Miért nem akarják egyesek elismerni azt, hogy a Vérszerződéskor létrejött, magyar törzsszövetségnek, mely később a magyar néppé válik, vannak jelentős hun ősei is?

Amelyik törzsből Álmos és fia Árpád is származott és amelyik törzs vezérei voltak, hun kulturális őstudattal rendelkezett, a Magyar törzs.

" Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: "Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké."

ANONYMUS

GESTA HUNGARORUM"

Remélem elég egyértelmű.

Nem egyenes ági genetikai rokonságról van szó, mivel Álmos és fia Árpád már a hunok történelmi szerepének és "eltűnésüknek" a lecsengése óta a többedik generáció képviselői az ős Attila halála óta, mert a népek biológiailag mindég keverednek minden időben, a számukra fontos kulturális ős tudatukat viszont igyekeznek számon tartani minden időben, amit abban a közösségben, törzsben ismernek meg amibe bele születnek. A hunok szétszakadtak új törzsekre, új törzseket alapítottak vagy beolvadtak más népekbe. Attilának rengeteg fia volt akik valószínűleg új törzseket alapítottak. Ezét van olyan sok mai nép aki rendelkezik, hun kulturális ős tudattal és számon tartja.

Az a törzs amibe Árpád született valószínűleg a hunok népeinek szétszakadásából született törzs volt és vált új törzsé a pusztán "Magyar" néven. Tehát Árpád mint a többedik generáció képviselője már Magyar törzstagként látta meg a napvilágot.

A Magyar törzs alapító tagjai között rengeteg hajdani, hun birodalmi előkelő lehetett, köztük az Attilai királyi vérvonal képviselői a hajdani hun nagy király rokonai, akik a Magyar törzsben élhettek tovább több generáción keresztül mint magyar törzstagok és előkelők. Csak ezzel tartom valószínűnek magyarázni, Árpád Attila királyt mint ősét megidéző dinasztikus ős tudatát ami a Turul házban mindvégig megmaradt.

Innen származik a magyarok hun kulturális őstudata ami nem genetikai vérségi alapú hiszen a hunok sem voltak tiszta nép, törzsekből alakultak, hiszen szövetsége alakultak, szövetségek bomlottak fel de a hun kulturális ős tudat és a számon tartás maradt minden időben, napjainkban is.

"Az Úr megtestesülése utáni négyszázegyedik, a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok, vagyis a hunok a rómaiak szokása szerint egyetértő akarattal királyul emelték maguk fölé Attilát, Bendegúz fiát, aki előbb a kapitányok közé tartozott; ő pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza folyótól a Donig; magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora stb. ❧ Attila sötétbarna bőrű, fekete, haragos szemű, hivalkodó járású, széles mellű volt, hosszú szakállt hordott, és módfelett szerelmes természetű volt. Megvetendőnek tartotta, hogy ládában őrizze a pénzét; a merészségben mértéket tartott, a harcban ravasz és körültekintő volt; úgy mondták, testében meglehetős erő lakozott. Elhatározásában nagylelkű, fegyvere fényesített, sátra, holmija tiszta volt. Bőkezűsége és közvetlensége miatt szerették a külső nemzetek; szigorú természete miatt pedig az övéi csodálatosképpen féltek tőle. A földkerekség végéről is özönlöttek hozzá a különböző nyelvű nemzetek, ezeket tőle telhetően bőkezűségével árasztotta el. Seregével tízezer kaszás szekeret járatott, mindenféle gépezeteket és szerszámokat; ezekkel rombolta a városokat, táborokat. Sátrait különböző országok módja szerint szokta elkészíttetni; az egyik oly nevezetes, oly pompás volt, hogy csodálatos módon aranylemezekből állította össze; ezt tetszés szerint szétszedhették és ismét összerakhatták. Ennek oszlopai aranyból készültek, belül üresek voltak, aranykapcsokkal ellátva, és hajlataikba drágaköveket helyeztek mesterséggel. Amikor hadba indult, istállója telve volt mindenféle országokbeli lóval; igen szerette ezeket, de könnyen el is ajándékozta, ha valakinek ló kellett, úgyhogy olykor lovaglásra magának is alig maradt egy-kettő. Istállói patyolattal és bársonnyal ékesültek, királyi nyergei pedig arannyal és drágakövekkel voltak kirakva. Asztala teljességből aranyból készült. Konyhaedényei szintén aranyból voltak. Csodálatos művű, színaranyból készült ágyát a táborba is magával hozatta. Ezekben és más evilági pompákban dicsőséges volt Attila, a hunok királya. Az idegen nemzetségeken kívül serege tízszer százezer fegyveresből állott, úgyhogy mihelyt egy szittya elesett, nyomban másikat állíthatott helyére. ❧ Népének védőfegyverei főképpen bőrből készültek, de különféleképpen feldolgozott ércekből is. Íjat, éles kopját és derekukra kötött kardot hordtak. Attila király pajzsán címert viselt, ez koronás fejű madárhoz hasonlított. Ezt a címert a magyarok mindaddig, amíg a községek önmagukat kormányozták, Géza fejedelem, Taksony fia idejéig, a községek hadaiban mindenkor hordozták."

