Miért nem bírnak az emberek rendesen beszélni politikáról itthon (sem)? Tök mind1, hogy MSZP Fidesz Jobbik, stb.

Mert nem sok értelme van értelmesnek lenni!

Ha felteszel egy kérdést, itt az oldalon, amibe az szerepel hogy „egyetértesz „ amivel felhívod a figyelmet valamire. Akkor egyből kampányolsz. Hány olyan válasz jön, ami ócsárol és degradálja valamelyik oldal politikusát, és közben ha a nevet kicserélnéd ugyan úgy igaz lehetne. Mikor nincs értelmes válasz akkor jön a titulálás, és a vesszőt nem oda tetted.

Igyekszel nem demagógiákkal érvelni, de mindig azt kapod vissza.

Ezerszer megkérdezel valamit, és nem választ kapsz” mert az kellemetlen lenne” hanem kérdést? Egyszer nem volt példa arra hogy valaki hozzá tegyen egy javaslathoz, ha nem inkább alapból a szemétbe, miközben alternatív megoldás sehol!

Katasztrófa hogy úgy politizálnak sokan, hogy ami t mondasz az hülyeség, de semmit nem tudok helyette mondani! Ez nem politizálás, ez demagógia.

Azért, mert nagyon sok a fanatikus, akivel elhitették a vezetők, hogy csak és egyedül ők az a csoport, akinek küldetése megváltani ezt az országot, felszabadítani a sötétség alól, elűzni a gonoszt és jólétet teremteni mindenkinek. Pontosabban azoknak, akik azt szerintük megérdemlik. Minden más párt pedig rosszat akar, az ország teljes tönkretételét, a lakosság legyilkolását, megsemmisítését, tehát aki azokra szavaz az szerintük vagy gazember, vagy tudatlan.

Nem az emberekben van a hiba, hanem a politikusokban, akik saját karrierjüket mások hálószobájába berontva, a lakosság hangulatának tönkretétele árán is építik. Ha racionálisan gondolkodunk, nem hagyjuk, hogy elborítsa elménket a politika, és tiszteletben tartjuk mások gondolatait, véleményét, akkor nincsen sértődés. Persze ehhez némi intelligencia is szükséges.

A politikában sohasem az észérvek csatáztak, mivel a politika a célok kijelölésére irányul, nem pedig közös célokhoz keres eszközöket.

Higgadt és észszerű vitát szakmai kérdésekről lehet folytatni. Szakmai vita az, amikor két ember egyetért az elérendő célban, és ehhez eszközöket keresnek. Szakmai vita során racionálisan sorra veszik a lehetséges eszközöket és együtt kikeresik a legjobbat.

A politikai vita nem szakmai vita. Ugyanis nem közösek a célok benne, hanem az emberek arról próbálják meggyőzni egymást, hogy a többieknek is az őáltaluk fontosnak tartott célokat kellene fontosnak tartaniuk. Egy erről folyó győzködés természetesen nem racionális szerkezetű, sok lesz benne a személyes, személyi és érzelmi motívum.

Ilyen a politika. Tessék olvasni Lüsziaszt vagy Plutarkhoszt vagy római történetírókat, vagy Arisztotelészt, és rögtön világos, hogy az ókorban sem ment ez másként. Tessék olvasni Machiavellit, és kiderül, hogy az újkorban sem volt másképp. Mindez a politika lényegéből fakad. A politika sohasem lehet olyan higgadt és racionális, mint mondjuk a matematika.