I. Béla király volt az első kommunista uralkodó Magyarországon?
I. István halála után történt:
"Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával, hogy a királyné atyjafiát, a német - helyesebben: velencei - Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessék, és Magyarország - szabadságát elvesztvén - akadálytalanul a németek alá rendeltessék.
[...]
Miután Pétert királlyá tették, a királyi felség kegyes hajlandóságát mindenestül elvetette, és német dühösséggel kegyetlenkedett: Magyarország nemeseit megvetette, gőgös szemmel és telhetetlen szívvel falta a föld javát, vadállati módon ordító németjeivel és fecske módjára fecsegő olaszaival. Az erősségeket, őrhelyeket és várakat németek és olaszok őrizetére bízta. Péter király felette kicsapongó volt; a király csatlósainak erőszakoskodása miatt abban az időben senki sem lehetett biztos feleségének tisztasága, leányának vagy húgának szüzessége felől, mert büntetlen tettek rajtuk erőszakot. Látván tehát Magyarország főemberei nemzetük baját, amit Isten ellen való módon cselekedtek rajtuk, tanácsot tartottak, és megkérték a királyt, parancsolja meg embereinek, hagyjanak fel az ilyen alávaló cselekedetekkel. A király azonban dölyfös kevélységében felfuvalkodott, magában forralt undok mérgének dögvészes undokságát így veté nyilvánosságra, mondván: "Ha valameddig még élek, Magyarországon mind a bírákat, a méltóságos és tekintetes, valamint az alsóbb rendű embereket, a századosokat, falunagyokat és mind a főembereket, a hatalomviselőket németekből rendelem, idegenekkel töltöm meg ezt a földet, és teljességgel a németek hatalmába adom". És mondá: "Ez a név: Magyarország, abból származik: Nyomorország, hát hadd nyomorogjanak." Ez volt a viszálykodás melegágya Péter király és a magyarok között.
[...]
Péter országlásának harmadik esztendejében tehát a magyar főemberek és vitézek, a püspökök tanácsára, összegyülekeztek Péter király ellen, és gondosan kutatták, kit találhatnak az országban a királyi nemzetségből, aki alkalmas az ország kormányzására, és megszabadítja őket Péter zsarnoklásától. Az országban azonban senki ilyest nem találtak, választottak hát maguk közül egy ispánt, Aba nevezetűt, Szent István király nővérének férjét, őt tették királlyá. Aba pedig összegyűjtötte a magyarok seregét, és harcra készen Péter király ellen indult. Látta ekkor Péter király, hogy a magyarok nem támogatják, igen megfélemült, kifutott Bajorországba, hogy Henrik német király segítségét kérje."
Péter hatalmát végül megdöntötték, ám ő másodszor is visszatért, háta mögött tudva Európa legnagyobb világi hatalmának, a német-római császárnak támogatását, aki őt mint saját emberét kívánta a trónon látni.
András, és testvére, Béla vette fel ellene a harcot, sikerrel.
Mikor később Bélát megkoronázták:
"Békességgel országolt, ellenség nem zaklatta, nemzetének javát kereste. Egyebek közt okosságának adta bizonyságát abban, hogy pénzt veretett, nagy érméket színtiszta ezüstből, és az eladó portékák árát szabott mérték szerint a bölcsen intézkedő elme igaz méltányosságával állapította meg. Nem tűrte, hogy a kalmárok és pénzbeváltók átkos, fösvény mohósága fölös hasznot szerezzen az együgyű és paraszti emberektől. Ugyanis kiváltképpen ez az oka annak, hogy a népek ínségre, szegénység veszedelmére jutnak; de így mindenki szabott ár szerint adott és vásárolt, igaztalanság és csalás nélkül."
A pénzváltók és hitelezők tisztességtelen nyerészkedéseinek gátolása, és a kereskedők indokolatlan árszabásainak visszanyesése "velejéig kommunista" hozzáállás volt tőle?
Illetve ez a mentalitás utódaira is ráragadt. II. András Aranybullájában így ír:
"Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek."; illetve: "Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék."
Egy effajta földtörvény a "kádári bezárkózás" előképeként tekinthető?
