érinti az érdekelt feleket. Ilyenkor a döntés túllép a magánjog és a tisztán szakmai kompetencia keretén.

* Politikai kultúra: a politikai rendszer alapjainak egyik szubjektív eleme s magába foglalja mindazokat a véleményeket, beállítottságokat és értékeket, amelyek politikailag relevánsak.

* Politikai magatartás: minden politikai rendszernek számolnia kell azzal h az állampolgárok viselkedése előzetesen elsajátított és magukévá tett értékeken, az ideológiákon nyugszik. Ezek az értékek és ideológiák határozzák meg a társadalmi egyének politikai magatartását. A politikai magatartás egészen más akkor, amikor a társadalomban rendkívüli állapot van s az állampolgárok akaratlanul is, bekényszerülnek a politikai eseményekbe és egészen más akkor, amikor egy demokratikus államban politikai rendszer normálisan működik.

* Politikai rendszer: egy az alrendszerek közül. A politikai rendszer elnevezés a különböző rendszerelméleti megközelítésekben azoknak a struktúráknak és szabályoknak vmint ezek funkcióknak és célrendszereinek az összefüggését jelenti, amelyeken belül a hatalmi cselekvés zajlik, s amelyeken belül a hatalmi kérdések eldőlnek.

* Politikai szocializáció: megkülönböztetett figyelmet kap a társadalom és a mindenkori hatalom részéről. Ebben a folyamatban dől el hogy az egyén milyen viszonyt, alakít ki a politikai rendszerrel. A pártokkal választásokkal, politikai eszmékkel és ideológiákkal szemben s mekkora jártasságra tesz szert a benne, való részvételben. Mindenekelőtt reálfolyamat, amelyen egyének és társadalmi csoportok mennek keresztül, s mint ilyen alapvető jelentőségű egy rendszer működése és legitimitása szempontjából.

* Racionalizáció: egyszerűsítés ésszerűsítés gazdaságossá tevés.

* Szekularizáció: vminek a kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörből és átadása világi polgári hatáskörbe. Szekuralizációról beszélünk, ha anyagi és szellemi érdekeinket ideológiai elfogultságoktól mentesen vagyunk képesek felmérni.

* Szociális állam: a modern állam már régen nem pusztán jogállam, hanem szociális állam is. Az állam pedig szociális államként másként viselkedik, mint jogállamként.

* Társadalmi szervezet: materiálisabb és megfoghatóbb technikai jellegű. Megvannak a megfelelő keretei szerveződési elvei működését szabályozó írott vagy íratlan normái.

* Uralom : ha van esély rá hogy egy meghatározott tartalmú parancsnak megadható személyek engedelmeskedni fognak.

* Vertikális tagozódás: egy-egy társadalmi csoport lehetőségeit a csoport státusán alacsonyabb vagy magasabb presztízsű foglalkoztatásán és ezzel kapcsolatos privilégiumai mérjük vmint azon h az így adódó különbségek, miként befolyásolják a politikába való beleszólás lehetőségét.

* Politikai törésvonalak: olyan embereket (csoportokat) választanak el egymástól, akik különböznek egymástól fő társadalmi jellemzőik szempontjából, mint a foglalkozás, a státusz/osztály, a vallás, az etnikum, a nem.

Politikai rendszerek és ideológiák [szerkesztés]

Searchtool right.svg Bővebben: Politikai ideológia

Szakpolitikák [szerkesztés]

Wikinews

Wikihírek egyik portáljához itt egy link:

Politika

* belpolitika

* külpolitika

* gazdaságpolitika

* pénzügypolitika

* oktatáspolitika

* tudománypolitika

* szociálpolitika

* családpolitika

* közlekedéspolitika

* ifjúságpolitika

* egyházpolitika

* drogpolitika

* fogyatékosságügyi politika

A politikai pártok olyan társadalmi szervezetek, amelyek az állam érdekegyeztetési folyamatában részt vesznek.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

* 1 A poltikai párt fogalma

o 1.1 A pártállami "egypárt"

o 1.2 A párt a többpártrendszerben

* 2 A pártok jellemzői

* 3 A pártrendszerek kialakulása

* 4 Beyme felosztása

* 5 A pártok szerepe

* 6 A pártok funkciói

* 7 Külső hivatkozások

A poltikai párt fogalma [szerkesztés]

A politikai párt fogalma eltér a pártállam és a többpártrendszer viszonyai között.

A pártállami "egypárt" [szerkesztés]

* A pártállami "egypárt" tagsággal rendelkező társadalmi szervezet, amely egyben az államhatalommal is összefonódik, személyi és ideológia szempontból egyaránt. Ebben az értelemben állampártnak is nevezik.

* Ilyen párt működhet látszólagos többbpártrendszerben is (például a NSZEP az egykori NDK-ban vagy a LEMP a Lengyel Népköztársaságban.

* A tagokat erős egzisztenciális szálak fűzik az egypárthoz. Aki nem tagja az egypártnak, az "pártonkívüli".

* A pártállami alkotmányok és a választójogi szabályok az egypártnak különleges szerepet juttatnak. Mindeki számára világos, hogy a párt bukása saját politikai rendszerének a bukását is jelenti.

* George Orwell találóan "belső pártnak" nevezi az állampárt tényleges hatalmat gyakorló magját, szemben a "külső párttal", amely voltaképpen karrieristákból és szimpatizánsokból áll. (1984)

A párt a többpártrendszerben [szerkesztés]

* A párt tagsággal rendelkező, tartósan fennálló szervezet, amely a parlamenti választásokon verseng a hatalmi pozíciók megszerzéséért, illetve a kormányzati pozíció megtartásáért.

