Ha egy devizahiteles szerződését érvénytelennek találnak ezek szerint még lehet hogy rosszabbul is jár?

Idézetek Járai Zsigmond a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke szavaiból

„Egyébként abban az időben vezető bankárokkal való beszélgetés is ezt támasztotta nekem alá, hogy maguk a bankok is arra számítottak, hogy tartósan stabil maradhat a svájci frank árfolyama. Komoly bankárok bizonygatták nekem, hogy nem a nagyobb nyereség értelmében, hanem a lakosság alacsonyabb terhei érdekében alakították ki a svájcifrank-hitelkonstrukciókat.

Igazából nehéz megmondani, hogy hol indult el. Ahogyan ezt látni lehetett, a Magyarországon lévő külföldi bankok egy része indította el a svájcifrank-hitelezést. Az első talán a CIB volt, amelyik nagymértékben svájci frankban nyújtott hiteleket. A magyar bankok vezetői jobban látták a problémát, és azt mondták el, hogy kénytelenek követni a külföldi bankokat, mert ha ők nem alakítanak ki svájcifrank-hitelkonstrukciókat, akkor a hitelfelvevők más bankokhoz mennek át. Egy-két olyan bank volt, amelyik elmondta, hogy ők nem nyújtanak svájci frankban hitelt. A legkeményebben a City Bank állt ennek ellent, ők soha nem adtak – amennyire tudom – más devizában hitelt. Ők azt mondták, hogy már nagyon sok országban megégette magát a bank is, meg a lakosság is azzal, hogy már ország devizájában adósodott el, úgyhogy felelős bankok ilyen hitelt nem nyújtanak. De a bankok közötti verseny belevitte a magyar bankokat is. Elsősorban a néhány külföldi bank, Raiffeisen, Erste voltak a legdinamikusabbak ezen a területen. A magyarok inkább követték.”

…

„A harmadik kérdésben arra válaszolnék, hogy ki mit tett az eladósodás lassítása vagy megszüntetése érdekében. Először is a kormányzat és gyakorlatilag a kormányzat befolyása alatt álló Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, röviden azt lehet mondani, hogy semmit nem tett. A különböző pénzügyminisztériumi tisztségviselőkkel vagy kormányzati tisztségviselőkkel vagy PSZÁF-tisztségviselőkkel folytatott beszélgetésben nekem az a benyomásom alakult ki, hogy egyrészt nem is értik a problémát. Lehet, hogy nem is akarták megérteni. Ezt azóta sem tudom magamban elrendezni, hogy intellektuálisan nem értették, vagy egyéb érdekeltségük miatt nem akarták megérteni. Megmondom őszintén, hogy bizonyos esetekben mind a kettőre reális lehetőséget láttam.

A kormányzat érdekeltsége kifejezetten a gyors lakossági eladósodás volt, ezáltal ugyanis egy gyorsabb GDP-növekedést tudott Magyarország produkálni, és azt kell hogy mondjam, hogy intelligensebb kormányzati tisztviselők ezt el is mondták, hogy nem érdeke a kormánynak, hogy megállítsa a gyors lakossági eladósodást, ugyanis így a kimutatott GDP-növekedés lényegesen magasabb volt, mint a természetes, normális adósságnövekedés útján zajló GDP-növekedés. Tehát én úgy gondolom, hogy ez a 2000-es évek közepén, 2005-6-ban akár 1 százalékos GDP-növekedési többletet is hozhatott, miközben persze a másik oldalon egy óriási kockázat halmozódott fel. Valószínűleg a bankok nyomása is ebbe az irányba hatott, hogy ne tegyen a kormányzat semmilyen konkrét intézkedést. Az általános érvek azok voltak, hogy az Európai Unióban nem lehet megállítani azt, hogy mindenki abban a devizában adósodjon el, amiben ő szeretne, hogy ennek a kockázatát a lakosságnak magának kell viselnie, hogy tanulja meg a lakosság, hogy milyen kockázatokkal jár ez, és azt kell hogy mondjam, hogy számos ilyen - hogy mondjam? – liberális vagy túlzottan neoliberális érv elhangzott, miközben magam is úgy gondoltam, hogy persze, aki ismeri a problémát, annak joga van fogadást is kötni a hitelszerződés mellé. Probléma azzal a 99,9 százalékkal volt, aki megítélésem szerint nem ismerte igazából a problémát és úgy kötött fogadást, hogy nem tudta, hogy mit tesz, és akinek nem volt ilyen fedezete.”