Illetve nála már megbújnak az antiszemita gondolatok is, vagyis: "Hogy izmaeliták [azaz muszlimok] és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek."
Bár ez inkább a szélsőjobboldali diktatúrák felé hajlik, de láthatjuk jelenünkben is, hogy nem jelent ambivalens érvelést amúgy a kettővel való (talán logikátlannak tűnő) együttes felcímkézés más esetben sem.
válasza: válasza:Nem. Ha figyelmen kívül is hagyjuk az első válaszoló által felhozott dolgot, még akkor sem lesz valakiből kommunista csak azért, mert hatóságilag szab meg bizonyos árakat és mert bizonyos csoportok hivatalhoz és földhözjutását korlátozza.
Ha mindenképp ki akarunk hozni valamit az idézett dolgokból, akkor a magyar nemesek (vagy legalábbis egy részük) befolyását szűrhetjük le, akik gyakorlatilag elintézték, hogy rajtuk kívül földet más ne kaphasson, hivatalt ne viselhessen, és nem hiszem, hogy egy paraszt gyakrabban fordult volna meg a kereskedőknél és pénzváltóknál, mint 1-1 nemes.
válasza:Az izolacionizmus egyáltalán nem csak szocialista államgépezetre volt jellemző, sőt állatira nem volt szerves része az alapeszmének, csupán egy vadhajtása volt csupán. Hazánkra meg nem igazán volt jellemző Kádár-éra alatt az adott lehetőségek között igazán széles gazdasági és valami elenyésző tudományos kapcsolatot tartottunk fenn a Nyugattal (meg persze az egyirányú álmodozás is megvolt erősen a lakossági szinten, de elég burkoltan állami szinten is), a keleti tömbről nem is beszélve.
De ha elmész egy Jobbik nagygyűlésre, ott alaposan a szádba rágják, hogy a magyarság az elmúlt 6000 évben a Föld legbefogadóbb és szeretetreméltóbb nemzete volt, amivel minden erre járó visszaélt ahogy tudott.
A szabad kereskedelem meg konkrétan a tizennyolcadik század közepéig még csak ötlet szinten sem vetődött fel, így addig a hiányát említeni is hülyeség. Utána viszont, csak a kommunisták (meg a kevésbé internacionalista társaik) meg a korábban említett izolacionisták bírálták felül félig meddig a dolgot, így aki ezt nem támogatja többnyire a három csoport által létrehozott világ valamelyikébe vágyik vissza, kimondva vagy kimondatlanul.
A földtörvény meg a kommunistáknál értelmezhetetlen, hisz vagy a soha fel nem oszló nemzetileg vagy globálisan szerveződő proletárdiktatúráé minden talpalatnyi föld, vagy mindenkié, mert a magántulajdon kifújt.
Egyenlőre eddig bírtam úgy tenni mintha komolyan válaszolni akartam volna a kérdésre. Inkább látnoki képességeimet használnám egy csöppet. Van egy erős tippem arra nézve, hogy az adott korszakok közötti fogalom átmentési lehetőséget akarod értelmezhetetlenként , de főleg hibásként felmutatni, mert különböző rendszerek különböző társadalmi elvárások mentén különböző problémákat orvosoltak, ezáltal a jelzők jelentéstartalma annyit változott, hogy a jelzők gyakorlatilag kivetíthetetlenek a következő korban, ezért vissza de előre se utalgassunk túlzottan. Ebből fakadóan teljesen feleslegesé s hibás a mostani kormány intézkedéseit az előző rendszer módszereihez hasonlítani, hisz van egy időbeli és kulturális szakadék, a teljesen más szituációkból fakadó kérdésfeltevési metodológiáról és az erre adott népakarat alapján adott válaszra mint végeredményben nem lehet ráhúzni, hogy az emberarcú szocializmushoz, vagy bármelyik le és felmenőjéhez köze lenne. Ezért az egykori állampárt utódai és a köréjük verődő ballib hordák tartózkodjanak az ilyesfajta kijelentések hangoztatásától és tartsanak önvizsgálatot egy sötét vacokban (lehetőleg rácsosban) minél messzebb a politikától.
