Miért van ez a nagy roma ellenesség?

"2000 évük volt beilleszkedni."

700 éve vannak Európában.

"De most komolyan, néhány ember azzal próbálja mosdatni a cigányokat, hogy van köztük néhány normális? Reménykedjetek, hogy majd egyszer nektek is benő a fejetek lágya."

Szerinted te gondolataidban mennyire különbözöl ettől az romától?:

"- Az egész akkor kezdődött, amikor a húgom megszületett. Én már egészen nagy voltam, 7 éves. Akkoriban a családunk teljesen el volt szegényedve. Édesapám napszámos volt, édesanya pedig gombázni járt a községerdőbe. A gomba egy részét otthon megfőzte, a másik felét meg eladta a falunkban, hogy legyen mit ennünk. Akkoriban én is sokat jártam tolvajkodni; loptam krumplit, kukoricát, lisztet, tyúkot, néha mig dinnyét is. A húgom nagyon szép kislány volt. Sokat játszottam vele, mindig rám volt bízva, én meg sok mindent összelopkodtam neki, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben sem. Amikor felcseperedett, kiderült, hogy a szépségét nem nőtte ki, nem úgy, mint a bokasüllyedését. Ő volt közel s távol a legszebb lány a környéken. Sok udvarlója akadt. Jöttek hozzá erdészek, tanítók, a falu gazdag emberei, ő meg csak játszott mindegyikükkel. Ám egy napon egy jóképű muzsikus cigány került a falunkba - azt hiszem meszet égettek a kőbánya mellett. Jó vágású, szép szál ember volt. Még most is előttem van, ha kicsit megerőltetem magam. Hallom búgó hangját, amivel oly sok boldogságot okozott az én kis Erzsi húgomnak. Kialakult hamar köztük egy szép szerelem, amit úgy tűnt, senki sem lesz majd képes szétszakítani.

- Azt hiszem, József, maga pályát tévesztett! Nagyon érzékletesen tud mesélni.

- Köszönöm. Élt a falunkban egy öregedő cigányasszony, akinek már a második férje halt meg különös körülmények között. Ezért aztán a falu a szájára vette, és mindenféle dologgal megvádolták. Elég az hozzá, hogy ez az ötven körüli asszony szemet vetett erre a sudár romungró gyerekre, akit egyébként Csabának hívtak. Mindig úgy intézte, hogy a hét legalább négy napján összefusson vele. Folyton kacérkodott, emelgette a szoknyáját is, sőt egyszer egy bálban felugrott a Csabiék asztalára, és meztelenre vetkőzött. Mindenki tudta, hogy rá van állva a húgom emberére, és mindenki meg is vetette a viselkedése miatt. Nem tudta elfogadni, hogy nem lehet az övé, legalább egy éjszakára. Egyszer aztán, amikor a sógorom kissé becsiccsentett, a kocsmában megkörnyékezte ez a vénasszony. Addig beszélt neki, amíg az el nem fogadott egy italt tőle. Nem tudom, mi volt abban a piában pontosan, de annyi bizonyos, hogy teljesen elvette az eszét a sógornak. Szegény Csabi attól fogva mindig kereste az alkalmat, hogy találkozhasson a banyával. Amikor egyszer elmentünk hárman gombázni a községerdőbe - amit úgy ismerek, mint a tenyeremet - valahogyan, Isten tudja hogyan, eltévedtünk. Reggel indultunk, és délután lett, mire kijutottunk ez erdőből. Ez azonban csak az erdő volt, onnan még messze volt a kunyhónk! Nem hittem, hogy lehetséges, de úgy eltévedtünk, hogy hajnalig bolyongtunk, amíg hazaértünk. Amikor már láttuk a nagy eperfát, ami után már csak kétszáz méter volt az otthonunk, akkor egyszerűen nem tudtunk elérni odáig. Mentünk, mentünk, mentünk, de úgy tűnt, oda soha sem érünk. Csak amikor megszólalt a kakas, akkor értünk oda, hulla fáradtan és éhesen. Iszonyatos volt.