Jegyzőkönyv∗

az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága 2002-2010 közötti lakossági deviza eladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottságának 2011. november 3-án, csütörtökön 8 óra 3 perckor az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott üléséről

∗A jegyzőkönyv eredeti hitelesített példánya az Országgyűlés Levéltárában megtalálható.

Forrás: [link]

Ha egy szerződés létre nem jöttét megállapítja a bíróság, akkor az adós jóhiszeműen, bár jogalap nélkül birtokolta a pénzt, ergo kamat nem jár.

Ha bíróság a teljes szerződés érvénytelenségét állapítja meg, akkor a leggyakrabban jegybanki alapkamattal számolnak el a felek (egyenértékű kamat).

Ám, ha az adós érdekei sérülnének az azonnali elszámolással, lehet kérni más jogkövetkezményt is. Vissza lehet állítani például az eredeti szerződést a vitatott szerződési pontok elhagyásával. Vitatható a devizanyilvántartás (megtévesztés miatt), vitatható az egyoldalú kamatemelés, az ingatlanra kikötött vételi jog, stb.

A bíróság kérésre mérsékelheti a kamatot, bár ennek okát nem tudnám megindokolni.

A lényeg, hogy tengernyi lehetőség van a bíróságokon, csak élni kell vele.

A törvény két esetben ad lehetőséget a követeléstől való szabadulásra.

1. Uzsorás szerződés esetén.

2. Lehetetlen követelés esetén.

1. Uzsora nehéz bizonyítani, nem hallottam még olyan emberről akinek nyert pere lenne uzsora alapon, bankkal szemben. A feltűnően aránytalan előnyt nehéz bizonyítani, mert ugye mihez képest aránytalan? Ha feltűnő, akkor miért nem vetted észre, ha észre vetted, akkor miért írtad alá a szerződést, kényszerített rá valaki?

Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy talán fegyvert fogtak a fejéhez?

Ha a feltűnően aránytalan előnyt elfogadod, különösebb kényszerhelyzet nélkül, úgy hogy már a kölcsönfelvétel pillanatában tudod, hogy teljesíteni nem tudod, akkor könnyen te kerülsz a vádlottak padjára csalás miatt. Szóval ezt a lehetőséget alaposan végig kell gondolni. A helyzet kihasználására sok lehetőséget el tudok képzelni. Szoros időbeosztás, leitatás, levegőtlen zsúfolt irodahelyiség, nem kell tehát minden esetben anyagi rászorultságot bizonyítani. Viszont nagyon fontos a bizonyítás.

2. Lehetetlen szolgáltatás például a sakk feltalálójának a követelése.

"Egy ismert mese szerint egy brahmin találta ki a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön, sőt az emberiség egész történelme alatt nem termelt ennyit."

forrás: [link]

Közös vonások a sakk és devizahitel vonatkozásában

- Exponenciálisan növekvő követelés.

- Inflációtól mentes elszámoló valuta, adott termőterület minden évben nagyjából állandó termést ad, a svájci jegybank inflációs célkitűzése 2%, és ez már több mint nulla ezért értelmezési zavart okoz, bizonyára pénzkibocsátás is van.

A sakk esetén a 64 lépésben felszámított, lépésenkénti 100% kamattal számolt exponenciális növekedésének lehetetlensége hamar kiderült.

Ha nulla lenne az infláció, és a pénzkibocsájtás is, akkor a sakkhoz hasonló lehetetlenülést okozna:

4,5% kamat 1000 év alatt

9,2% kamat 500 év alatt

24,8 % kamat 200 év alatt

55,8 % kamat 100 év alatt

A pénzügyi politika rendszerint ügyel arra, hogy mindig legyen annyi a pénzkibocsájtás, amennyi a társadalom többségének nem okozza a lehetetlenülését, ezért az a személy (bíró), akinek a feladata lenne a te lehetetlenülésedet megítélni, vélhetően nem fogja átérezni a helyzeted, és nem fogja megérteni az érveidet. A tisztánlátást az is homályosítja, hogy a pénzügyi befektetők általában nem ülnek rá a pénzre, hanem visszaforgatják a társadalomba, fogyasztanak. Vesznek egy magánrepülőt, egy Lamborghinit, egy Yachtot, vagy más fogyasztási cikket, illetve szolgáltatásokat vesznek igénybe, [link]

és beruházásokba fektetnek.