* Vannak rétegpártok, amelyek bizonyos társadalmi csoportok érdekeit kívánják képviselni (például Vállalkozók pártja) és vannak néppártok, amelyek több réteg képviseletét tűzik ki céljukként. A pártok jellemzően az egész ország érdekeire hivatkoznak, nemcsak a párttagságéra.

A pártok jellemzői [szerkesztés]

* megosztottság – konfliktus kifejezői

érdekek, ideológia alapján megosztják a társadalmat

* a rész az egészet képviseli

nem partikuláris érdekeket közvetítenek.

alapvetően a közjó érdekében tevékenykednek

* mai pártok:

polgári társadalom képviseletében tevékenykedik

hierarchiával rendelkezik

programjaikban alternatívákat kínálnak a társ. problémák megoldására

az állam és a társ. között közvetít

programjuk a közjóra, általános érdekre irányul

céljaik sokrétűek, megvalósításukhoz a teljes kormányzati hatalom elnyerésére törekedne.

LaPalombara és Weiner szerint egy pártnak az alábbi négy feltétel kell rendelkezni:

1. állandó szervezet, az aktuális vezetőtől független stabil világkép

2. látható és hierarchizált szervezet, kommunikáció a helyi és országos szerveken beül

3. a vezetők törekednek a döntések feletti hatalomra, és annak megtartására

4. az állandó szervezet arra törekszik, hogy minden eszközt felhasználjon a tömegtámogatás növelésére

A pártrendszerek kialakulása [szerkesztés]

Az európai fejlődés során az angoloknál jelentek meg először a modern pártok feltételei.

A whigek és a toryk a parlament javára változtatták meg az erőviszonyokat, az uralkodó ellenében. A 18. század végére a pártok pozitív elismerést vívtak ki maguknak, a politikai rendszer belső szereplőivé váltak.

A modern angol pártrendszer az ipari forradalmat követő demokratizálódási folyamathoz igazodva fejlődik, fokozatosan kiépíti parlamenten kívüli szervezeteit, kísérletet tesz a lakosság politikába való bevonására.

Az egyes politikai irányzatok klubokat szerveznek, később tömegmozgalmakkal kapcsolódtak össze. 1870-re a képviselők a párthovatartozás alapján különböztetik meg magukat.

A kontinensen hosszú ideig (még a polgári forradalmak időszakában és utána is) a pártokat a nép és a közérdek ellenségének tartották. A párteszme nem az alkotmányos kereteken (parlamenti) belül fogalmazódott meg, társadalmi mozgalomként jelent meg, s nem egyszer szemben állt a hivatalos rendszerrel. Az ipari forradalmat követően átértékelődött a pártok szerepe, hiszen egy orientációját vesztett tömeg újraorientálásáról, az elveszett életértelem visszaszerzéséről volt szó

Beyme felosztása [szerkesztés]

A Beyme- féle 10 párttípus:

* liberális (feudalizmus, rendiség ellen)

* radikális (fr. forradalom, eszméi: szabadság, egyenlőség, tulajdon biztonsága)

* konzervatív (régi arisztokraták – átmeneti pártok)

* szocialista (szoc.dem) (4.rend, a proletariátus érdekeit képviselték)

* kereszténydemokrata (modern konzervatív)

* paraszt (vidéki agrártársadalom ipari tőkével, a városi polgársággal szemben)

* regionális, etnikai pártok (pol. önrendelkezési jogaikért folytattak harcot)

* kommunista (baloldali radikális, forr. ideológia, zárt szervezeti rend)

* fasiszta (szélsőjobb, nacionalista, totális egyeduralomra törekszik)

* környezetvédők (ökológiai pártok '70-től)

A pártok szerepe [szerkesztés]

* társadalom, politika kapcsolatának megvalósítói

* közvéleményt formálják,

* választási alternatívákat dolgoznak ki

* nézeteket egyeztetnek.

* vezetőket választanak

A pártok funkciói [szerkesztés]

* érdekek aggregálása (begyűjtése, egyesítése, összegzése)

* érdekek artikulációja (kifejezésre juttatják)

* szakszervezetek, társ. érdekképviseletek keresése

* internáló, integráló funkció ŕ emberek valahova tartozzanak ŕ beintegrálja az egyént a társadalomba a közös program megvalósítására politikai akaratképzési folyamatban való résztvétel

* politikusok rekrutációja, szelekciója ŕ lehetőséget biztosít karrier építésre (kulcspozícióra kinevezésre a közjogi tisztségekre) nem kell érteni a szakmához!

* kormányzati, illetve ellenzéki (nagyon fontos) szerepkör .

Oszd meg és uralkodjat játszanak. Fent tartják a gyűlöletet. Ennyi az egész. Nagyon jól csinálják.

Sz@rni kell az összesre nagyívben.

A pártok közül egyedül a Jobbik hangoztat fasiszta,náci és rasszista elveket.És még nem olvastam egyetlen kommentet sem,ahol a nem jobbikosok gyalázzák az ideírókat.A jobbikosok között pedig az a kevesebb,aki képes higgadtan,kulturáltan érvelni.

A programját pedig egyik pártnak sem lehet elhinni.De amíg pl. a Fidesz (nem vagyok Fidesz-párti) programjából hihető,hogy a vagyondaót eltörlik,vagy a családi adózást bevezetik,addig a Jobbik programjában egyetlen olyan pont sincs,ami elfogadható a józanul gondolkodók számára,és a legtöbbje nem is valósítható me.Vagy,ha megvalósítanák,akkor az országot teljes katasztrófába vinnék.

Egyedül a fanatikus jobbikosok hisznek benne.