Ha nem engedünk külföldit a nagy Magyarország területére a Trianoni döntés nem valósul meg Magyarország esetében?

#7.: "Trianonhoz a magyarok elhibázott politikája is közbejátszott, hogy semmibe nézték az itt élő népeket."

De főleg hogy nem tették meg 1918-ban a szükséges katonai lépéseket a ránk támadó területéhes szomszédos anyaországaik ellen. Ugyanis ezek szakították el a nemzetiségek által belakott országrészeinket, jelentős magyarlakta területekkel együtt.

#10.: " a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy iszonyatos körülmények között élő elnyomott kisebbség voltak, akik örültek, hogy végre lerázták a magyar rabigát."

Mik voltak ennek az "iszonyatos elnyomásnak" az ismérvei? V.ö. a kor többi országának nemzetiségi politikája (akár Nyugaton is!), illetve a határon túli magyarság helyzetével.

"Érdekes, hogy a jobberek nagyon támogatják a népek függetlenségét, kivéve, ha pl. a szlovákokról, románokról, horvátokról van szó."

Miért lenne érdekes? Nem hülyék, hanem "jobberek", azaz minden normális nép a maga érdekét tekinti elsőrendű fontosságúnak.

Amúgy a románoknak megvolt az országuk a Kárpátok túloldalán, mehettek volna haza a nagy elnyomás elől vagy máshová, hiszen nem voltak lezárva a határaink, mint pl. a "testvéri" szocializmus idején.

#13.: "Szerintem ha akkor, egy vesztes háború után nagyon ellenkezünk, akkor te most vagy románul vagy valamilyen szláv nyelven kérdeznél. Pélául szlovákul."

Ezek szerint te is azok közé tartozol, akik Horthyt nagy államférfinak tartják, aki békét hozott a sokat szenvedett Magyarországnak, de ettől függetlenül nem fogadta el a rablódiktátumot?

"Ezek szerint te is azok közé tartozol, akik Horthyt nagy államférfinak tartják, aki békét hozott a sokat szenvedett Magyarországnak, de ettől függetlenül nem fogadta el a rablódiktátumot?"

Nem. Én csak közöltem egy véleményt. Ne akarj helyettem gondolkodni, mert úgy látom, hogy a saját gondolataid túlságosan egy gondolat körül tekeregnek.

Az a baj ezzel a dologgal, hogy olyan gondolkodást akartok ráerőltetni a több száz évvel ezelőtt élt emberekre, és hibáztatjátok őket, amiket ők nem is gondoltak volna...

A 19. század előtt ugyanis az embereket nem az érdekelte elsősorban, hogy kinek milyen az anyanyelve, hanem ilyen dolgok, hogy pl. kinek mi a vallása, kinek ki az uralkodója, kinek milyen privilégiumai vannak és ilyenek. Tehát ha egy felvidéki magyar nemes, akinek tót volt az anyanyelve, találkozott egy felvidéki német anyanyelvű magyar nemessel, akkor ők közelebb érezték egymáshoz magukat, mint a magyarul beszélő vagy tótul beszélő jobbágyaikhoz. Egy evangélikus német és egy evangélikus tót közelebb érezte magát egymáshoz, mint a református magyarhoz. Egy katolikus magyar pedig utálta az evangélikus tótot is és az evangélikus németet, magyart is.

Nem véletlen, hogy ha megnézitek a korabeli városokat, nem a nemzetiségek alapján szeparálódtak el, hanem a vallásfelekezetek alapján. A város egyik része református volt, a másik katolikus, esetleg evangélikus stb. Ezen belül, hogy ki milyen nyelvet beszélt, tök mindegy volt.

Most egy példát mondanék erre. Görgei Arthúr, aki ugyebár a magyar szabadságharc főparancsnoka volt, egy felvidéki nemes fia volt. Ez a felvidéki nemes félig német volt, de tudott magyarul, a felesége pedig német nő volt, azaz Görgei Arthúrnak német volt az anyanyelve (és tót, mert a dajkája és a cselédség tót volt). Fiatal korában a magyar anyanyelvi környezet hiányában el is felejtett magyarul!!

És mégis ő lett a szabadságharcunk katonai főparancsnoka!

Vagy mondok egy másik példát. Bocskai István felkelése idején Bocskai egyik jelentős diplomatája Bocatius János kassai főbíró volt, akinek német volt az anyanyelve. És a németek ellen harcolt a magyar nemesi szabadságért!

A török uralom idején (és most a tárgyra térek), a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom a hazánk területén állt háborúban egymással. A harcok során, mivel főleg magyar etnikumú területen folytak ezek, a magyar etnikai határ mindenütt visszaszorult, egyszerűen a magyar etnikum életfeltételeit, lakóhelyeit pusztították el a háborúk szerencsétlen módon, amik ahhoz vezettek, hogy a többi etnikumhoz képest a magyarság létszáma sajnos visszaszorult a többihez képest.