A probléma az, hogy a pénzügyi befektetők hangulatváltozása bizonyos régiókat egyszer fel tudnak virágoztatni, más alkalommal pedig válságba tudnak sodorni, és ebben a bankok is közvetítő szerepet játszanak.

Ezt az állításomat a Bankszövetség 2007 évi jelentésében írtakkal tudnám alátámasztani:

"2001 és 2007 között a vállalati hitelállomány megduplázódott, míg a háztartási hitelállomány hét és félszeresére nőtt. Ha az elmúlt évek átlagos dinamikájával növekszik továbbra is a vállalati és a háztartási hitelállomány, úgy 2008-ban a háztartási hitelállomány meghaladhatja a vállalati hitelállományt. A további gyors hitelállomány növekedést azonban a szűk likviditás jelentősen csökkentheti. A likviditásra (bankközi források és anyabanki források) való növekvő mértékű ráutaltságot jelzi az is, hogy míg 6 évvel ezelőtt a hitel-betét arány 80% körüli volt, 2007-ben ez már több mint 150%-ra nőtt."

Jogszabályi háttér.

Ptk. 6:97. § [Uzsorás szerződés]

Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis.

Ptk 6:113. §

(3) Uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.

Ptk. 6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása]

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik.

(2) A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni.

Ptk. 6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért]

(1) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár.

(2) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.

(3) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.

Összefoglalás:

Nagyságrendekkel könnyebben bizonyítható a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. (1) bek. és annak különböző pontjaiba ütközés miatti semmisség, valamint a Hpt. 210. §-re is hasznos hivatkozni.

Wellmann Györgynek egyébként igaza van.

Ezért akik régebben vették fel a kölcsönt, azoknak nem feltétlenül a teljes szerződés semmissége a legjobb stratégia. Ne feledjük, hogy a jegybanki alapkamat 10-12 % is volt.

Lehet kérni a szerződés részleges semmisségét is.

Én vitatom az egyoldalú kamatemelést, és a devizanyilvántartást.

# 3 "netekerdtovább!

1. Ha nem volt rá szükséged, akkor nem kellett nagy ész nem felvenni hitelt.

2. Az önkormányzatok helyett kifizette az összes kölcsönt a kormány. Azt kinek az adójából tette? És szinte csak felelőtlen fideszes polgármesterek adósította el az önkormányzatokat ilyen szinte. Pl. Lázár.

3. Forinthitelt akartam felvenni, de azt a kérelmemet elutasították és elém tolták a devizahitelt, hogy "ez van". Gyakorlatilag azokat a hiteleket hitelbírálat nélkül borították a lakosságra.

4. 2007-be még 150 Ft volt 1 CHF, most 256, hála a kormányunknak. Ebből kb. 50 Ft-ot a fidesznek köszönhetünk, ami milliós plusz teher.

5. 2011-ig nagyon jó állásom volt, 200 ezret vittem haza, így abból vígan kifizettem a 28-30 ezres részletemet, a fidesz gazdaságpolitikájának köszönhetően az az amerikai cég kimenekült Magyarországról, így megszűnt a munkahelyem , és most boldogan virágzik Lengyelországban... Most 100 ezerből kell 55 ezer havi részletet fizetnem.

6. 2006-ban hosszútávon erősödő forintot jósoltak a gazdasági szakemberek, stabilitás volt jellemző, tehát minden jel arra utalt, hogy bátran lehet felvenni devizahitelt. És jött a 2010-es választás...

Összegezve: nem a devizahitellel van a baj, hanem a csökkenő életszínvonallal, folyamatosan gyengülő forinttal, munkahelyek megszűnéséve. Most stadionokat építenek és a zsebüket tömik az adódból, az biztos jobb... A másik, hogy én nem várom a kormánytól, hogy fizesse ki a kölcsönömet, csak annyit, hogy a bankok is vegyék ki a részüket ebből, mert bizony csúnyán becsaptak 2 millió embert, főleg, hogy a legtöbb bank a betéteseik forintjait adta ki devizahitelnek. Tehát nem lenne veszteségük, csak a várt nyereség maradna el. Amúgy a banki különadókat is eltüntette a kormány, tehát azt visszaforgathatta volna a devizások terheinek csökkentésére, úgyhogy ne sírj az adód miatt!