A világon mindenhol ennyi ideig tartott a választási demokráciával élés, mint nálunk avagy ennyire elkényelmesített minket az egypártrendszer?

Keveredik az elvek és a kivitelezhető gyakorlat rendszere.

Elvileg kell egy küszöb, amely felett, aki rendelkezik vele (mindegy, hogy egy párt, vagy széles koalíció), minden típusú intézkedést hozhasson. Azért kell, mert ez jelenti a döntő többség akaratának érvényesítését, ami - elvileg - az egészre is a legjobb.

Ugyanakkor a gyakorlatban nem lehet kényszeríteni embereket a szavazásra. A motiválás is pótcselekvés, mert akit így visznek bele, véletlenszerűen (pillanatnyi állapota, mások rábeszélése) szerint cselekszik. Az tehát nem kivédhető, hogy akár az abszolút 40% kétharmadot jelentsen. Viszont - elvileg - nem kívánatos. Ha ez a helyzet, akkor vagy olyan mértékű az egység, hogy a sokan lustaságból nem mennek szavazni, mert így is az lesz, amit szeretnének, vagy pedig nagyon komoly a baj, mert az ellentétek és a gyanakvás kibékíthetetlen. Megállapodott északi országokban az előbbi ok miatt kicsi a részvétel. Európa nagy részén, és nálunk különösen, az utóbbiról van szó. ÉS ezen sem törvény, sem rábeszélés nem segít. Csak módszeres és hosszú tanítás, mert itt a nagy tömegek részéről az önállótlansággal és a történések meg nem értéséről van szó, vagyis a befolyásolás tobzódik. Ez így is marad, amíg önálló gondolkodású, önálló elképzelésekkel rendelkező, és azokért kulturáltan kiállni tudó (azaz érvelni képes, és a gyűlöletet elvető) emberek nem lesznek többségben.

Éppen ezért kell a központosító hatalomépítő gépezetet leállítani, és a helyes közoktatást megvalósító folyamatot elindítani. Csak éppen ez nem megy (akár aljas) harc nélkül. Nem működik a "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" elv. A természet törvénye működik, amelyet Newton fogalmazott meg, és bármennyire fájdalmas sokaknak, bármennyire nem hiszik sokan, a politikára is érvényes. Csak tudni kell értelmezni.

Kicsit árnyalnám a 2. hozzászólást.

Nincs kire szavazni? Attól függ, mit akarunk. Ideális pártot? Az csak a (jó) mesében létezik. Mindig van különbség a pártok között abban, melyik mennyire káros, mennyire hajlandó országérdekeket is nézni. Arra kell szavazni, amelyik jobb. Ha nem eléggé ideális, tenni kell róla. Szabad írni minden pártnak, szabad javaslatot is tenni, kritikát is írni. Mindössze felkészültség és bátorság kell hozzá.

Nem játékszere egy párt se a tőkés köröknek. A barátjuk. Ez azért más. Önmagában nem baj. Ha jól tudom, az ország kapitalizmust akart. Akinek pénze, vagyona van, annak tőkéje van. Így hívjuk. Ezért a tőkés körök elég nagy réteg. A baj akkor kezdődik, ha nem tartanak be bizonyos normákat. És normák vannak? Akar itt valaki normát, amihez illik (sőt, törvényileg kötelező, bár az előbbi szimpatikusabb) tartani magunkat. Mindenkinek. Mert a kis adócsaló nem mondhatja a nagy adócsalónak, hogy csalsz. Mert azt a választ kapja, te is, csak nem értesz hozzá. Tanulni, tanulni, tanulni! Mintha ezt már mondta volna valaki, igaz másra értette. Kérdezd a Munkáspártot, ők jobban meg tudják magyarázni. Hogy miért nem indulnak? Arra nem gondoltál, hogy csak nagyon keveseknek hiányoznak, azok is tévedésben élnek? A média a tulajdonosai kezében van, ezek egy része nagytőkés, másik része meg az ő politikus barátja. Azért van így, mert ők tudják, mit kell tenni. Végy egy tetszőleges médiát. Mond el az öntudatos népnek, hogy hazudik (az öntudatos tudja magától is), nem kell nézni. Szerinted mi történik? Média (és tulajdonosa) csődbe jut. Mert már 166 éve is tudták: ... habár fölül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr! Csak ezt sokan elfelejtették. Ideje elővenni a történelemkönyveket.