Képes Krónika

A MAGYAROK RÉGI ÉS LEGÚJABB TETTEIRŐL,

EREDETÜKRŐL ÉS NÖVEKEDÉSÜKRŐL,

DIADALAIKRÓL ÉS BÁTORSÁGUKRÓL

A képes krónikában is sok helyen tetten érhető a hun kulturális ős tudat bemutatása és fontosnak tartása. Ez már kettő darab könyv Anonymus művével együtt.

Ezt a történelmi könyvet pedig leendő királyoknak, trónörökös csemetéknek szánták használatra, amiben viszont igyekeztek nagyon hitelesen bemutatni azt a kulturális örökséget amibe beleszületett és meg fog örökölni mint, trón örökös.

"350 körül a volt Hsziungnu Birodalom uralkodói népei közül a hunok Európa, a varok és hjonok (varhunok) pedig Perzsia felé indultak, miután vereséget szenvedtek a zsuanzsuanoktól. Helyükre egy új nép vándorolt a mai Mongólia területére, aminek neve a kínai szóírás mai olvasata szerint jücsiulu, de az akkori kiejtést rekonstruálva akkoriban ez uguri volt. A zsuanzsuan, azaz avar – az új birodalom uralkodóját is a varok adták, nevük kínai átiratának mai olvasata hua – kagán 450 körül legyőzte és beolvasztotta őket a Zsuanzsuan Birodalomba. Az új birodalom vezető népe Az ogurok a kínai források szerint egyre jelentősebb szerepet játszottak a birodalmom belül hamarosan annak vezető törzse lettek. Az ogurok egy része hamarosan fellázadt és az avarok a szabirokkal szövetkeztek ellenük. Az avarok keletről, a szabirok északról támadtak az ogurokra, akik nyugatra menekültek. 463 körül már az Azovi-tenger, a Volga és a Kaukázus közötti területen voltak, ahonnan követséget küldtek Bizáncba. Az eseményeket Priszkosz rétor úgy mondja el, hogy a Csendes-óceán partján élő népek elűzték az avarokat, akik rátámadtak a szabirokra, azok pedig az ogurokra és a saragurokra. Az egész sztyeppe mozgásba lendült nyugat felé. Nem sokkal korábban a hunok ebbe az irányba vonultak vissza, így az új népáramlat őket nyilván magukba olvasztotta. Priszkosz rétor felsorolja a törzs(szövetség)eiket: onogurok (on ogur azaz tíz ogur), saragurok (sara ogur), kuturgurok (kutur ogur azaz talán toku(r/z) ogur azaz kilenc ogur), uturgurok (utur ogur azaz harminc ogur). A türkök felirataiban szerepelnek hasonló számosságú törzsszövetségek (tokuz oguz, azaz kilenc oguz és otuz tatar, azaz harminc tatár). [1]