Nem olyan (nagyon) bonyolult ez, nem kell mindenféle zavaros példabeszéddel élni hozzá, amivel amúgy roppant műveltségedet nagyszerűen megcsillogtattad.
Véleményezni meg hosszabban nem szeretném, hosszú és érdektelen lenne, plusz feltehetőleg nem lenne kellően szuggesztív sem.
válasza:"A pénzváltók és hitelezők tisztességtelen nyerészkedéseinek gátolása, és a kereskedők indokolatlan árszabásainak visszanyesése "velejéig kommunista" hozzáállás volt tőle?"
Nem, ez a korabeli keresztény normáknak való megfelelés volt, hiszen például a kamatszedést már a XII. század elejétől zsinati határozat tiltotta a keresztény világban. Továbbá ez a megfelelés nem is feltétlen Béla király részéről történt meg, hiszen az idézett szövegrész legkorábban is évtizedekkel Béla halála után keletkezett és szerzője valószínűleg saját korának elvárásait vetítette vissza egy a Krónikában pozitív színezetben megjelenő eseménysorra.
Az Aranybullában pedig sokkal inkább a serviensi réteg érdekei jelennek meg mintsem II. András tényleges politikai programja. A "köznemességnek" a XIII. század elején egyértelműen új jövedelmek szerzése volt a célja, hogy valamilyen formában ellen tudjanak állni az ez időtájt, a földadományozások révén formálódni kezdő nagybirtokos réteggel szemben. A "pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok" pozíciói pedig a velük járó bevételek miatt voltak fontosak. Vagyis nem azért akarták ezeket elvenni a zsidóktól és a muszlimoktól, mert ők zsidók és muszlimok voltak, hanem mert tőlük el lehetett.
A "kádári bezárkózás" részen pedig, már ne haragudj, de hangosan felröhögtem. Az Árpád-kor egésze alatt kiemelt szerepük volt az aktuális uralkodó külföldi tanácsadóinak, nem is beszélve arról, hogy mekkora szerepet játszottak a német, vallon, francia, itáliai vendégek és hospesek a korabeli államfejlődésben. II. András és IV. Béla uralkodása pedig éppen hogy nem a bezárkózás, hanem a fokozottabb nyugati orientáció időszaka volt.
válasza:Kedves 16:07-es!
Valóban, a szándékom görbe tükör volt mindazon eset ellen, amikor engem a "kommunista" jelzővel való megbélyegzéssel illettek. Mintha a vadkapitalizmus túlburjánzása, a "szabad piac" támogatásának és "a nagyhal megeszi a kishalat" gazdasági elvének vallása, valamint a kommunizmus között nem is lehetne átmenet. "Aki nincs velünk, az ellenünk van!"
Ha a tisztességtelen nyerészkedéseknek, az indokolatlan uzsorakamatoknak és az extraprofitoknak állami eszközzel történő felszámolása, és a közösség érdekeinek szemelőtt tartása "kommunista attitűd", akkor számos - akár képtelen - esetben elmondható ez...
Nem kell szégyellnem magamat azért, mert így érzek. Ez teljesen normális és igazságos hozzáállás volt mindenkor.
Egy másik kérdésemnél már megfogalmaztam, hogy valójában három csoport létezik a politikai életben.
A nyugatorientált, kapitalizmusban élő, globálpolgárságot és egyesült Európát támogató baloldali liberálisok, valamint a nemzetállamokban gondolkodó, és elsősorban saját érdekeket védelembe vevő, erős identitású jobboldali konzervatívok.
A rendszerváltás után, amikor a a kommunisták visszaszorultak - és ebben mindkét fél egyetértett -, egymást kezték el kommunistázni.
A három halmaz ugyanis kölcsönösen átfedi egymást. A baloldali liberálisok egyetértettek, és egyetértenek mind a mai napig a kommunista rendszerrel abban, hogy internacionalizmus kell, hogy féken kell tartani a nemzeti érzelmeket, azaz "kulturálisan" egy síkon mozogtak/nak. Ám gazdaságilag elválnak álláspontjaik, mert míg előbbiek szabad versenypiacot és kapitalizmust tartanak ideálisnak, addig utóbbiak az önmaguk érdekét a "nagyok" túlsúlyával szemben, a saját ipar és a saját mezőgazdaság előtérbe helyezését.
