Milyen alapon szólhat bele egy külföldön élő és dolgozó ember a magyar belpolitikába szavazatával a választásokon? Ez hol lehet bármely országban is erkölcsös?

Tudod mi az igazán furcsa? Hogy egészen eddig SENKIT nem zavart ez, pedig amióta választások vannak Magyarországon, azóta létezik az is, hogy a külföldön élő magyarok szavazhatnak ide.

Azok, akik itt születtek, de adott esetben már 20 éve kint élnek, és nem is terveznek visszajönni.

Ez egészen eddig - érdekes módon - senkit az ég egy adta világon nem zavart.

Most hirtelen a határon túli magyarok kettős állampolgárságával előjött ez az idétlen "aki nem itt adózik, ne is szavazzon" szállóige. Annak fényében, hogy mint mondtam, két évtizede százezreknek van szavazójoguk úgy, hogy nem itt adóznak, nem tűnik képmutatónak ez...?

Valójában ez csak egy mondvacsinált indok. Az igazi alapját az adja, hogy mivel a baloldalnak semmilyen nemzeti kötődése nincs, a határokon kívül rekedt magyarok természetszerűleg jobbra szavaznak ővelük szemben - köszönje a baloldal magának, nyugaton minden politikai képviselet fontosnak tartja a nemzetet -, de ezt nem mondhatják így kereken, ezért kitalálták ezt az erőltetett érvet helyette.

(Ha az adózás szempont lenne, a baloldal szavazótáborát erősítő jelentős réteg, a dologtalan cigányok kapásból kiesnének. De ugyanígy nem szavazhatnának a diákok, a gyesen lévő anyukák, az álláskeresők, a nyugdíjasok sem.)

Továbbá: ahogyan írták itt is, országon belül is ugyanez az eredmény jött volna ki. A határon túli szavazatok száma csak csepp a tengerben.

Csupán a savanyú a szőlő tipikus esete ez, nem több.

---------------

És még amit hozzáfűzök:

"Főleg ha 1990-től 2005-ig létezett volna ez az intézmény - amíg kint voltunk az EU-ból!

Akkor miért nem kezdeményezte egyik kormány sem? Hmm"

-> Ennyi a politikai ismereted. 2004-ben ugyanis tartottak népszavazást a kettős állampolgárság megadásáról, ami ellen az akkori baloldali kormány hathatósan ágált. Ezt azóta sem feledték el odakint. Mindig kikéri magának a baloldal, hogy "kirekesztik a nemzetből" pedig önmagával teszi ezt. Azzal, hogy nem vállal közösséget a nemzet tagjaival. Ez tesz ugyanis minket nemzetté.

Ha egymás érdekeit nem képviseljük, ugyan ki fogja megtenni helyettünk?

És az MSZP-nek nyolc teljes évig nem jutott eszébe bocsánatot kérni. Majd Mesterházy a kettős állampolgárság miatti szavazójog okán elindult Erdélybe a kanosszajárásra. Kissé megkésve.

Nyolc évig fel sem merült ez. Majd mikor újra előjött a kettős állampolgárság megadásának ötlete, akkor sem tette meg. Akkor sem, amikor tényszerűen kivitelezésre került az. Még akkor sem, amikor elvált, hogy szavazójog is jár hozzá. Sőt, még azt is kivárt, amikor nem volt biztos, hogy az alkotmánybíróság átengedi-e.

És csak miután az utolsó szalmaszál is megszűnt, akkor ment Erdélybe - nyolc év után! - azt mondani, hogy az akkor szavait az MSZP-nek "félreértelmezték". Képmutató.

A következő héten pedig Szanyi - ez az erzsébetvárosi érdekeltségűként az ottani zsidó származású budapesti polgárok védelmére büszke, rasszizmusellenes toleranciabajnok - ugyanúgy lerománozta az Erdélyből jött magyarokat. A legcinikusabb gúnnyal.

"Persze, vannak érzelmek kultúra meg minden. De ki törődik a történészeken kívül főniciakkal akik egyedül kevesen voltak hogy túléljenek mondjuk. Főleg ebben a vészterhes korszakában a magyarságnak, ahol saját uralkodó osztálya támad és zsákmányolja ki a közép-osztályt, szóval ebben az időszakban felülemelkedve látni egy nagyobb egységet nos üdítőleg hat minden elnyomott hazánkfiának, mintahogy nekem is."

Kizsákmányoló úriosztály - középosztály közötti harc, a nemzetek egybeolvadása... Szinte hallom felzengeni a sorok után: "És nemzetközivévévé leeesz hooolnapraaa a vilááág!":)

Nagyon az az érzésem egy hosszabb ideje, hogy akik "az európaiságot" hangoztatják azok azért teszik azt, mert "kis poros magyarként" szégyenérzetük van itt, a kontinens "perifériáján". Nagyobb büszkeségtöltetet adna nekik az, ha a Colosseum, az Akropolisz, az Eiffel-torony mind "egyetlen kultúrát jelentene", amely kultúrának "ők is a tagjai" - így leküzdve saját vélt jelentéktelenségüket.

Én azonban - elegendő tudással a kultúránkról és a történelmünkről - látom, és felfogom, hogy a magyar nemzet semmivel sem kisebb jelentőségű, vagy szerényebb szerepű, mint a francia, az angol, vagy a német. Csak kevésbé szerencsés sorsú.