Namost, amikor kiűzték a törököt, akkor egyszerűen ezek miatt az okok miatt munkaerőhiány lépett fel. Temesközben, ami azelőtt szinte teljesen magyar volt, gyakorlatilag annyi volt a népsűrűség, mint a Szaharában! (az 1700-as évek elején). Egyszerűen parlagon voltak a földek, és hiába mentek vissza a birtokosok, hiába épült ki ismét a magyar nemesi vármegyerendszer, az egész semmit nem ért, mert nem volt jobbágy, aki a területen dolgozzon (és a többi területen is hasonló volt a helyzet). Ezen a Habsburg kormányzat úgy próbált segíteni, hogy elkezdett más területekről behozni jobbágyokat. Hiszen nekik is érdekükben állott, hogy ezek a területek fejlődjenek, hozzanak valamit, mert ha jól él egy adott területen az adott közösség, akkor adózni is tudnak (az ekkor felvilágosodott politikát folytató Habsburgok ezt felismerték). Ők elsősorban német területekről hoztak telepeseket. Ennek egyszerűen ez volt az oka, és hallok mindig ilyen szövegeket, hogy el akarták németesíteni az országot, de könyörgöm, ezek annyira egy átpolitizált összeesküvéselméletek!

A másik pedig, hogy maguk a magyar nemesek is hívták be a jobbágyokat a környező vidékekről. Így jöttek be a románok (akiket jobban is szerették, mint a nyugat keresztény jobbágyokat, mert a románnak nem kellett tizedet fizetni az egyháznak, így jobban be tudták rajtuk hajtani a kilencedet), hoztak szerbeket, ruténokat stb. Az ország területén belül is migráció alakult ki, és a nemzetiségek az ország közepe felé húzódtak, a magyar etnikai tömb pedig gyakorlatilag az Alföldre húzódott vissza. És nem, nem volt lehetőség az elpusztult földeket magyarokkal betelepíteni, mert egész egyszerűen a 18. században nem volt annyi magyar jobbágy! Mert korábban a török-Habsburg háborúk letaroltak, pusztítottak, földdé tettek egyenlővé falvakat, embereket pusztítottak el, tettek földönfutóvá. A seregek, háborúk nyomában járó járványok pedig tovább végezték a pusztítást. Az ország hatalmas vidékei gyakorlatilag műveletlen pusztaságok voltak.

Most mit tehetett volna egy nemes a birtokával, ami ott volt parlagon? Természetes emberi reakció, hogy máshonnan hozott jobbágyot, hogy meg legyen művelve. De könyörgöm, ezért ne hibáztassuk már őket! Mert ez mindig, mindenhol így működött, nem csak Magyarországon (csak nálunk nagyobb mértékű volt), és csak nekünk, a következményeket ismerőknek annyira tragikus ez, de az ő számukra csak annyi volt, hogy jobbágyot hoztak, aki műveli a földjüket. A nemes számára a jobbágy az nem a magyar nemzet része volt, mert a "nemzet" az a nemességet jelentette! Tehát ők nem érezték úgy, hogy ezzel ártanának a magyar nemzetnek, sőt, ők úgy érezték, hogy erősítik magukat, hiszen lesz jobbágyuk, lesz javadalmuk. Ezáltal erősödik a nemesség, erősödik a nemesi nemzet vagyis a magyar nemzet is. Értitek ezt, nem? A 18. századi ember így gondolkodott. Csak nemes-jobbágy relációban tudtak gondolkodni, nem lehet rajtuk számon kérni Trianont!

Amikor viszont a 19. században a nacionalizmus megjelent, akkor már megváltozott a gondolkodásmód, akkor már tényleg probléma volt a magyar vezetőréteg számára is a nem magyar etnikumnak ez a túlsúlya. Ebbe most nem megyek bele, hogy jól vagy rosszul kezelték-e a nemzetiségi kérdést. Szerintem inkább rosszul, mint jól, de meg lehetett őket érteni.

Trianon az a 20. század tragédiája, persze voltak előzményei, de azt kijelenteni, hogy azok a hibásak, akik megengedték, hogy bejöjjenek a nem magyarok a 18. században (és előtte), ez így hülyeség, már bocsi.

Nekem is fáj Trianon és bár csak nem így történt volna, ahogy... De szerintem mással rontottuk el, én azt tartottam volna jó megoldásnak, hogy 1526 után az egész Magyarországnak be kellett volna hódolnia az oszmánoknak, és átengedni rajta az oszmán haderőket, hogy szépen Ausztriában háborúzzanak a Habsburgokkal és ne a mi országunk területén. Ha ez megtörtént volna, több mint 80% maradt volna a magyar etnikum aránya a Kárpát-medencében.

