Mi minden okozta a Trianont?

Én szerintem ez így mind.

Sajnos nem lehet megmondani mi lenne ha mondjuk nem oszlott volna fel a magyar hadsereg vagy Don nál nem veszik oda a 2. magyar hadsereg esetleg ha hitler nyeri a háborút.Talán ha nem üzenünk hadat az Amerikai Egyesült államoknak és mi is időben átállunk az antant oldalára akkor még ma is lenne Nagy Magyarország ami kb európa gazdaságának 3. legfontosabb szereplője lenne.

Ez egy összetett kérdés, szerintem sok szempontra lehet lebontani a választ.

Először is, kicsit menjünk vissza a történelemben, és ebből a szempontból is próbáljuk mérlegelni. Az etnikai arányok nem a legjobbak voltak a magyarságra nézve a Történelmi Magyarországon belül. Ez a következőkre vezethető vissza: a török háborúk idején iszonyatos mértékben megfogyatkozott a magyar lakosság, mivel elsősorban ezt az etnikumot érintették a háborúk, és azért, mert a könnyen elfoglalható és fosztogatható sík vidéket lakták a magyarok. Ez után a Habsburgok különböző nemzetiségeket telepítettek le Magyarország területén, vagy támogatták a bevándorlásukat annak érdekében, hogy a fogyatkozó lakosságot így pótolják. Ez a magyar népesség rovására történt. A Mátyás korabeli 80%-os magyar többség 40% alá esett vissza. Ez a tény nagyban befolyásolta később a 19 században, és főleg annak a végére, hogy a különböző nemzetiségek el akartak szakadni az országtól, illetve azok anyaországai területi igényekkel léptek fel Magyarországgal szemben.

Viszont az legenda, és a későbbi kisantant országok propagandájának számít, miszerint az osztrák-magyar 1867-es kiegyezés után elnyomtuk volna a nemzetiségeket. Ez nem igaz, Magyarországon az egyik legliberálisabb volt a felfogás a nemzetiségeket illetően. A kiegyezést követő 50 év alatt mindössze 10%-al emelkedett a magyar etnikum aránya, ami leginkább a németek és a zsidók asszimilációjának volt köszönhető, tehát nem az ún. "elmagyarosításnak". A zsidók ugyebár nem számítottak külön nemzetiségnek, ezért a nagy részük magyarnak vallotta magát, mivel Magyarországon éltek. Összehasonlításul, az akkori Magyarországról nem telepítettek ki egyetlen nemzetiséget sem, és népírtás sem történt. Ha viszont megnézzük a szomszédos országok elmúlt 90 éves történelmét, akkor bizony a magyarokkal szemben ők ezt elég sokszor elkövették, és a magyarság számarányát radikálisan is sikerült sajnos csökkenteniük az elcsatolt területeken. Tehát, ha valamelyik állam elnyomó politikát folytatott, akkor azok az első világháború után létrejött utódállamok voltak.

Ugyanakkor, ettől függetlenül, ha az első világháborús eseményeket vesszük alapul, akkor meg kell állapítanunk, hogy a trianon katasztrófa elkerülhető lett volna, mármint olyan szempontból, hogy nem feltétlenül kellett volna ekkora területet elveszíteni. Ennek a megértéséhez már valóban az 1918-1920-ig tartó időszakot kell figyelembe venni.

A legnagyobb szerepet kétségkívül a katonai tényező játszotta. Az első világháború végére a frontokról egy fásult, kiszopolyozott, legyengült és moralitását elvesztett magyar haderő tért vissza. De még ezzel is meg lehetett volna védeni a hazát, csakhogy a politikai események nem úgy alakultak, ahogy kellettek volna. Az Őszirózsás forradalom után jött Károlyi Mihály, és hadügyminiszterének emlékezetes mondata "Nem akarok többé katonát látni!" Amelyet sajnos tettek is követtek. Miközben a román, szerb és cseh haderők megkezdték a benyomulásokat a Történelmi Magyarország területére, teljesen leszerelték a még meglévő magyar haderőt, amivel még meg lehetett volna védeni a hazát. Ekkor még ezek a velünk szemben álló hadseregek kis harcértékkel bírtak, és nem voltak nagy számúak, tehát simán ki lehetett volna verni őket az ország területéről.

Károlyi Mihály politikája azonban ezt megakadályozta. Azok a magyar katonai csoportok, amelyek mégis ellen akartak volna állni, azt az utasítást kapták, hogy vonuljanak vissza, és fegyveres harc nélkül adják át a területeket a megszálló csapatoknak. Tehát, minden fajta ellenállás nélkül nyomulhattak előre a román, szerb és cseh csapatok. Később, amikor a kommunisták átvették a hatalmat, és kikiáltották a Tanács Köztársaságot (Károlyi Mihály ugyanis átadta a hatalmat), már késő volt bármit is tenni, de még így is sikerült jelentős felvidéki területeket visszafoglalni. Azonban a románokat nem tudták visszaverni.