A konzervatívok élesen szembehelyezkednek a kommunizmus internacionalista, nemzetmegtagadó hozzáállásával, és a "népek" fogalmának a "nemzet"-tel szemben való elhelyezésével, de egyetértenek abban, hogy a közjó érdekét kell szolgálni a nyerészkedésekkel szemben, és a gazdaságot meg kell tartani saját lábán állva, méghozzá önkezünkben.
A liberálisok és a konzervatívak is aszerint határozzák meg tehát, hogy "mi a kommunizmus", hogy mi az, amiben _saját_ értékrendjüktől amaz eltér.
Ekképp a liberálisok az önerőből üzemeltetett gazdaságot hangsúlyozó, és a vagyoni különbségek ollójának még nagyobb szétnyílását ellenző konzervatívokat a "kommunista" pecsét ráütésével látják el.
Míg a konzervatívok az internacionalizmust (avagy kozmopolitizmust), és a nemzetietlenséget, az ez üggyel ellentétben harcolók megtagadását és megvetését, valamint az ezek ellen való fellépés mély helyeslését és "fasisztázását", a saját magunk bűnösségének végtelen hangoztatását és az állandó szégyenkezést, vezeklést, melyet csak identitásunk feladásával és múltunk megtagadásával érhetünk el, szintén a "kommunista" jelzővel illetik a másik fél irányába.
Mindkét oldal azért tartja tehát éppen a másikat kommunistának, ami a sajátjából hiányzik, de a kommunizmussal átfedést mutat - holott egyikre sem illik teljesen a kör halmaza.
Próbáltam ezt másképp is megfogalmazni, ahogyan te helyesnek vélnéd. De az itt nem ér táptalajt. Vagy úgy gondolod, hogy erre bármi esély lenne...?
Kedves 16:22-es!
"Nem, ez a korabeli keresztény normáknak való megfelelés volt, hiszen például a kamatszedést már a XII. század elejétől zsinati határozat tiltotta a keresztény világban."
- Igen, úgy is mondhatnánk, hogy Jézus volt az "első kommunista".
Éppen ezért indokolatlan az a fajta lózung, hogy "a kormány" jelenleg "balról előzi" az MSZP-t, "miközben ő kommunistázza azt", hiszen folyamatosan "a nagyválalatok nyerészkedéseinek visszafogásáról" szónokol, gőzerővel államosításít, és "a nyugati befolyással szemben rendezkedik be védelemre, képzelt külföldről pénzelt ellenségképeket kreálva".
Nos, államosítást Kossuth is számos alkalommal tett, a háború okozta válságos helyzet közepette. Mivel a magánvállalat profitorientált, nem fűződik máshoz érdeke, mint a nyereség fenntartásához. Míg az állami kézben lévő vállalat adott körülmények között akár a profit átmeneti beáldozását is elvállalja, belátva a távlati célokat, a túlélés ebben rejlő szükségét, ilyenre egy magánvállalat nem állna rá, hiszen nem "az országhoz", hanem "önmagához" fűződik kapcsolata.
De jobbat mondok: államosítást Ferenc József is több alkalommal véghez vitt - márpedig elég nehezen lehetne mind őt, mind korát szélsőbaloldalisággal vádolni. Ez tehát - bár a kapitalizmus ellenében működik - nem "kommunista hozzáállás". Nem minden kommunizmus, amely kapitalizmusellenes. Van önérdeket védő, országcentrikus felfogás is.
"Továbbá ez a megfelelés nem is feltétlen Béla király részéről történt meg, hiszen az idézett szövegrész legkorábban is évtizedekkel Béla halála után keletkezett és szerzője valószínűleg saját korának elvárásait vetítette vissza egy a Krónikában pozitív színezetben megjelenő eseménysorra."