Egy vasárnap reggel Csaba felkelt, és se szó, se beszéd, elment. Egy hétig nem is láttuk. Az öregasszonynál volt. Amikor megtudtuk, a húgom nagyon ideges lett és elment hozzá. Én utána rohantam, de nem bírtam a tempót, lemaradtam. Amire odaértem, már állt a csetepaté. Igazi cigányos veszekedés és kölcsönös átokszórás volt ott. A húgom annyira megverte a banyát, hogy súlyos testi sértésért bíróság elé akarták állítani, de sajnos nem tudták. Az én Erzsi húgom másnap reggel különös módon nem ébredt fel, s aztán soha többet. A boncolási jegyzőkönyvben az állt, hogy a halál oka beazonosíthatatlan, de valószínűleg szívleállás. Gyászunk hatalmas volt, rengetegen voltak a temetésén. Még a falu részeges orvosa is ott volt, pedig az soha sem ment el senki temetésére, mert mindig azt mondogatta, hogy az "enyémre sem fognak ezek eljönni". Tudtam, és ezzel nem voltam egyedül, hogy Erzsi nem természetes halállal halt meg. Őt megölték! És ha megölték, akkor nekem bosszút kell állnom! Aznap éjjel későig a kocsmában voltam, meg is ittam mindent, ami raktáron volt. A kocsmáros azzal küldött ki az italboltjából, hogy ha még egy kicsivel tovább maradok, akkor már nem tud reggel mit adni a sok szegény, szomjazó cigánynak. Így hát bosszankodva indultam hazafelé, szívem tele volt bánattal. Nem tudom, mi történt velem, de valahogy eltévedtem a mi kis falunkban. Nem is otthon kötöttem ki; egyszer csak a vén cigányasszony háza előtt álltam. Ott jöttem rá tulajdonképpen arra, hogy nem véletlenül jutottam oda, ahol voltam. Nekem ott, akkor, elintéznivalóm volt. Bementem a házba, már aludt az asszony. Álmában értem, a halállal vállvetve. Állítólag úgy megvertem, ahogy még az öreg Lakatost sem, pedig azt néha-néha rendesen meg kellett ruháznom. Nem sokra emlékszem, pedig szívesen emlékeznék, hisz nem bántam meg azóta sem tettemet! Meg kellett tennem, ennyivel tartoztam a húgomnak.

Ez után a néhány mondat után azt kérdezte Miklós:

- Azzal tisztában van, hogy egy ember életét egy másik ember nem veheti el?

- Igen, tudom, hogy így van. A Jóisten és a BTK is ezt mondja. De ha a bíróság elé állnék egy olyan feljelentéssel, hogy a húgomat megölte egy vénasszony átka, akkor kinevetnének. Az esküdtek és a bíró, az őrök, még a takarítók is az mondanák, hogy valószínűleg meghibbant Jóska, vagy már így is született! Ha a törvény nem sújt le a gyilkosokra, akkor én nem fogom megvárni, hogy az Isten büntesse meg..."

16: Már az első mondat után láttam, hogy valami demagóg hatásvadász hülyeség lesz, amit leírsz. Nekem kell mosdatni senkit, nem kell mondogatni, hogy de vannak köztük normálisak is...

Egyszerűen arról van itt szó, hogy a magyar emberek nagyon befogadóak. De amikor már tényleg az van, hogy lökdösnek a cigányok az utcán (egyszer úgy kilökött egy az útra táskástul, mindenestől, hogy majdnem ott maradtam), kirabolnak és átvágnak ahol tudnak, akkor nem lehet azt senkitől sem elvárni, hogy örüljenek annak, hogy itt élnek közöttünk.

A másik az, hogy mióta a románok beléptek az unióba, azóta a nyugatot is ellepték a cigányok. Gondolom nem meglepetés ha azt mondom, hogy ők is utálják őket... Nyilván vannak normálisak (én is ismerek egyet), de neki nem lóg ki a kapanyél a szájából, rendesen viselkedik, rendesen öltözködik és rendesen dolgozik. Őt meg amúgy sem nevezem cigánynak és ő saját maga is utálja a fajtáját, mert az ő dolgát is megnehezítik. Na bumm...

5-ös kommentelő összefoglalta a lényeget, kár volt lepontoznotok őt.

Miközben ezeket a sorokat írom, tőlem harminc méterre egy falka cigány egy gitáron klimpírozik már egy órája, úgy, hogy szétmegy a fejem. Menjek oda hozzájuk és nyírassam ki magam?

Megkérhetném a kérdezőt, hogy intézkedjen?

Ez a kérdés lerágott csont.

Csak az kérdez ilyet akinek gőze nincs a valóságról és csak a liberális demagógiát ismeri.

Eddigi életemben 3x kötöttek belem az utcan.(alaptalanul)

Valahogy mindig cigók voltak azok..ami ahhoz kepest hogy kisebbseg igencsak ellentmond a statisztikanak.

Tehat én semmi rossz véleményt nem mondhatok annak ellenere hogy tobbszor támadtak meg,de te a tényeket is elutasítod.

Ki itt aki zsigerből vadaskodik?

" és sajnos összetartás sincs, ami a romáknak megy ezerrel.

Nem tartom véletlennek hogy magagyarként a honfoglalás óta eltelt több mint 1000 évben egyetlen országgal (más néppel), sem voltunk képesek megszerettetni magunkat."

Hány éves vagy öcsi? :) Lehetne arról a fene nagy "összetartásról" sztorikat mesélni!