Egyébként a Tanácsköztársaság nem azért szervezett újból haderőt, mert hazafias érzelműek lettek volna, vagy nacionalisták, vagy esetleg az ország teljes területét akarták volna helyreállítani, hanem azért, mert a benyomuló csapatok már az ő hatalmukat veszélyeztették. A románok egyébként ki is használták céljaik érdekében a kommunista hatalomátvételt, mivel az antant hatalmak nem örültek volna egy újabb kommunista országnak Oroszország után, ezért a románok meg is győzték őket, hogy csak ők tudnak leszámolni a magyarországi kommunizmussal.

Ekkora már késő volt, de a Tanácsköztársaság katonai kudarca után, annak vezetői (Kun Béláék) el is ismerték a románok, szerbek és csehek területi igényeit, mivel már más lehetőségünk nem volt. Katonailag nem voltunk képesek az ellenállásra, így már csak a "győztesek" jóindulatában bízhattunk, illetve most már sarokba voltunk szorítva, és kényük-kedvük szerint alakíthatták az eseményeket.

Ekkor jött Horthy Miklós hatalomátvétele, ő azonban már tényleg nem tehetett semmit, hiszen már a Tanácsköztársaság idején is késő volt az ellenállás. A Nemzeti Hadsereg pedig nem volt kellőképpen felszerelve egy honvédő háborúhoz.

Egyébként szinte csoda, hogy azt sikerült elérni, hogy ne szakítsanak le még nagyobb területeket az ország testéről. Ugyanis a román, szerb és cseh követelések még nagyobb területekről szóltak (pl. Pécs, Miskolc, Szeged, Debrecen, Baja, Békéscsaba stb. is elcsatolásra került volna).

A kulcsmomentumnak én a fegyveres ellenállás hiányát érzem, mivel ha sikerült volna visszaverni a megszállókat, nekünk is lett volna zsaroli potenciálunk, vagy legalábbis nem tehettek volna velünk azt, amit akartak. Így, hogy szinte szabadon mozoghattak az ellenség katonái az ország nagy részén, ki voltunk szolgáltatva.

Nagyjából ezek a következmények vezettek a trianoni békeszerződéshez, persze még sok minden szempontból lehetne vizsgálni, és sokat lehetne még erről írni, de már így is hosszú elemzésre sikerült, amit írtam.

Gyakorlatilag meg is válaszoltad a kérdésedet. Szerintem Trianonért elsősorban a kiegyezés utáni hibás magyar kisebbségpolitika, az Ausztriához való túlzott kötődés és a magyar vezetés németbarátsága vezetett. Olyan háborúban vettünk részt, amelyhez semmi közünk nem volt, ráadásul mi üzentünk hadat és mi támadtunk elsőként.

Fájdalmas, de az ilyesmire nincsen mentség.

Magyarország sorsát a kiegyezéssel egy haldokló birodalomhoz kötötték. Az első vh. idején az antant hatalmak nem tekintettek önállóan Magyarországra, az Osztrák-Magyar Monarchiát egyben kezelték. A háború alatt ie egészen 1918 elejéig lebegtették a Monarchia átmentésének a lehetőségét, vmilyen föderalizált államalakulatként. De ennek részükről csak akkor lett volna értelme, ha a Monarchia ellensúlyt képezett volna Közép-Európában Németországgal és Oroszországgal szemben. Ez viszont nem működött volna, 1918 tavaszán Bécs és Berlin között távlatilag igen szoros katonai és gazdasági együttműködésről állapodtak meg. A Monarchia lényegében német vazallussá süllyedt volna. Ezután az antant már egyértelműen német- és oroszellenes, független nemzetállamokra kívánta építeni Közép-Európa jövőjét. Nem volt ez hibás elképzelés egyébként, a baj a határok meghúzásának a módjával volt inkább.

Magyarország esetében további probléma volt, hogy a magyar politikai vezető réteg és a magyar közvélemény egésze számára mindvégig elfogadhatatlan volt a történelmi Magyarország felbomlása. Egyszerűen fel sem merült szinte senkiben a gondolat, még 1918 őszén sem, hogy csak a magyar lakosságú területeket kellene benntartani az új magyar nemzetállamban, azokat viszont fegyveresen is védeni kellene. Csakis a Szent István-i Magyarország egybentartása jöhetett szóba akkor. Az Apponyi-féle delegáció sem a határ menti egyben elcsatolt színmagyar területek elvesztése ellen érvelt 1920-ban az antant képviselői előtt, hanem a történelmi Magyarország természetes földrajzi, gazdasági egységét hangoztatta, mint megbonthatatlant. Amire az volt a válasz, hogy szép, szép, de sajnos eljárt felette az idő.

Egyébként valójában a magyarok voltak azok, akik az 1867-ben létrejött dualista államberendezkedésű Monarchiát a legkövetkezetesebben védték. Tudták ugyanis, hogy Magyarország önmagában nem tudna fennmaradni.