- Ez pedig egy már-már közhelyszámba menő, iskolai olvasmány minden, magát műveltnek tartó személy által kritika nélkül átvett, de senki által önmaga részéről se nem cáfolt, se nem bizonyított állítása. A legelterjedtebb, mindenki által ismételt alátámasztása ennek Kálmán király jellemzése, amely nyilvánvalóan sarkított, és az őáltala kiszorított, majd mégis trónra került utódok véleményét tükrözi.
De a Képes Krónika - ezen nyilvánvaló "politikai" elvárása mellett - egy alapvetően hiteles leírást ad. Nem érezhető ki belőle, hogy szándékosan vegyítenék a korokat, hiszen például Lajosnak nem volt rossz kapcsolata a német hatalommal - szemben szinte az összes más szomszédjával -, mégis legtöbbször negatív konteksztusban szólanak róluk az írásban, sőt, kifejezetten rossz színben tüntetik fel - mint fentebb is látható - a "velencei" Péternél. Noha Lajos is nápolyi származású volt, apja pedig leverte(!) a kiskirályok hatalmát. Nagyon erős a párhuzam, mégsem érezhető belőle az épp akkor regnáló király irányába történő megfelelési kényszer. Tehát már itt elvérzik az állítás.
Az Árpád-házi királyok vegyes megítélés alá esnek benne, ebben semmilyen jelentősséggel nem bír az, hogy ki milyen szerepet töltött be a későbbi utódlásban. (Csak egy, korábbi példát mondok: László király volt éppen az, aki a nagyapját megvakíttató Istvánt szentté avattatta. És ezt a szellemiséget a krónika is követi).
Egyébként Lajos király korára mind az Álmos-ág, mind maga az Árpád-ház kihalt.
Ami pedig elmondható az Aranybulláról, vagyis hogy inkább a nemesek megfogalmazásában készült el, a király szájába adva, mindaz nem vonatkoztatható a Képes Krónikára is ab ovo. Hiszen ez nem törvény, hanem a király saját históriásának alkotása. A vak Béla király udvarában véghezvitt mészárlásnál például egyértelműen a királyi fél igazságára áll. És a rendekről így szól: "...a magyarok állandóan igaztalanságból háborognak, akár a sós tenger..."
Viszont Bánk bán gyilkosságát a királynő felé bármiféle érezhető megvetés nélkül írja, sőt, empátiával a feleségén esett gyalázat miatt. (Noha Károlyra, Lajos apjára hasonló okokból rántott kardot Zách Felícián a lánya szégyenbe esése miatt. Megint egy üvöltő párhuzam, mégsem érhető benne tetten a saját szájíz szerinti átírás.)
Leszámítva a legelső szakaszt, ahol a teljesen a múlt homályába vesző eredetet próbálja a szerző bibliai tematikában elhelyezni (mi mást is tehetne?), alapvetően meglepően pontos munka.
A benne található mondai elemek sem a "mese" kategóriáját képezik, hanem valós - jelen időnkre már tudható, történészetileg és régészetileg is bizonyított - események allegórikus megjelenítése.
A csodaszarvas legendája is pontos képet ad, lehántva azokat a rétegeket, amelyek a maga korában a gyerekek számára is könnyen befogadhatóvá tették. Hunor és Magor testvérpár ugyanis a valamikori nagy hun törzsszövetséget jelenti, mely valós fennállású volt, és tagjaik voltak az ugorok is, melyektől a magyarság eredeztethető. Ez tényleges genetikai rokonság nélkül is közösségtudatot jelentett évszázadokkal később is, számos ebből kiszakadozó népcsoport szerette magát a hunok örököseinek tartani. Ugyanígy a bolgárok. (Nem egyedülálló ez, mondhatnánk a Későrómai Birodalmat, vagy a Német Nemzet Szent Római Birodalmát, akiknek uralkodói szintén hivatkoztak római császári mivoltukra.)
A monda szerint a csodaszarvas új hazába vezette őket, ahol a Belár és Dula fejedelem lányaiból raboltak feleséget maguknak. Belár neve valójában bolgár-törökökre utal (bular), Duláé az alánokra, azaz iráni kapcsolatokra. Az új haza pedig a Meotisz mocsaraiban, a Fekete-tenger északi partvidékén volt található. Minden tehát, amit a régészet, antropológia és történészet napjainkig kikutatott, megtalálható ebben az eredetmondában.