A szabirok azonban üldözték az ogurokat, a Volga vidékén utol is érték őket és hosszabb küzdelem után 506 körül megszerezték a hegemóniát. 546-ban fellázadtak az avarok ellen a tielök, akik minden bizonnyal a hátramaradt ogurokat jelentik, de leverték őket a feltörekvő türkök, akiknek vezetője, Bumin szeretett volna beházasodni az avar kagán családjába. Miután ez nem sikerült, ő is fellázadt az avarok ellen, megdöntötte a Zsuanzsuan Birodalmat és öccsével, Istemivel 551-ben megalapította a Türk Birodalmat, aminek fennhatósága alá az ogurok is kerültek. Az avarok nyugatra menekültek, 555 táján legyőzték a szabirokat, – akik ezután már nem játszottak szerepet a történelemben – 557-ben már a Kaukázus előterében voltak és 562-ben uralták a sztyeppét a Volgától a Dunáig. [2] Theophilaktosz szerint viszont a türk uralom alatt a Káma mellett élő ogurok egy része jött Európába, ahol varoknak és hunniknak adták ki magukat, hogy az onogurok, szabirok, és a még itt lévő hun törzsek megrémüljenek, ezért ő ezeket az európai avarokat álavaroknak (pszeudoavaroi) hívta. A kérdés nincs eldöntve, de a valódi avarok (var) is hozhattak vissza valódi hunokat (hjon) és velük együtt más, ogur és alán törzseket."(wikipédia)

Ebből a részből ez érdekel minket a hun ősöket illetően a későbbi magyarságra vonatkoztatva:

"463 körül már az Azovi-tenger, a Volga és a Kaukázus közötti területen voltak, ahonnan követséget küldtek Bizáncba. Az eseményeket Priszkosz rétor úgy mondja el, hogy a Csendes-óceán partján élő népek elűzték az avarokat, akik rátámadtak a szabirokra, azok pedig az ogurokra és a saragurokra. Az egész sztyeppe mozgásba lendült nyugat felé. Nem sokkal korábban a hunok ebbe az irányba vonultak vissza, így az új népáramlat őket nyilván magukba olvasztotta. Priszkosz rétor felsorolja a törzs(szövetség)eiket: onogurok (on ogur azaz tíz ogur), saragurok (sara ogur), kuturgurok (kutur ogur azaz talán toku(r/z) ogur azaz kilenc ogur), uturgurok (utur ogur azaz harminc ogur). A türkök felirataiban szerepelnek hasonló számosságú törzsszövetségek (tokuz oguz, azaz kilenc oguz és otuz tatar, azaz harminc tatár)."

Ez az egyik legérdekesebb része az írásnak, ugyanis ezek szerint simán alakulhatott hajdani hun néptöredékekből, hajdani hun előkelőkből akik Attila ivadékok is lehettek, hun őstudatú hun kultúrájú "Magyar" nevű törzs amibe persze más pusztai népek is becsatlakoztak és becsatlakozhattak később:

"Nem sokkal korábban a hunok ebbe az irányba vonultak vissza, így az új népáramlat őket nyilván magukba olvasztotta. Priszkosz rétor felsorolja a törzs(szövetség)eiket: onogurok (on ogur azaz tíz ogur)"

Nyilván nem. Nyilván nem mindegyikőjüket olvasztotta be az új népáramlat a szó szoros értelmében. Teljes kulturális beolvasztás nem volt. Tehát kultúra és őstudat nem tűnik el csak úgy nyomtalanul. Itt is látszik hogy a későbbi pusztai "Magyar" nevű törzset hun őstudatú és kultúrájú népesség hozhatta létre mely tartalmazott hajdani hun előkelők leszármazottait is tehát Attila ivadékait is, mely még a Kárpátmedencei "visszaérkezéskor" Honfoglaláskor is számon tarthatta ősapját Attila hajdani hun királyt.