Mi lenne most, ha annak idején ilyen rendszerváltás lett volna?

Magyarország nem tudná önmagát ellátni.

A rendszerváltás után azonnal gazdasági, vámuniót kellett volna létrehozni.

Először elég rossz lett volna, lehet államcsődünk is lett volna.

Viszont lehetett volna jól csinálni.

Örményország például oroszbarát állam maradt és az utóbbi években szó szerint hasít a GDP-jük.

Nem lehetett volna megcsinálni.

1. Mint írod is, hatalmas volt a kapun belüli munkanélküliség. Ha nem is 200-ból 30, de iparban, nagyvállalatok között valóban nem volt ritka, hogy 100-ból csak 30 volt a ténylegesen szükséges munkavállaló. Ezekkel az emberekkel kellett volna kezdeni valamit.

2. Az ipari termékek elavultak voltak, gyakorlatilag csak a KGST-ben lehetett eladni őket (néhány kivétellel). A nyugati exportra menő termékek is csak állami szubvenciókkal voltak nyereségesek. A KGST megszűnt az összes piacvédelmi mechanizmusával együtt. A mi termékeink ugyanazon a piacon versenyeztek, mint a németek, japánok.

3. Az állam el volt adósodva, nem nagyon tudtunk ugrálni.

4. A Szovjetunio, később Oroszország nem volt fizetőképes piac. Mint írod is, csak Ladával és sárgabarackkonzervvel tudtak fizetni. Ha dollárban szerettünk volna velük üzletet kötni, azonnal szembetaláljuk magunkat azzal, hogy ilyen feltételek mellett pl. Németország is hajlandó lett volna nekik eladni bármit. A német ipar pedig némileg hatékonyabb volt, ld. 1. pont.

5. A frissen megalakult MDF kormánynak óriási teherttételt jelentett, hogy hatalmas volt velük szemben az elvárás. Kimentek az orosz csapatok, mindenki várta a csodát és a gazdasági fellendülést. Csakhogy az állami vállalatok átalakításához nem volt a kormányzatnak se pénze, se megfelelő szakembergárdája. Gondolj bele, mi lett volna, ha az állami vállalatok megmaradnak, de a dolgozók 2/3-át elküldik (1. pont), és nem lévén egyéb munkahely az utcára kerülnek.

6. Az utca átnevezések, és a szimbolikus cselekedetek nem jelentettek nagy tehertételt a gazdaságnak, viszont kielégítettek egy valós igényt, és csökkentették a feszültséget a társadalomban. E nélkül joggal mondhatták volna az emberek az új kormányra, hogy "ezek ugyanazok, akik 40 évig uralkodtak" (sokszor még így is azt mondták)

Oroszország akkor is es most is megmaradt kereskedelmi partnernek. A MOL-nak, az OTP-nek, es a gyógyszergyárainknak akkor is es most is a legfontosabb partnere. Ezek viszont nem 30 fos cégek.

Rengeteg max 30 fos cég volt akkor is es mind berosált. Leegyszerűsített képekben gondkodsz.

# 3:

Részben egyetértek, viszont azért nem teljesen igaz az, hogy minden itt termelt termék fejletlen lett volna...

Az MOM-ban gyártott termékek például világszínvonalúnak számítottak. De ez sem akadályozott meg senkit abban, hogy széthordják azt is.

Egyébként nem lett volna itt gond a rendszerváltással, ha nem rabolnak le mindent az emberek. Konkrét példa nálunk a kis faluban lévő TSZ esete. Jött a rendszerváltás és aprópénzért vásárolták meg a munkagépeket és egyéb eszközöket. Ha valós összeget kaptak volna ezek az állami cégek, máris több maradt volna meg az államnak... De így, gyakorlatilag kollektíven mindenki kivette a részét a szabad rablásból, most meg fogja mindenki a fejét.

#3

Én sem állítom, hogy csak értéktelen dolgokat termeltünk, de a termelés nagyobb része elmaradt a világpiacon elvárt szinvonaltól, és az előállítási költségek pedig magasak voltak. Hogy ne magyar példát hozzak, Skoda 120-ast lehetett kapni Németországban is a 80-as években. Az volt akkor náluk a legolcsóbb autó. A Skoda bőven veszteségesen értékesítette, de legalább konvertibilis valutát kaptak érte. A MOM termékeinél nem tudom, mi volt a helyzet. Elképzelhetőnek tartom, hogy az állami vállalatok között is volt, aki nyereségesen tudott volna exportálni a 90-es években.

Amit biztosan kár volt szétverni, az az Általad is említett nagyüzemi mezőgazdaság. Arra is ráfért volna persze az átszervezés, de az még a bújtatott munkanélküliség mellett is képes volt nyereségesen termelni és nem csak a KGST piacra. A TSZ-ek ráadásul nem is álltak olyan távol az áhított magántulajdontól, hiszen jogilag magánszemélyek voltak a tulajdonosaik és nem az állam. Sajnos ez esetben a gazdasági logikát teljesen fölülírta a politikai nyereségvágy. A mezőgazdaság volt az a terület, ahol a tőkehiány nem volt annyira feszítő, mint a gazdasági élet más területén. Nyilván itt is lehetett és kellett fejleszteni, de ezek a fejlesztések nem generáltak olyan mértékű hatékonyságnövekedést, mint pl az iparban. Az életképtelen méretű családi és magángazdaságok viszont mai napig lehuzzák a szektor teljesítményét. Korábban kifejezetten sikeres mezőgazdasági ágazatok sorvadtak el, mert mérethatékonyságuk nem megfelelő (sertés, marha, tej, stb). Nem a multikat és az EU-t kellene most szidnunk az importált szlovák tej miatt, hanem talán nem kellett volna a takarmánytermesztést is végző, hatékonyan működő, nagyüzemi állattartó telepeket szétverni.