A "sasok által űzött magyarok" egyszerűen a besenyőket jelentik, mivel a sas régi nevén bese. A későbbi krónikaírónak, Kálti Márknak valószínűleg már ismeretlen volt az eltérő tartalom, és egybemosódott.
Természetszerűleg érezhető benne a bibliai hatás, mind Álmos feláldozásában, amiképp Mózes sem léphetett be az új hazába, mind abban, hogy Emesének egy turul, azaz Isten követe üzente meg fiának jöttét (nem, nem a madár termékenyítette meg Emesét, ez csak az átlagosan jellemző hiányos ismeretek szüleménye, ami miatt ismét "mesebeli történetekkel teli könyvnek" tűnik az írás, pedig csak érteni kell), vagy abban, hogy "a legkisebb Botond" legyőzi a görög óriást, ahogyan Dávid tette azt Góliáttal. De ebben is érezhető, hogy valós eredetre épít, a "pogány világ" még meglévő maradványait a kereszténységgel vegyítve, formázva, mert a pusztai népeknél más korokban és kultúrákban is a kapuba vágott fegyver jelentette a hadüzenetet. Ez tehát megtörtént eset lehet a kalandozások korából, amely "regős énekekben" élhetett tovább. Ugyanígy Lehel esete a kürttel, amely tényleges keleti hiedelmet hordoz magában, még ha nem is történhetett meg így a valóságban, és egyébként már Anonymus is úgy jegyezte fel, hogy mintegy történészi lábjegyzetben melléfűzve, kifejezte, valótlannak tartja, de mégis leírja. Bizonyára tényleg az, de nem a krónikaírók találták ki, hanem a köznép száján élt, talán mintegy "elégtételként" a vesztett csata miatti szégyenért.
"Az Árpád-kor egésze alatt kiemelt szerepük volt az aktuális uralkodó külföldi tanácsadóinak, nem is beszélve arról, hogy mekkora szerepet játszottak a német, vallon, francia, itáliai vendégek és hospesek a korabeli államfejlődésben. II. András és IV. Béla uralkodása pedig éppen hogy nem a bezárkózás, hanem a fokozottabb nyugati orientáció időszaka volt."
- Igen. Ahogyan gyakran idézem Ghanditól: "Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától."
válasza:Pro Patria:
Alapvetően az a baj, hogy ezzel a sajátos kéttengelyes felosztással masszívan leegyszerűsíted a dolgokat, főleg hogy a négy felosztott területből is csak hármat próbálsz lefedni, ez pedig elég komolya hiba. A másik az amit világosan ki volt vehető és most kivehető a mondanivalódból, hogy az amúgy globális körutat tett eszméket kizárólag a hazai megvalósulásuk alapján címkézed fel, amik hát azért többnyire nem a legjobban sikerült változatai a dolognak, ráadásul még azt is szelektíven. Hisz ha nem tévedek ez nem az USA ( aminek az ideológiai felosztása a tiédet visszakézből padlóra küldi, ha esetleg kiterjesztenéd a dolgot), hogy a szavazótábor kvázi 100%-át lefedje a két pártszövetség, van hazánkban ugyanis két más számbavehető parlamenti erő is jelen van, a Jobbik meg a LMP, akiket mégse lehet a másik két korábban említettel megfeleltetni.
De amit belefoglaltál azt elég pontosan jellemezted is már amennyiben az ideológiai fröccstől eltekintünk, de az a probléma, hogy attól még, hogy két koordinátát helyesen belőttél attól még maga a hozzárendelési szabály nem lesz igaz, még a kéttengelyes felosztáson sem.
Az ideológiai kézitusába meg nem megyek bele ha nem bánod, mert egyrészt hülyeség, másrészt itt az axiómarendszer abszolút emberfüggő és az eddigi eszmecseréink alapján nem vélem úgy, hogy túlságosan bő lenne a közös halmaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!