#17.: valóban sok külföldi származású ember volt, aki szívvel-lélekkel a magyarság ügye, szabadsága, országának függetlensége mellett harcolt, azért áldozta életét.

Nem is velük van a baj, hanem azokkal a rácokkal, oláhokkal, akik lázadoztak, fellázítható csőcselék voltak a sokat szenvedett magyarság ellen már a 18. sz.-tól kezdve.

Ezek voltak a hálátlan "keblen melengetett kígyók", akik hozzájárultak a magyarság és az ország pusztulásához.

Már bocsi, de ahogy ezt ilyen formában leírtad, ez demagógia. Ez alapján nem lehet kezelni egy problémát sem, kb. olyan szintű szöveg, amit pl. a románok nyomtak, hogy 1000 évig elnyomtuk őket Erdélyben... Mi meg a keblünkön melengettük a kígyókat... Pont ez a hozzáállás szüli mindenki részéről ezt a soha véget nem érő ellenségeskedést, ami ma is jellemző a kárpát-medencei népekre, holott be kéne látni, hogy akkor tudnánk előre jutni, ha elfogadnánk már végre egymást.

Félre ne értsen senki, mert ha lenne egy szavazás, hogy mit szeretnék, én is a Nagymagyarország határaira voksolnék!

Én csak azt mondom, hogy ennek ellenére próbáljuk már máshogy is látni a dolgokat, ne csak a magunk szemszögéből! Előző válaszomban leírtam, hogy az a jelenség, hogy ilyen demográfiai katasztrófa ért minket és hogy idegen elemekkel lett tele a hazánk, ami önmagában rossz dolog ránk nézve, de ez senkinek nem a hibája! Ez egy folyamat eredménye (elnéptelenedett az ország, be kellett népesíteni), senkinek nem a hibája, hogy ott él, ahol él!

A 19. századi nemzetiségi mozgalmakhoz sem lehet egy szavunk sem, hiszen mi is ugyanazt csináltuk a Habsburgok "ellen", amit a nemzetiségek "ellenünk". Ahogy mi, magyarok is egy önálló nemzetet, erős Magyarországot, virágzó magyar kultúrát, nyelvet szerettünk volna, ugyanez az igény megmutatkozott a nemzetiségek körében is. Ezt nem lehet tőlük megvonni, hiszen egyrészt nincs jogunk hozzá, másrészt pedig akkor mi milyen jogon követeltük a saját nemzetünk jogait?

Az a tragédia ebben viszont, hogy ez a hatánk elvesztése lett :( Az a helyzet, hogy az idő eljárt a történelmi Magyarország felett. A középkorban, amikor monarchikus dinasztiák voltak, lehettek sokszínű, soknemzetiségű államok, de ez az "új időkben" elavult lett, és gyakorlatilag minden ilyen európai ország szétesett. Trianon ennek ellenére nagyon igazságtalan, mert rengeteg magyar kisebbségbe került (sőt, mesterséges, soknemzetiségű államok jöttek létre, amik igazából azóta már vagy szétestek, vagy szétesés előtt állnak, vagy olyan nagyhatalmi védelem alatt állnak, hogy mesterségesen vannak összetartva), de minden ilyen mai soknemzetiségű államnak folyamatosan, napi szinten probléma a nemzetiségekkel való politikája. Sorolhatnám ezt Romániától kezdve Spanyoroszágon át egészen Nagy Britanniáig, akiknek folyamatosan problémázni kell a kisebbségeivel... Én egyébként hiszek abban, hogy egy idő múlva ezek a kisebbségek kiszakadnak. A tegnapi skót népszavazás is ebbe az irányba hat, még ha sikertelen volt, akkor is. Lesz még abból a 46 százalékból több is!

Ugyanígy, hosszú távon én hiszek Románia szétesésében is. Ukrajna szétesésében is hiszek, és íme, itt zajlik a szemünk előtt.

Sőt, ha engem kérdezel, akkor azt mondom, hogy ha én lennék Magyarország vezetője, foggal-körömmel azért harcolnék, hogy Szerbiától kapjuk vissza a magyar etnikumú területeket, Ukrajnából is Kárpátalját, és ha majd a románokkal lesz valami (és lesz, hidd el), akkor pedidg tőlük a magyart! És lenne is erre magyar jogalap, csak megfelelő, tökös kiállás és politikai lavírozás, érdekvédelem kéne hozzá.

De ennek ellenére a történelmet kezeljük már a helyén, nem melengettünk senkit sem a keblünkön. Az, hogy soknemzetiségű állam lettünk a 19. század előtt, senkinek nem a hibája. És igazából ez a Trianon is olyan, hogy inkább elvesztettük a területeket, mint elvették tőlünk! Én inkább a kommunistákat, bolsevikokat, úgy az akkori magyar vezetést hibáztatnám, akik leszerelték a magyar hadsereget. A török példa útján kellett volna járnunk nekünk is.