úgy érzed megváltoztatja az ország állapotát a szavazás?

Úgy érzem, fontos, hogy ilyen módon is hangot adjak a véleményemnek.

Egyébként meg pártok jönnek és mennek. A rendszerváltás utáni első kormányt adó párt(ok) (MDF és társai) és az akkori legerősebb ellenzéki párt (SZDSZ) mára elhanyagolható támogatottsággal rendelkezik vagy nem létezik. A ma kormányt alakító Fidesz pedig épp csak átbukott az 5%-on.

Az MSZP, ami a rendszerváltás óta háromszor alakíthatott kormányt, folyamatosan gyengül, önállóan már most sem indul. Egy-két ciklus és az is eltűnik.

A Fidesz gyakorlatilag maga Orbán Viktor. Ha ő hitelét veszti vagy visszavonul, a Fidesz napjai meg vannak számlálva.

Miért? Nem könnyű megválaszolni, ha nem ismerünk egy nagyon fontos fogalmat. Úgy hívják, felelősség. Felelősség önmagamért, a környezetemért, a hazámért, és csak úgy, általában.

Lehet nem szavazni felelőtlenségből, lustaságból reményvesztettségből. AZ utóbbi, ha el nem is fogadható, még magyarázható.

Lehet szavazni praktikus okokból (hova nyaljak), elvből, józan megfontolásból, megszokásból, és még sok más ok folytán. Lehet szavazni érzelemből (ami szubjektív) és bizonyos célok megvalósulásáért (ami akár jó, akár rossz cél, objektív).

Ma azonban nem pártokról szavazunk, bár formálisan igen, hiszen most is feltehetően több párt jut be, ha rendkívül eltérő létszámban is. De ma nem az számít, ez jobb-e, vagy az, ez lop-e kevesebbet, vagy az. Ma arról szavazunk, mit építsünk (tudniillik,mire adunk lehetőséget). Ha ennek eredményeként a Fidesz alkot kormányt, akkor épül tovább a hatalmi épület. Alaptörvényben, hatóságokban, szabályozásban, módszerekben, intézményekben, de legeslegfőképpen az emberek fejében. Az 1950-es évek elejében nem a padláslesöprés, nem a fekete autó hajnalban, és nem az ÁVO volt a legrosszabb. Az egy-egy család tragédiája volt. A legrosszabb a félelemből fakadó mentalitás kialakulása volt: meghúzom magam, nem szólok, besúgok apró előnyökért, nem nézek körül, nem gondolkodom, úgymond teszem a dolgom, hátha történik valami, semmit sem tehetek, valaki más majd megoldja a problémákat... Ilyesmi. Eltelt 40 év és valaki más (a szocializmus csődje) megoldotta a problémákat - látszólag. De a mentalitás maradt, hagytuk, nem szóltunk, nem csaptunk oda, és mára ismét kezdik kiépíteni azt, amit más (a kapitalizmus) lerombolt. Ja, hogy nekünk nem jó a kapitalizmus? Nem jó. Mert nem tanultuk meg, még mindig mástól várjuk a megoldást. Aki nem ért a falazáshoz, annak kínszenvedés a cselekvés, és az eredmény össze fog dőlni. Aki ért hozzá, élvezi, mert tudja, hogy alkot.

A mai szavazás tétje tehát az, megtanultuk-e, hogy magunk cselekedjünk önmagunkért. Ha a Fidesz megy, megtanultuk. Ha marad, nem tanultuk meg. A többi nem számít, nincs jelentősége. Később majd lesz, jó nagy és fontos, de ma nincs.

Hát ki ki döntse el, hol tart. Az biztos, hogy lesznek, akik akármilyen választási eredménytől függetlenül is, már tudni fogják, legalább önmagukért mit tegyenek. És eredményesek lesznek. Na és a többi?